Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-728

728. országos ülés 1917 Ugyanebben a beszédben báró Bánffy Dezső még egy olyan kijelentést tett, amelyet nem mu­laszthatok el most megismételni (olvassa) : »Ha a parlamentarizmus elveinek megfelelő alkotmá­nyunk van, akkor itt vita nem lehet, akkor a több­ség által felállított programra kell, hogy a kormány kinevezésére alapul szolgáljon.« A t. ház becses türelmét nem akarom felettébb igénybe venni. Beérem ezekkel az idézésekkel és rátérek a másik esetre, (Halljuk 1 Halljuk !) ami­kor szintén olyan kormány lépett a képviselőház szine elé, amely akkor még nem rendelkezett több­séggel, és amelyet szintoly barátságtalanul, szintoly mereven, szintoly visszantasitóan fogadott az ak­kori többség, amelyről már bátor voltam meg­jegyezni, hogy annak a mai kisebbség törvény- és vérszerinti leszármazója. Gróf Khuen-Héderváry Károly bemutatkozó beszédében annak idején nyomban hangsúlyozta, hogy amennyiben a parlament támogatását meg­nyerni nem tudja, hajlandó és kész ügyét a nemzet Ítélőszéke elé bocsátani. Oly beköszöntővel lépett tehát a t. ház elé, amely a legszigorúbb kritikát is kiállja az alkotmányosság szempontjából. Mégis milyen fogadtatásban volt része ? (Halljuk ! Hall­juk !) Nyomban a bemutatkozás napján, 1910 január 24-én Justh Gyula igen t. képviselő ur a következőket mondotta (olvassa) : »Ugy a magam részéről, mint azon párt nevében és megbízásából, amelyhez tartozni szerencséin van, kijelentem, hogy a kormány iránt bizalommal nem viseltetünk, hogy támogatni nem fogjuk és hogy részére a kormányzati eszközöket megadni hajlandók nem vagyunk.« Ugyanezen a vita során január 25-ikén néhai Hoitsy Pál, az akkori szövetkezett ellenzék egyik vezéralakja, a következőket mondotta (olvassa) : »De, t. képviselőház, mikor olyan valaki vállalkozik a ministerelnökség elfogadására, akinek ebben a házban pártja nincs, nemhogy többsége nincs, de egyetlen egy embere sincs, aki az ő támogatására vállalkozik, annak csak egy esetben lehetséges el­fogadni alkotmányjogilag ezt az állást, akkor, ha él benne az az őszinte tudat, hogy ebben a ház­ban nincs ugyan többsége, de megvan a többsége a nemzetben ; csak abban az esetben, ha ő kész azonnal a nemzetre apellálni, ha őszintén meg van győződve, hogy ez a nemzet, ha annak alkalma van arra, hogy megnyilatkozhassak, még pedig őszintén és szabadon a képviselőválasztás utján, melléje fog állani.« Ezek kemény, nyomós argumentumok voltak. De, ugy látszik, a t. túloldal némely szélső tagja még ezekkel sem elégedett meg. Mindnyájan em­lékezünk arra és a jelenlegi kormány egyik igen tisztelt tagjára, ki szintén ezen brutális támadás áldozata lett, hivatkozhatom, mint klasszikus tanura, hogy ezen kijelentések daczára akadtak olyan tagjai a t. túloldalnak, akik tettleges argu­mentumokkal is szükségesnek látták, hogy az akkori kormány tagjaival szemben fellépjenek. (Taps jobhfelől.) június 23-án, szombaton. 51 Azt mondhatná azonban valaki a t. túloldalról, hogy a báró Fejérváry- és a Khuen-Héderváry­féle kormány és a jelenlegi t. kormány között egy nagy különbség van. Elismerem azt a különb­séget, hogy ez a kormány, ha nem is többségre, de égy tekintélyes kisebbségre támaszkodhatik. Épen azért, azt hiszem, nem lesz felesleges és czélszerütlen vizsgálat tárgyává tennem itt a házban, hogy ezt a mai tekintélyes kisebbséget, azokat a pártokat és párttöredékeket, amelyek­ből ez a kisebbség megalakult, összefüzi-e az érzelmek, az eszmék, a meggyőződések oly har­móniája, amely egyedül alkalmas arra, hogy tartós és szilárd alakulásnak biztos alapjául szol­gáljon. Hammersberg László: Bizza ránk! Pál Alfréd : Bocsásson meg a t. képviselő ur, de nem bizhatom rá. Ez nem az ellenzéknek, nem a parlamentnek, hanem az országnak, a nemzet­nek életbevágó érdeke szempontjából bírálandó kérdés. Hogy ez így van, erre nézve az igen t. képviselő úrral szemben egy olyan autoritásra van szerencsém hivatkozni, aki az önök szemében több sulylyal bír, mint a mienkben, de amely előtt mi is tisztelettel meghajlunk. (Halljuk! Halljuk!) Gróf Károlyi Mihály 1917 márczius 20-ikán az első koaliczió működését bírálva, a következőket mondotta (olvassa) : »Nem akarok a koaliczióról nyilatkozni, de annyit mégis meg akarok jegyezni, hogy a koaliczióhoz fűzött remények nem mentek teljesedésbe, még pedig nem azért, mintha a koali­cziós pártok és ministerek nem lettek volna hazafias buzgalomtól áthatva, vagy nem lettek volna ké­pesek az ország ügyeit vezetni, hanem azért nem, mert tényleg túlságosan heterogén elemek jöttek össze és e heterogén elemeknek folytonosan egy­mással kellett megalkudniok.« Gróf Károlyi Mihály t. képviselő ur tehát tulaj donkép annak idején az ellenzék padjain ugyanazt mondotta, amit ma szintén az ellenzék padjain Jakabffy Elemér igen t. képviselőtársam szájából hallottunk (Ugy van I jobhfelől.) oly ékesszólóan és meggyőzően kifejezve. Annak megállapítását és annak vizsgálatát, hogy a t. túloldal pártjait összefüzi-e az érzelmek, meggyőződések, elvek őszinte, benső összhangja, oly módon vélem legczélszerübben elvégezni, ha vizsgálat tárgyává teszem, hogy az igen t. túloldal egyes nagyobb pártjainak a kormányalakítás lehe­tővététele érdekében mit kellett régi elveikből, meggyőződéseikből kikapcsolni, vagy kímélete­sen mondva, a haza oltárán feláldozni. (Halljuk ! Hátijuk !) Nem akarok abba a hibába esni, amelyet, mikor mi voltunk a kormányhatalom támogatói, kifogásoltunk. Nem akarom túlságosan igénybe­venni a ház türelmét. Nem akarok kimerítően takszative foglalkozni ezzel a témával, beérem annak ekszemplifikativ tárgyalásával és azzal, hogy a t. túloldal nagyobb pártjai által hozott áldozatokból csak a legszembeszökőbbeket, leg­nagyobbakat emeljem ki. (Halljuk ! Halljuk ! jobh­felől.) T

Next

/
Thumbnails
Contents