Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-728

<;o 728. országos ülés 1917 június 23-án, szombaton. És most kérdem, mit tettek önök a kiegyezés után? Ahelyett, hogy az 1868. évi nemzetiségi törvényt — amelyre Ü felsége esküt tett — végrehajtották volna, az összes közigazgatási és állami funkcziókból ki lettünk szorítva, ugy hogy a nemzetiségi törvény egy holt törvény minden nemzetiségre nézve, a nemzetiségi törvényt hagyták ugyszólva. Pardon, a szász nemzet kivételével. Kérdem a t. ház tagjait, van-e önöknek tudomásuk, hogy mindazok a későbbi törvények, ministeri rendeletek, amelyek hozattak, nyiltan vagy burkoltan és a nemzetiségi törvény gyengítésére szolgáltak és azoknak mindenütt Magyarországon érvényt szereztek, csak a szász nemzetnél nem? Van-e önöknek tudomásuk, hogy a mindenkori tanfelügyelő alig teszi be a lábát a szász nemzet iskoláiban. (Zaj és ellenmondás jobbfelöl.) Van-e tudomásuk arról, hogy minden szász községben, még ha a románok számbelileg túlsúlyban vannak is, a protokollumok nyelve a német nyelv. Ugyanazon a nyelven mennek a fellebbezések és kapják azokra a végzéseket. (Zaj jobbfelöl.) Van-e tudomásuk arról, hogy ez az összesen 200.000 főnyi nép az összes közigazgatási és igazságügyi kormányzásban legalább ötszörösen van képviselve, mint mi, akik három és félmillió lélek vágyunk? Van-e arról tudomásuk, hogy ez a nemzet az állam minden jótétemény éhen százszorta jobban részesül, mint mi ? És végül van-e tudomásuk arról, hogy Db SZir.lSZ bankok, ha nem csalatkozom, 15 nagybirtokot vettek szász vagy német telepítési czélokra ? És kiktől vették t. képviselő urak? Önöktől! Nem mitőlünk, mert nekünk nincs. (Felkiáltások: Hát az Albina ?) Az nem vett egyet sem; ki fogom mutatni. Mi az oka annak, t. képviselőház, hogy ők kivételes bánásmódban részesülnek? Talán ők hazafiasabbak, mint mi? Vagy talán ez a cirkumspektusos és couragiosus náczió a haza védelme szempontjából többet nyom a latban, mint mi? Erre feleljenek önök. Béla Henrik: Egyiknek sincs oka panaszkodni ! Elnyomatásról panaszkodnak, ami nem igaz! Sehol sincs olyan jó dolguk a nemzetiségeknek, mint nálunk! Rágalmazzák a magyar nemzetet! (Igaz! Ugy van!) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Serbán Miklós: Én jelen felszólalásomban nem a vádló szerepét akarom betölteni, hanem teljes lojalitással a békebiró szerepét. Egy politikai erőszakos kormányzás által lassankint az összes állami funkcziókból ki lettünk szorítva. Azok közülünk, akik még a jobb időben az állami, igazságszolgáltatási, közigazgatási hatóságokba belekerültek, idővel kidőltek. Azok helyébe mások nem kerültek. Mi folytonosan gyanúsításoknak voltunk kitéve, ugy az újságokban, valamint nyilvános helyeken, igy legutóbb Pest vármegye közgyűlésén. Béla Henrik : Ahol magyarság van és maguk vannak többségben, maguk nyomják a magyarságot ! Serbán Miklós: Eő bűnünk az, hogy az állam integritása ellen törünk és hazaárulók vagyunk, — noha egyetlen esetben sem tudják beigazolni ezt a vádat. (Mozgás.) Sümegi Vilmos: Én beigazolom! Elszöktek Oláhországba! Ott van a gyergyószentmiklósi főesperes! ISTem is szólva Lukaciuról és azokról, akik ott ültek önökkel együtt. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak ! Serbán Miklós: Nagyon sokat tudnék ezekről az elszököttekről mondani, de nem akarom, hogy illojalitással vádoljanak. Ha az urak kíváncsiak, szívesen szólok erről egy zárt ülésben, de itt engedjék meg, hogy ettől eltekintsek. Engedjenek meg' t. képviselőtársaim : hányan követték el közülünk a hazaárulás bűnét? Hacsak nem hazaárulás az, hogy követeltük, hogy adassanak meg nekünk mindazon biztosítékok, amelyek nemzetiségünk fentartására szükségesek és amely attribútumok benne vannak szentesitett törvényeinkben is. A hazaárulás szállóige lett ós sajnálattal kell konstatálnom, hogy kevés magyar ember akad széles ez országban, aki erről ne volna meggyőződve, anélkül hogy ezt indokolni is tudná. A haza tőlünk csak egyet követelhet: azt, hogy hűséggel legyünk a haza és a trón iránt. j (Igazi Ugy van!) És ezt joggal követelheti. I (Igaz! Ugy van!) De mi is joggal követelheti jük, hogy adassanak meg nekünk mindazok a kellékek, amelyek nemzetiségünk fentartására szükségesek, mert egy állam csak akkor erős, ha összes hűséges polgárai megelégedettek. (Helyeslés.) Ezeknek a félreértéseknek van egy másik j mozzanata is. Mi a hazafiságot kötelességnek fogjuk fel, önök pedig ujságezikkekben és másutt a hazafiságot érdemnek szerepeltették. Itt van köztünk a különbség. Legyen szabad egy rövid pillantást vetnem a háború folyama alatt bekövetkezett állapotokra is. Mi, a románok, a hadüzenetet úgyszólván örömmel fogadtuk. Hogy minden félreértésnek elejét vegyem, kijelentem, hogy nem annak örültünk, hogy hábora lett, hanem azért, mert azt hittük, hogy most alkalmunk nyilik önöknek bebizonyítani, miszerint mindazok a vádak, amelyek az önök részéről emeltetnek ellenünk — ugy mint dákorománok, hazaárulók — minden alapot nélkülöznek. Üdvözöltük azért a háborút, mert azt tartottuk, hogy ez a legalkalmasabb eszköz megszerezni az önök bizalmát, amely bizalom megszerzése egyedüli alapja leend a későbbi boldog együttélésnek. Mindjárt a hadüzenet után a román nemzetiségi párt egy felhivásban a népet a zászlók alá való bevonulásra szólította fel, figyel-