Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-728

48 728. országos ülés 1917 június 23-án, szombaton. házszabályok 210. §-a alapján méltóztassék vita nélkül elrendelni ezen javaslat kinyomatását, (Helyeslés.) Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni 1 (Helyeslés.) Ha igen, akkor intézkedni fogok, hogy az indítvány a lehető legsürgősebben kinyomattassék és amennyiben lehetséges, még a mai ülés folyamán, már a délutáni órákban minden képviselő kezében legyen. (Helyeslés a haloldalon és jóbbfelől.) Ki a következő szónok ? Szinyei- Merse Félix jegyző: Jakabffy Elemér! Jakabffy Elemér: T. ház ! (Halljuk .'Halljuk !) Hét esztendő óta vagyok tagja a t. háznak és ezen idő alatt állandóan tapasztaltam a ház igen tiszt'lt tagjainak szives jóindulatát azoknál a felszólalásoknál, amelyek nagyrészt az igazságügyi bízott ság szives megbizásából történtek, avagy amelyek szakkérdésekre vonatkoztak. Politikai beszédet mindezideig csak egyet mondottam, mert mint guv. rnementális párt kötelékéhe tartozó közlegény így go.'idoltam, ezt kivan ja tőlem a szerénység. Most az nban sok minden megváltozott és azért a-t hiszem, nem veszt m el a t. ház tagjainak szives jóindulatát akkor, midőn most az indemnüási javaslat kapcsán kérek szót és egynémely politikai gondolatomnak kifejezést adok. (Halljuk! Helyeslés jóbbfelől.) Kernelem a sziv?s jóindulatod és figyelmet annak daczára, hogy meg vagy k győződve, hogy a ház minden tagjának lelkében él még az a nagy h .tás, amelyet az imént az előadói székből elhangzott beszéd keltett. (Éljenzés jóbbfelől.) T. ház ! Az a politikai beszéd, amelyre az előbb czéloztam, a nemzetiségi vita során hangzott el. Ennek kapcsán határozati javaslatot is terjesztettem a ház elé, amelyet a ház többsége házhatározattá emelt. Az akkori ellenzék tagjai ezen határozati javaslat ellen adták szavazatukat, mert a nemzetiségi párt tagjainak kivételével az abban foglaltakat a nemzetiségekkel szemben túlságos liberálisaknak tartották. Méltóztassanak megengedni, hogy politikai életemnek még egy eseményét ismertessem. Midőn e házban 1913-ban a vá'asztójogi törvényt tárgyaltuk, akkor itt a ház nyilt ülésén a 30 éves korhatár ellen szavaztam annak daczára, hogy előre sejtettem, hogy a radikális sajtó ebben egy bizonyos politikai pikantériát fog látni, mert akkor atyám volt a belügy ministerium politikai államtitkára. Ezeket azért bocsátottam előre, hogy igazoljam, hogy nem illiberalizmus, vagy konzervativizmus az, ami az ellenzéki sorba kényszerit, hanem egészen más politikai felfogásaim azok, amik a jelenlegi kormánynyal szemben teljesen bizalmatlanná tesznek. (Helyeslés jóbbfelől.) Felfogásom az, hogy haladás küzdelem nélkül el nem képzelhető. Az eszmék küzdelme érleli és viszi azokat előre, azonban olyan helyen, ahol alkotni kell és ahol az alkotásokat előkészíteni kell, az eszmék küzdelmének, a világnézletek összeütközésének helye nem lehet, mert ha ott ilyen küzdelmek folynak, akkor ezek az alkotásoknak csak hátráltatói, akadályozói vagy lehetetlenitői lesznek. Nézetem az, hogy mindig baj, ha egy kormány kebelében olyan férfiak ülnek, akik különböző világnézleteket képviselnek, vagy akik különböző politikai felfogásokat reprezentálnak, (ügy van! jóbbfelől.) De nézetem az, hogy egyenesen veszély ez olyan időben, amikor a köz szempontja azt kivánja, hogy néhány nap alatt, sőt órák alatt határozza el magát az a kormány, amely arra van hivatva, hogy esetleg- végveszélytől mentse meg a nemzetet, (ügy van! a jobboldalon.) Ezt a felfogást évezredek előtt felismerték már és a két konzul hatalmát egy diktátor kezében egyesitették akkor, amikor a római köztársaság veszélybe került. Nyolcz évvel a római királyság megbukása után habozás nélkül egyesitette a világfelfogást és politikai hatalmat a római köztársaság a diktátor kezében, mert a salus reipublicae igy kívánta ezt. (Mozgás a baloldalon.) Az azóta eltelt kétezerötszáz év történetéből pedig azt látjuk, hogy mindig, valahányszor egy nép, egy nemzet, egy állam bajba került, a zseniális abszolutista megjelenése volt az, aki a népet, a nemzetet, az államot önmagának megmenteni képes volt. És a most dúló világháború eseményei is azt igazolják, hogy igazi politikai és katonai eredmények csak ott voltak elérhetők, ahol a vezetés, az irányítás egységesítésére képesek voltak, (ügy van ! a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Es mit látunk most minálunk ? Nekünk volt egy kormányunk, amely eltávozott, amelyről mindent elmondhatott az animozitás, csak azt az egyet nem, hogy a kormányban világnézletek ütköztek össze, hogy különböző politikai felfogású férfiak foglaltak benne helyet! (Derültség a baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon : Ezen nincs mit nevetni!) Ezt felváltotta egy oly kormány, amelynek tagjairól mindent el lehet mondani, amelynek tagjait kiváló jellemű és nagytudásu férfiaknak lehet hirdetni, csak egyet nem, hogy egy és ugyanazon világnézlet hivei, egy és ugyanazon politikai felfogásuk van. (Ugy van! a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Szent-lványi Gyula: Most nevess! Igaz-e, vagy nem % Jakabffy Elemér: T. képviselőház ! Ha ennek a mi államunknak nem volna más. baj a, mint az, hogy eddigi vezetői talán kissé konzervatívak voltak, vagy az államhatalom osztályérdekuralmának volt kiszolgáltatva, akkor ez ellen a kormány ellen sokkal kevesebb kifogásom volna. Akkor csak egyet csodálok, hogy azon egy ősdemokrata mellett miért foglalnak helyet azok az ősi nemesi családból származó uj demokraták, (Mozgás a baloldalon.) akik mint az igazságügyminister ur annakidején politikai programmjában, 16 év előtt mondotta, »mint régi romok áhítatot keltenek benne«. (Derültség a jobbóldalon.) Akkor csak azt csodálnám, hogy miért nem foglal helyet itt még kilencz ősdemokrata, mert nem tudom elhinni, hogy az a párt oly Sodorna és Gomorra,