Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-727
38 727. országos ülés 1917 június 22-én, pénteken. senki, hogy róla nélküle határoznak és törvényeket hoznak. Ha az uj kormány ebben a szellemben dolgozik tovább, számithat a kisgazdák támogatására. (Élénk éljenzés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Ki következik? Vermes Zoltán jegyző: G-iesswein Sándor! Giesswein Sándor: T. képviselőház! Az uj ministerium tegnapi programmja megörvendeztetett engem, mert legalább részleges igéretét, programmját hozta azoknak az eszméknek, amelyekért politikai pályámon ezideig fáradoztam. Amidőn a politikai pályára léptem, szintén ugyanazt hangoztattam, amit a mostani ministerium programmjában látok kifejezésre jutni; mindenekelőtt a demokratikus választójognak a rendezését, nem mintha ez magában véve egy czél volna, hanem mert az egyedüli eszköze annak, hogy Magyarországon a politikai korrupcziót eltávolithassuk és egy egészséges, szocziális demokratizálódásnak útját egyengessük. Különféle kormányok alatt e mellett a programm mellett foglaltam állást és azért fejezhetem ki örömömet, mert igazolva látom eddigi működésemet. Nem törődtem eddigelé sem azzal, hogy tetszést nyerek-e vagy sem, mindig e mellett a programm mellett álltam és e mellett a programm mellett fogom támogatni a jelen kormányt is. A mai kornak kívánsága a demokratikus szoczializálódás. Ezt a kor igényei követelik, ez elől ki nem térhetünk. A keresztény szocziális párt nevében kijelentem, hogy mi ezt a szoezializálódást nem a materializmus dogmatizmusának alapján, hanem keresztény kultúra és a keresztény etika alapján kívánjuk elérni, azon az egyedüli alapon, amely fölé egy biztos épületet fel lehet építeni. Nem akarunk mi ezzel egy szeparatisztikus tendencziának kifejezést adni. A keresztény szoczializmus nem válaszfalat akar emelni, hanem a testvériség összekötő kapcsát akarja léteBiteni; sem felekezeti, sem nemzetiségi irányban nem akar választófalat emelni. Tegnap Tisza István t. képviselőtársam néhány szóval csak allúziót tett a nemzetiségi kérdésre, mintha legalább csak ugy messziről akarta volna mutatni azt a mumust, amelylyel minket, a demokratikus eszméknek a követőit akárhányszor mintegy megijeszteni akart. Ha van Magyarországon nemzetiségi kérdés, annak épen az az oka, hogy nem volt Magyarországon igazi demokráczia, hogy a nemzetiségi kérdést az előbbeni kormány ugy kezelte mint kortesszempontból való kegyelemosztásokat. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mi igazságosságot követelünk, és ha igazságosság lesz, ha demokráczia lesz, ha szabadság lesz, a szabadság szelleme mindig testvérekké fogja tenni Magyarországnak különféle törzseit, különféle népeit, különféle anyanyelvű polgárait. Hivatkozhatom e tekintetben a magyar történelemre. A magyar történelemnek van egy kimagasló családja, amelynek sarjai ott figuráinak a nemzeti hősök között, ott figuráinak a magyar kultúra történelmében, és amint mi magyarok tisztelettel emiitjük ezt a nevet: Zrínyi, ép oly tisztelettel emliti ezt a horvát is. Zrínyi Miklósnak a költőnek ugy van beirva a naczionáléja: nobilis hungarus; a testvére Péter, akit nemzeti hősnek tekintünk, ugy van beirva az egyetemi tanulmányok matrikulájába: nobilis croata. Testvérünk és igaz magyar volt mindkettő, ha horvát is volt mellette. 0 bennük épen a két nemzet testvérisége testet öltött. Blahó Pál: Politikailag! Giesswein Sándor; Nemcsak politikailag, hanem kulturailag is. Ők megmutatták azt, hogy a magyar nemzet, mikor a szabadságot megbecsüli, akkor testvérekké teszi a különböző nemzetiségeket. Itt nem ismernek különbséget nemzetiség és nemzetiség között. A szabadságnak, az igazságosságnak épen ezt a szellemét akarjuk behozni, inaugurálni, hogy ezáltal Magyarország különböző nemzetiségei igazi testvérekké tétessenek, hogy ne gondolják azt, hogy egy és ugyanaz az ember nem tud különböző nyelvű kultúrát is szolgálni. Hogy rámutassak épen ezekre az összeolvasztó törekvésekre, amelyeket az igazságos, testvéries bánásmód magával hoz, hivatkozom Nyugatmagyarország példájára, ahol egymás mellett laknak magyarok, németek, horvátok és ahol nem feszegetik úgyszólván a nemzetiségi kérdést, ahol megvan a cseregyerekeknek a rendszere; magyarok és németek egymáshoz küldik cserébe a gyermekeket és az a magyar gyermek azt mondja, az én német édesapám, az én német édesanyám, a német gyermek pedig a magyar édesapjáról, magyar édesanyjáról beszél, aki mintegy második nevelője volt. Mintegy lelkirokonság létezik itt a különböző nemzetiségek között és ezt a szellemet kell hogy belevigyük, hogy a testvériesség szelleme egyesítse Magyarország minden honpolgárát. De épen ugyanezen oknál fogva óvást kell emelnünk minden irredentisztikus törekvéssel szemben. Mi határozottan lopásnak nyilvánítjuk azt, ha más országok tőkét csinálnak abból, hogy mivel Magyarországon más nemzetiségű polgárok is laknak, nekik joguk volna Magyarországnak eme territóriumára. Mi itt akár a kelettel, akár az északnyugattal szemben, akár a cseh aspirácziókkal szemben egyhangúan mondjuk mindannyian: Hands off! Félre a kezekkel! Ide, a mi Magyarországunkba senki kezét ne tegye. (Helyeslés.) Mi tiltakozunk az ellen, hogy mások nekünk odakinn mintegy leczkéket akarnak adni, olyanok, akiknek fogalmuk sincsen, milyen a nemzetiségi kérdés elintézése Magyarországon. Franeziaországban pl. a nem francziákat vaskézzel elnyomják; tiltakozunk, hogy onnan hangozzék hang az ellen, mintha mi
