Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-728

50 728. országos ülés 1917 fundiumok tulajdonosai, akik nagy földbirtokokból élnek, tehát olyan férfiak mellé, akiket ő a legnagyobb uzsorásoknak tart; (TJgy van ! jobbfelói.) odaült a mellé a jDénzügyminister ur mellé, aki éveken át a Gyáriparosok Országos Szövetségének igazgatója volt, anélkül hogy valamit is tett volna, hogy a kartelleket meghiusitsa, hogy a nagy gyárosok kartellbe ne lépjenek. (TJgy van! jobbfdől.) Vagy diktátora lesz Vázsonyi Vilmos ennek a kabinetnek, vagy parvenü demokráczia, perverz szoczializmus lesz az, amelyet ez a kabinet létrehoz, (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Vagy diktátora lesz ennek a kabinetnek és akkor összes politikai és világnézletük megalázásával kell, hogy a többi urak előtte fejet hajtsanak, amit ezekről a férfiakról fel nem tételezek, vagy pedig ebben a kabinetben mindig olyan világnézletek fognak összeütközni, amely világnézletek összeütközése következtében az teljesen akczióképtelen lesz. (TJgy van ! TJgy van ! a jobboldalon.) Ilyen nagy időkben ez nem kabinet kérdés, ez nem kaszinókérdés

; ez országos kérdés. (Zajos helyeslés és taps a jobboldalon.) Ezért vagyok teljes bizalmatlansággal a kormány iránt és csak ezek kifejezése után szavazom meg az országnak az indemnitást. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a, jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : T. ház ! A június 21-én tartott ülésen hozott határozatból kifolyólag hadseregfőparancsnokságunkhoz üdvözlő táviratot intéztem a kép. viselőház nevében isonzói haderőnk győzelme alkalmából. Távirati üdvözlésünkre megérkezett a válasz. Méltóztassék annak felolvasását meghallgatni. Vermes Zoltán jegyző (olvassa): »Nagyméltóságu Szász Károly urnak, a magyar képviselőház alelnökének Budapest. A magyar országgyűlés képviselőházának megnyitó ülése alkalmából az Isonzó-hadseregnek küldött lelkes és hálatelt üdvözletért, melyet a győzelmes hadsereghez azonnal továbbítottam, a küzdő hősök nevében legmelegebb köszönetemet fej ezem ki. Erős a meggyőződésem, hogy Isten segítségével e sziklafalon továbbra is meg fog törni az ellenség minden erőfeszitése. Arz gyalogsági, tábornok, a vezérkar főnő ke.« Elnök : Ki a következő szónok ? Vermes Zoltán jegyző: Kovácsi Kálmán! Elnök: Kovácsi Kálmán képviselő ur nincs jelen. Utána ki van felírva ? Szinyei-Merse Félix jegyző: Pál Alfréd! Pál Alfréd : T. ház ! TJgy hiszem, sőt remélem, a ház egyetlen oldalán sem váltok ki ellenmondást, ha megállapítom, hogy a jelenlegi igen t. kormány egészen különleges, egészen kivételes körülmények között nyújtotta be a szőnyegen levő törvényjavaslatot, (Zaj balfelől. Halljuk ! Halljuk ! jobbfdől.) mert hiszen hazánkban — hála Istennek — rendszerint csakis oly kormány vállalkozik az állam ügyeinek vitelére, amely a képviselőház által reprezentált nemzet többségének bizalmára támaszkodik. június 23-án, szombaton. (TJgy van ! jobbfdől.) Epén ezért nem tartom érdektelennek, nem tartom feleslegesnek, hogy rövid visszapillantást vessek arra a két kivételre ezen szabály alól, amely a letelt félszázad alatt felmerült, (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A kiegyezés óta csakis két eset volt arra, hogy olyan kormány lépett a törvényhozás, a nemzet szine elé, amely nem rendelkezett a parlament többségének bizalmával. Kun Béla : A nemzet többsége a mienk ! Pál Alfréd : Ezt nem akarom itt vita tárgyává fenni a t. képviselő úrral. Remélem azonban, hogy belátható időn belül oly Ítélőszék előtt fog ez a vitás kérdés eldőlni, amely mindkettőnknél illetékesebb. (Általános élénk helyeslés.) Az első eset, amikor a többség bizalmát nélkülöző kormány lépett a képviselőház elé, 1905 június 21-én volt és jóllehet az akkori ministerelnök, báró Fejérváry Géza beköszöntő beszédében határozottan kijelentette, hogy a törvényeket megtartani és tisztán a korona és a nemzet közti ürt áthidalni akarja, jóllehet akkor az ellenkezőjéről még nem volt alkalma senkinek sem meggyőződni, az akkori igen t. többség, melynek a mai kisebbség törvény szerinti leszármazója, mégis igen mereven, igen visszautasitóan fogadta ezt a kormányt. (TJgy van! jobbfelől.) Legyen szabad néhány rövid idézettel szolgálnom, hogy mindjárt a bemutatkozás napján miket kellett ennek a kormánynak az akkori igen t. többségtől hallania. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Néhai Kossuth Ferencz, a szövetkezett ellenzék vezére nyomban a bemutatkozás után egy határozati javaslatot nyújtott be, mely következőleg szólt (olvassa) : »A képviselőház hódoló tisztelettel tudomásul veszi Ö felsége kéziratát és kihirdetés czéljából a főrendiházhoz való átküldését elrendeli. Minthogy azonban a Fejérvárykormánynak a ministerelnökhöz intézett és általa ellenjegyzett királyi kéziratban megállapított jellege nem felel meg a parlamentáris kormányforma követelményeinek, a képviselőház a Fejérvárykormány iránt bizalmatlansággal viseltetik.« Nem akarom a t. képviselőházat untatni azzal, hogy (Halljuk ! Halljuk !) reprodukáljam azokat a súlyos és nyomós indokokat, melyeket néhai Kossuth Ferencz álláspontjának támogatására akkor felhozott, de legyen szabad röviden idéznem az akkori igen t. többség egy másik vezérének, néhai báró Bánffy Dezsőnek beszédéből, aki ugyancsak a szövetkezett ellenzék nevében és megbízásából szólalt fel. (Halljuk ! Halljuk !) A következőket mondotta (olvassa) : »Ha a parlamentarizmus elveinek megfelelő alkotmányunk van, akkor csak oly kormánynak van létjogosultsága, amely kormány egy többség támogatására számithat. Elismerem, a felséges urnak törvény biztosítja a jogát, hogy kormányt nevezzen ki; de a mi jogunk is megvan, hogy ezen kormánynyal szemben megállapítsuk a magunk álláspontját és kifejezést adjunk annak, hogy hajlandók vagyunk-e őt támogatni vagy sem ?«