Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-728

728. országos ülés 1917 június 23-án, szombaton. 49 amelyben tiz igaz férfiú fel nem található. (Derültség a jobboldalon.) Fájdalom, nem ezt a boldog kort éljük. Nem az a baj, hogy itt túlságos konzervatív kormány foglalt helyet, ha egyáltalán konzervatív volt az a kormány, amiről ez alkalommal beszélni nem kívánok, hanem ennek az államnak, ennek az országnak testének minden részét vérző sebek borítják és ez országnak minden vonalon uj, energikus, határozott elhatározásokra van szüksége, hogy a végveszélytől megmentsük, (ügy van! a jobboldalon.) Es ha ez a meggyőződés él bennem, lehetek-e bizalommal azzal a kormánynyal szemben, amelynek bemutatkozása alkalmával kitűnt, hogy még oly vitális nemzeti érdek szempontjából sem egységesek tagjai, mint a gazdasági kérdés, amelynek pedig tőlünk nem függő okokból talán néhány nap alatt meg kell oldatni, ezirányban cselekedni és határozni kell. (ügy van ! a jobboldalon.) Tizenhat évvel ezelőtt, még a régi képviselőház karzatán, hallgattam azt a politikai szüzbeszédet, amelyet akkor a jelenlegi igazságügyminister ur ott mondott. Tetszett nekem az az ifjúi hév, amelylyel ő nem annyira a Széli-kormán}^ támadta, mint inkább azokat persziflálta, akik akkor a jelenlegi vallás- és közoktatásügyi minister ur vezetése alatt a szabadelvű párt uj báránykái lettek. Tetszett az a frázis, amelyet ő a kormányképesekről mondott, hogy t. i. Magyarországon a kormányképességhez az szükséges, hogy az ember arról a szekérről, amelyre mint ellenzéki sok értékes elvi portékát rak, mentül gyorsabban útközben a kormányképesség felé haladva, leszórjon mindent, mert annál gyorsabban czélhoz ér. (Derültség és taps a jobboldalon.) De, t. képviselőház, legnagyobb hatást tette reám az akkor még csak képviselő demokrata ur á'lásfoglalása három kérdésben. Az egyik kérdés a boldogult néhai trónörökösünk, Ferencz Ferdinánd házasságára vonatkozólag akkor nemrég megalkotott törvényjavaslatot illette, a másik állásfoglalás a hitbizományokra vonatkozott, a harmadik a kartellekkel szemben nyilvánult. Méltóztassék megengedni, hogy ezeket az állásfoglalásokat felolvassam. (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) A trónörökös házasságának törvénybe iktatására vonatkozólag a következőket mondotta : »A trónörökös házasságáról szóló törvény semmi egyéb, mint megtagadása a magyar népkirályság eszméjének, amely végigvonul Corpus jurisunkon és becsempészése az Isten hatalmából, az Isten kegyelméből való királyág eszméjének. Werbőczy népe, a régi rendi korszak, soha, de soha nem tűrte volna meg azt a megaláztatást, hogy szemébe vágják neki azt, hogy a magyar nemes leánya sohasem lehet méltó arra, hogy a királynak hitvese legyen. Werbőczy népe ezt el nem tűrte volna soha. Ezt csak egy elromlott, másodlagos parvenü-rendiség tűrte meg.« (Mozgás.) A hitbizományokra vonatkozólag ezeket KEPVH. NAPLÓ. 1910—1915. xxxvr. KÖTET. mondta : »Látom a kormány szabadelvüségének nagy fogyatkozását abban, hogy a hitbizományok intézményének még csak szabályozására sem mer kísérletet tenni, nemhogy ezt az intézményt eltörölje. Vannak a magyar Alföldön olyan vidékek, ahol a jó magyaroknak sokasága lakik, a földbirtokos pedig idegen ember, hitbizománynak a tulajdonosa, aki külföldön, vagy Ausztriában költi el vagyonát. Ott van Csongrád megye, ahol csak kubikusok, törpegazdaságban élő gazdák és latifundiumok tulajdonosai vannak. Hát, igenis, gyűlölök minden uzsorát, de a legnagyobb uzsorának a földuzsorát tartom.<< (Helyeslés a jobboldalon.) B. Lévay Lajos: Most is ezt vallja 1 (FelMáltások a baloldalon : Majd elválik !) Jakabffy Elemér: A kartellekről a következőket mondja : »Mit képviselnek a kartellek ? Képviselnek egy perverz szoczializmust. Mert mit mond a szoczializmus ? A szoczializmus azt mondja, hogy meg lehet állapítani a termelendő mennyiséget, meg lehet szabni annak az árát is. És mit tesznek a kartellek ? Megállapítják azt, hogy mennyit kell termelni, megállapítják a termelendő dolognak árát is és monopolt teremtenek, de kinek a javára ? A maguk javára és egy osztály javára. Ezt teszi a perverz szoczializmus, amely kisajátítja a közérdeket a maga javára, a maga érdekére; ez a perverz szoczializmus, amely magánmonopolt teremt«. T. képviselőház ! Legbensőbb meggyőződésem, hogy a 16 év előtti Vázsonyi Vilmos ebből a meggyőződéséből hajszálnyit sem engedett. (Ügy van !) Meggyőződésem ez és ebben megerősít az a beszéd, amelyet 1913 január 26-án a vértanuk városában mondott, ahol megtámadta hevesen azt az osztályt, amelyről tegnapelőtt gróf Andrássy G}mla kijelentette, hogy nem engedi leszorítani a közszereplés teréről. (Vgy van! Taps a jobboldalon.) Meg vagyok róla győződve, hogy az igazságügyminister ur ugyanezekkel az elvekkel ült a bársonyszékbe, odaült egy férfi kabinetjébe, akiről országszerte azt beszélik, hogy az ember ujjain olvashatja össze azokat a leányokat, akik elég előkelőek arra, hogy közülök valakit ő nőül vehessen anélkül, hogy születendő fiát hitbizományától foszsza meg. (Elénk derültség jobbfelől. Nagy zaj a baloldalon.) Bródy Ernő : Ez közügy ': (Nagy zaj balfelől. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) iakabffy Elemér: Közügv! (Nagy zaj balfelől.) Huszár Károly (sárvári, közbeszól). Elnök: Csendet kérek. Jakabffy Elemér: Csodálom Huszár Károly képviselő urat, hogy egyszerre ő lett a konzervatív feduális és én lettem a demokrata. (Zaj balfelől.) Huszár Károly (sárvári) : De ízléstelen ! Jakabffy Elemér : Az ízlésről pedig pláne nem kérek Huszár Károly képviselő úrtól tanácsot. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Odaült olyan férfiak mellé, akik nagy lati-