Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-728

728. országos ülés 1917 Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Pál Alfréd : Igen hálás vagyok Pető Sándor igen t. képviselő urnak, mert közbeszólásából látom, hogy ő is átérzi, milyen súlya van ezeknek a szavaknak, amelyeket gróf Andrássy Gyula mondott. Pető Sándor: Uj világ van ! Azt önök elfelejtették. Heinrich Antal : Óbuda a régi ! (Helyeslés jóbbfelől.) Pál Alfréd : Mindenkinek joga van elveit megváltoztatni . . . Haller István : Homeros . . . (Zaj a baloldalon.) Pál Alfréd: ... de senkinek sincs joga azt követelni, hogy ellenfelei ugyanolyan tempóban, ugyanolyan iramban változtassák elveiket. (Helyeslés jobb/elől. Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Pál Alfréd : Haller István t. képviselőtársammal szemben bátor vagyok teljes tisztelettel megjegyezni, hogy Homeros nem 1910-ben élt, valamivel régebben. Szives engedélyükkel folytatom az idézetet. (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) »Mert én egyre figyelmeztethetem a képviselőházat : figyelmeztethetem arra, hogy az általános és egyenlő szavazati jogot akarja a Vaterland nevű osztrák bécsi lap, akarja az osztrák Herrenhaus, olvastam erre vonatkozólag sok, ott tartott beszédet, sőt van egy röpirat is, egy osztrák politikustól, amelyben a szerző egyenesen rámutat arra, hogy ennek a javaslatnak az a czélja, hogy vele a magyar szupremácziát megöijék«. (Felkiáltások jóbbfelől : Ez ugy is van! Ahá! Ez is megváltozott ?) Hammersberg László : Idézze Andrássy tegnapelőtti beszédét ! (Zaj.) Pál Alfréd (folytatólag olvassa): »és végül követelik a t. nemzetiségi képviselő urak« (Halljuk ! Halljuk!) azon nemzetiségi képviselők, akik egyikének, amikor tegnap felszólalt, önök oly jogos megbotránkozással kisérték szavait. Folytatom azonban az idézetet: (Halljuk ! Halljuk !) .. . »hogy azonban a pluralizmust, akár magyar, akár osztrák ellenségeink követelték volna, erről nekem tudomásom nincs, hanem van, igenis, tudomásom arról,« (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) B. Lévay Lajos : A kormánypárt legyen csendben ! (Felkiáltások baljelől: Ugyan ne ugráljon !) Igenis, legyen csendben ! (Felkiáltások jóbbfelől: Ügy van! Mi csendben voltunk.) Elnök : Csendet kérek ! B. Lévay Lajos: Elvárjuk, hogy csendben hallgasson meg a kormánypárt. (Felkiáltások balfelöl : Az elnök dolga erre ügyelni!) Elnök : Csendet kérek, báró Lévay képviselő UT ! Méltóztassék nyugodtan maradni. Egy hang (balfelól) : Mindjárt lehengerel bennünket ! Pál Alfréd (folytatólag olvassa): »De van, igenis, tudomásom arról, hogy épen a magyar szupremáczia érdekében folytatott harczokban keményen kellett megküzdenem azokkal, akik június 23-án, szombaton. 55 ugyanazt az áldást akarják a fejünkre hozni, amelyet az igen tisztelt képviselő ur kivan.« T. képviselőház ! Azzal az ellenvetéssel szemben, hogy az idő változott és mi nem változtunk, egy kijelentéssel tartozom és ez az, hogy abban az egyben nem változtunk, hogy, ha gróf Andrássy Gyula a magyar állameszme és a magyar állami szupremáczia ellenségeivel szembe akar szállani, akkor mindig mellette állunk, amikor pedig melléjük áll, akkor mindig szemben fog állani mivelünk. (Igaz ! Ugy van ! jóbbfelől.) Azt mondhatnák azonban az igen tisztelt túloldali képviselő urak, hogy végeredményben a második koalicziónak az a pártja, amely a legmérsékeltebb álláspontot képviseli ma is a választójog dolgában, a gróf Andrássy Gyula vezetése alatt álló alkotmánypárt s igy ezeknek az idézeteknek súlyát nem szabad túlbecsülni. Bátor leszek tehát bebizonyitani, hogy ilyenféle eszméket még nem is olyan régen a t. túloldalnak nemcsak a jobb-, hanem a balszárnyán is vallottak. Azt hiszem, ha van olyan tagja a képviselőháznak, akit nem lehet azzal meggyanúsítani, hogy túlságosan jobbra huz, hogy kaczérkodik a mérsékelt áramlatokkal, akkor az igen tisztelt Károlyi-párt volt elnöke, Justh Gyula igen t. képviselő ur ez. (Felkiáltások jóbbfelől: Hol van ?) 1905. szeptember 5-én ő Battonyán igen érdekes beszédet mondott. Sajnos, nem a házban mondotta és igy gyorsirói feljegyzések nem állanak rendelkezésemre ; de akkortájt nem választotta őt el a nemzeti küzdelemben olyan áthidalhatatlan ür a »Budapesti Hirlap«-tól, mint talán ma, tehát, azt hiszem nem aggályos, ha a »Budapesti Hirlap« akkori számából idézem beszédét. Az igen tisztelt képviselő ur, aki előrehaladott kora daczára ma is még ifjúi temperamentummal rendelkezik, a következőket mondotta : »Mondhatnám, undor fogja el az embert,« (Derültség jóbbfelől.) »mert olyan emberek, akik alig néhány évvel ezelőtt, alig néhány hónappal ezelőtt kinyilatkoztatták, hogy az általános választói jogot mindenütt lehet követelni, csak Magyarországon nem, hogy, aki Magyarországon követeli azt, az hazaáruló, azok ma odaállanak, odavetik az általános választói jogot, nem azért, hogy megvalósitsák, hanem miért ? Azért, hogy éket verjenek a nemzet testébe, hogy a nemzet különböző osztályait egymás ellen izgassák . . .« (Felkiáltások jobbfelöl : Ez ma is áll !) ». . . nem törődve azzal, hogy ennek az ádáz hajszának mi lesz a következménye. Esetleg következménye lehet ennek a szegény hazánknak végpusztulása és rombadőlte.« (Ugy van ! jóbbfelől.) »Mit nekik ez ? Mit törődnek ők ezzel ? Csak néhány hónapig meghosszabbítsák életüket ! Akik Magyarország történetét nézik, különösen annak az utolsó 400 évét, mit tapasztalhattak ? Tapasztalhatták azt, hogy az osztrák hatalomnak, a Habsburgoknak, valahányszor Magyarországon valami nemzeti törekvés kezdett erőre kapni, abban a perczben az volt a fegyverük, hogy igyekeztek Magyarország különböző osztályait, fele-