Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-728
728. országos ülés 1917 j (Halljuk! Halljuk! jobbjelől.) hogy a tárgyi engedmények hiányát az ő szemükben talán pótolják azon személyi garancziák, amelyek legértékesebbjét bizonyára abban látják, hogy a jelenlegi kormány igazságügyi székében az a férfiú foglal helyet, (Derültség jobbjelől.) akiről egyik j elenlévő kombattan s tagj a a néppártnak »A szabadkőművesség, mint nemzeti veszedelem« czimü érdekes röpiratában annyi szeretettel emlékezik meg. (Élénk derültség és tetszés jobbjelöl.) De van talán egy másik magyarázat is. Ez a magyarázat az, hogy az igen tisztelt néppárt időközben talán megváltoztatta nézetét és ha akkor kifogás tárgyává tette, hogy »Budapesten az uralom teljesen a páholyok kezében van s a polgármestertől kezdve a legfiatalabb tanítónőig mindenkinek ugy kell tánczolni, ahogy Messinger Simon és Vázsonyi Vilmos fütyülnek*, •— (Derültség jobbjelől. Zaj a baloldalon.) hát lehet, hogy e tekintetben most megváltozott az álláspontja. Belátják, (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! jobbjelől.) hogy a főváros közigazgatása minden kritikán felül áll és azt kívánják, hogv az a rendszer, azok az elvek, amelyek eddig oly fényesen érvényesültek a főváros közigazgatásában, hassák át ezentúl az igazságügyministerium vezetése alatt álló összes szerveket. (Derültség jobbjelől.) Végül bátor vagyok még azon pártnak állásfoglalásával foglalkozni, amely gróf Károlyi Mihály igen tisztelt képviselő ur politikai vezérsége alatt áll. Ezen párt nem a belpolitika terén hozta legnagyobb áldozatát, bár az áldozatok nemes versenyében ott sem maradt el. (Halljuk ! Halljuk !) A legnagyobb, legmeglepőbb és a mi szempontunkból legörvendetesebb áldozatot a külügyi politika terén hozta, midőn a kormányalakítás lehetővé tétele érdekében megszakította az ententtal folytatott régi plátói viszonyát, megszakította azt a régi, de — hál Istennek — ártatlan flörtöt, mely őt mai halálos ellenségeinkhez fűzte és elhagyva régi szerelmét, a középeurópai szövetség szilárd alapjára lépett. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) örömmel üdvözöljük őt ott, mert hiszen e lépésük által elértük végre azt, hogy külpohtikai tekintetben a magyar nemzet különböző pártjait többé semmi se választja el egymástól. Annál nagyobb örömmel üdvözlöm én ezt, mert ha nem igy volna, akkor e kérdést hazafias belátásból nem tehettem volna most szóvá, így azonban nincs akadály, hogy vele bővebben ne foglalkozzam. (Tetszés jobbjelől.) Bátor vagyok még a háború előtti időből egy document kumain-t bemutatni a t. képviselőháznak. (Halljuk ! Halljuk !) A »Magyarország« czimü lap, amely köztudomásúlag nem áll éles ellentétben gróf Károlyi Mihály pártjával, (Derültség jobbjelől.) 1914 május 1-i számában közöl egy interviewet, melyet annak idején gróf Károlyi Mihály a »Ruszkoje Novo« czimü orosz lap munkatársának adott. (Halljuk ! Halljuk !) Ebben igy szól az igen t. képviselő ur (olvassa): »Az a mozgalom, amely most Magyarországon észlelhető, a hármasszövetséggel való nagyfokú elégedetlenségből fakad. miius 23-án, szombaton. 53 A hármasszövetség aggressziv karaktert vett fe), nyugtalanságot teremtett Európában és a hármas entente hatalmaival éles ellentétbe került, amit nekem pedig az osztrák-magyar monarchia érdekeinek szempontjából el kell ítélnem. Auszt ia-Magyarország politikája most cseppet sem önálló, hanem kizárólagosan germán politika és figyelmen kívül hagyja a saját igazi érdekeit. Az a körülmény, hogy mi éles birálatot gyakorlunk a házban a szövetség poltikája felett, nem jelenti még a rögtöni és teljes szakítást a szövetséggdl.« Tehát el kell hálásan ismernem, hogy 1914 május 1-én gróf Károlyi Mihály még nem akarta a hármasszövetséget azonnal felborítani, még adott neki egy kis respiriumot. (Ugy van! jobbjelöl.) De tovább folytatom az idézést (olvassa) : elsősorban azt akarjuk elérni, hogy támadó politikájával a hármasszövetség teljesen hagyjon fel és ehelyett olyan békés politikára térjen át, amely igazán a monarchia érdekében van. Ha ez nem igy történnék, ugy a mi bentmaradásunk a hármasszövetségben nem volna összeegyeztethető érdekeinkkel.* Legyen szabad, t. ház, vizsgálat tárgyává tennem, hogy ezt a szigorú, erélyes állásfoglalását a Károlyi-pártnak a hármasszövetséggel szemben a lezajlott három véres háborús év mennyiben módosította. Teljes lojalitással elismerem, hogy ez a szenvedésekkel tele súlyos három esztendő nem suhant el nyomtalanul a párt feje felett. De azért mégis el lehet mondani az igen t. gróf Károlyipártról és leszek bátor ezt néhány idézettel is bebizonyitani, hogy »alte Liebe rostét nicht«. (Derültség jobbjelől. Halljuk I Halljuk ! baljelol.) Holló Lajos igen t. képviselő ur 1917 február 21-én egy igen'érdekes felszólalást tett. A beszéd hosszú és mert én a t. ház türelmét már úgyis szerfelett igénybe vettem idézetekkel, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) beérem azzal, hogy csak két egészen rövid czitátummal szolgálok belőle. Angliának a háborúban tanúsított magatartásával foglalkozva Holló Lajos igen t. képviselő ur ezeket mondotta (olvassa) : »1915 január 13-án a »Morning Post« még a következőket írja Magyarországról : Valóságos tragédia az, hogy Anglia ellentétbe került Magyarországgal, azzal a királysággal, melynek nemzeti törekvései iránt Anglia kezdettől fogva rokonszenvet táplált. S ha most szerencsétlenségünkre háborúba keveredtünk vele, még sem lehetséges sem az angol, som a magyar nép részéről, hogy ellenségnek érezzék egymást abban az értelemben, ahogy Anglia és Németország ellenségek. Ugyanez áll Pranczia- és Oroszországot illetőleg is«. Miután Holló Lajos igen t. képviselő ur ilyen rokonszenves hangon emlékezik meg Angliának a háború alatt velünk szemben tanúsított magatartásáról, rátér arra a magatartásra is, amelyet leghatalmasabb és leghűségesebb szövetségestársunk tanúsít velünk szemben. Eátér még pedig nem magának a háborúnak, a szó szoros értelmé ben vett hadviselés terén, de gazdasági téren.
