Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-727

727. országos ülés 1917 T. képviselőház ! A fogyasztó- és a termelőközönség közt igen nagy az ellentét, nem értik meg egymást. A fogyasztóközönség azt hiszi, hogy a falun minden bővében van, tehát azt követeli a kormánytól, hogy többet hozzon el neki a faluból, hogy több jusson neki a fogyasztásra. A termelőközönség pedig azt hiszi, hogy azért, hogy a városi lakosságnak bőven legyen élelmi czikke, a kormányzóhatalom az ő szájából is kiveszi az általa termelt falatot. Ezeket az ellentéteket kiegyenlíteni nagyon nehéz. Itt ismét azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok a ministerelnök úrhoz és a kormányhoz, hogy mivel a város nagyon közel van, a városi fogyasztóközönség a városi lapokkal egyetemben nagyon erélyesen és nagyon közelről tudja hangoztatni azt, amire a városnak szüksége van, de a falusi nép millióinak nincs módjában, nincs reá alkalma mindig a ministerelnök urnak, a kormánynak vagy a hatóságnak fülébe dörögni, hogy mi az ő baja és hogyan bánnak vele. Tehát ne csak a hangosakat vegye figyelembe, hanem a távolban levőket is. Én már aggodalommal észleltem a múlt esztendőben is a rekvirálásnak mikénti keresztülhajtását, sokaltam azokat a rekvirálási zaklatásokat, melyekben a mi népünknek része volt, amelynek következése az lett, amit a városban nem akarnak hinni vagy tudni, hogy amikor a városban, ha kevés is van, de mindenkinek van, akkor ma a falun nincs. A falun is van a jobbmóduaknak, a városban is van a jobbmóduaknak, a városban, ha kevés is, de jut a szegénynek is, sajnos azonban, nem akarok nyilt ülésen sokat beszélni róla, a falun ma az a helyzet, hogy az ellátásra utaltak nem kapják meg a kiutalt mennyiségnek negyedrészét sem és a szó szoros értelmében koplalnak és éheznek. A rekvirálási eljárás szabálytalansága hozta ezt magával, egyes vármegyék hatóságai nem gondoskodtak, hogy kellőkép el legyen látva a lakosság. Őszintén megvallom, hogy már a múlt esztendőben aggodalommal láttam a t. akkor ellenzéki pártok azon határozatát, mikor még a t. pártok itt ellenzékben voltak és határozati javaslatukban benne volt, hogy kivánták a kormánytól az élelmezési czikkek rekvirálásának szigorúbbá tételét. Nem tartottam helyesnek, hogy épen a falu képviselői akarjanak szigorítást a kormánytól. És most is, amikor azok a pártok vannak a kormányon, melyek már a múlt esztendőben a rekvirálásnak szigorítását kivánták a kormánytól, én bizonyos aggodalommal tekintek a rekvirálás mikénti végrehajtása elé. (Felkiáltások halj elől: Csak igazságos legyen!) T. képviselőház! A t. ministerelnök ur kijelentette, hogy a gabonát a cséplésnél rekvirálni vagy lefoglalni fogják. Ezt nem tartom helyesnek. Mi lesz azzal a gazdával, kinek vetését kieszi a madár, elönti a viz, akinek kifagy a jiinius 22-én, pénteken. 37 vetése és újra kell vetnie a földet, hogy gabonája legyen, ha már a cséplőgépnél elveszik a gabonáját. A gazdáknál ilyen körülmények bizony előállhatnak és nem lehet azt ugy megcsinálni, hogy azonnal elvegyük az egészet és csak annyit hagyjunk, amit azon a napon ki lehet számítani, hogy a gazdának arra szüksége van, mert ilyen eljárás mellett folytonos nehézségek fordulnak elő és a földek esetleg vetetlenül fognak maradni. Hogy az adagokat hogyan állapították meg, milyen arányban, azt nem tudom. A lapokban van valami róla, de nem olvashattam el. Tudom, hogy a kényszerítő szükség parancsol, de lehetetlennek tartom, hogy kisebb adagot állapítsanak meg, mint előbb, mert lehetetlen, hogy kisebb adagokkal lehessen dolgozni a mezőn és el lehessen a munkát végezni a gyárban, a műhelyben. Az igen t. ministerelnök urnak nagyon is figyelmébe ajánlom, hogy kötelességünk ugyan segíteni szövetségeseinket, de azt mondja a közmondás, hogy ne szeress mást jobban, mint magadat. Ne haljunk mi éhen azért, hogy azok élhessenek, elsősorban nekünk kell felhasználni azt a gabonát, amit mi termelünk. Egyáltalában az egész ország lakosságához az volna a kérésem, hogy a városi lakosság ne gondolja, hogy a falun a sült malaczok ődöngnek az utczán, mert a gazdának nem lehet szerződést kötnie az időjárással és állategészségügygyel, van ott is baj elég és ne tetézzük ezt azzal, hogy egymás előnyére akarunk valamit kicsikarni és a kormányt arra szorítani, hogy még ezt vagy még azt újra vegye el a termelőtől. A kormány bizonyára ismeri a termelők helyzetét és bizonyosan nem hagyja meg annál a termelőnél azt, amit nélkülözhetőnek tart, de ha nincs annak a termelőnek, ha az egek nem adnak esőt, ha nem terem a föld, akkor hiába követeljük, hogy az a termelő adjon és adjon, még ezt is adjon, mert hiába minden okoskodás, elsősorban annak, aki azt a földből előkaparja, illik, hegy legyen is abból megélni valója. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ennyit akartam általánosságban az uj kormány bemutatkozására és már megkezdett működésére vonatkozólag mondani. En ugy tartom, hogy eszmék mozgatják a világot, eszmék alakítják át az emberiséget, uj emberek hoznak uj eszmét. Itt a magyar országgyűlésen Magyarország kormányzásában egy régi rendszer dőlt meg a mai kormány által, uj rendszer jött elő, uj rendszernek kellett következnie. Uj emberek állnak a kormány élén, hozzanak azok uj eszméket, azok az eszmék fakadjanak a lélekből, gyökerezzenek a szívben, valósítsák meg az uj eszméket a demokratikus Magyarországnak újjáalakítására, hogy Magyarországon ne érezze magát senki elnyomottnak, hogy ne mondhassa Magyarországon