Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-727

U 727. országos ülés 1917 június 22-én, pénteken. B. Podmaniczky Endre: A titkosságról nem beszélt! (Ellenmondások a hal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak itt párbeszédeket folytatni! Molnár János: Nem akarom tovább igénybe venni a t. ház szives figyelmét, mert hiszen lesz még a néppártnak, amelynek — ismétlem — nevében beszélek, elég módja és alkalma az indemnitási javaslat tárgyalása alkalmával a különféle kérdésekhez hozzászólni, egyeseket talán kritizálni is, de azt még ki kell jelentenem, hogy ezennel ünnepélyesen Ígérjük, hogy mindazon kérdésekben, amelyek a mi elveinkkel nem ellenkeznek — ós reméljük, hogy ilyenek nem is fognak felmerülni — mi a t. ministerelnök urat készségesen,őszintéig jellemesen és állandóan támogatni fogjuk. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalion.) Elnök: Ki következik szólásra ? Vermes Zoltán jegyző: Pop Cs. István! Pop Cs. István: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Nehéz és komoly időkben, a világtörténelemben páratlanul álló események közepette ragadja kezébe az uj kormány az állam gyeplőjét. Ez a kormánykinevezés a fiatal, tetterős király legsajátosabb ténye, aki szerencsés ihlettel megértette a kor szellemét és felismerte népeinek óhajait és vágyait, elhatározván, hogy az osztályuralom megszüntetésével az alkotmány sánczaiból kirekesztett népmillióknak az államélet vezetésében való részvételre és örömest való közreműködésre tért nyit. A román nemzetiségi párt által képviselt román nép . . . Heinrich Antal: Ez nem áll! Nem a román nemzetiségi párt képviseli a román népet! Pop Cs. István: . . . gazdasági helyzeténél, szocziális struktúrájánál, foglalkozásánál, kulturális törekvéseinél fogva par excellence demokratikus irányt követ és ezért a nemes uralkodónak azon elhatározását, hogy a demokratizálással az állam megújhodását segítse elő, a legnagyobb örömmel üdvözöljük. (Helyeslés a közép hátsó padjain.) Sajnálattal tapasztaltuk, t. ház, hogy ezen sorsdöntő órákban, e nagy válságban, midőn milliók érdekeinek eldöntéséről van szó, az országlakosságnak felét kitevő nemzetiségek képviselőit meg nem hallgatták. (Mozgás és zaj a jobboldalon. Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Maguk paktáltak velük! Tisza volt a vezér! Önök adtak lovat alájuk!) Csuha István : Ott ül maguk közt Jankovich, az iskolai javaslatok apja! (Zaj jobb felöl. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Pop Cs. István: A ministerelnök ur programmjának meghallgatása után sajnálattal kell lűjelentenem, hogy mi ezen kormány iránt nem viseltetünk bizalommal. (Felkiáltások balfelöl: Hála Istennek.) T. ház! A román nemzetiségi párt történelmi programmja autonomikus elvi alapon áll. Ez t. i. az 1881. évi programmunkon épül fel, amely programmunk kifejlesztést nyert akkor, amidőn elhatároztuk, hogy a passzivitás elhagyásával részt fogunk venni a parlament működésében. Az 1905. évben tartott nagyszebeni konferenczián a következő kijelentés történt: »Követeljük a román nép politikai individualitásának és államalkotó jellegének elismerését, (Elénk mozgás jobb- és balfelöl. Felkiáltások: Ohó!) továbbá politikai érvényesülésének, kulturális és gazdasági fejlődésének biztosítását, közjogi intézmények utján. (Nagy zaj. Felkiáltások balfelöl : Tisza ezeket igérte ?) Ezen jogok elismerését és biztosítását követeljük a Szent István koronája alatt élő összes népekre«. Ezen sarkalatos programmtól, nagyon természetesen, azt a programmot, amelyet a mélyen t. ministerelnök ur tegnap kifejtett, elvi szempontok választják el és ezek lehetetlenné teszik ránk nézve, hogy a kormány-programmot a maga egészében támogassuk. Örömmel veszszük tudomásul, hogy a világesemények hatása alatt, tetterős, nemes uralkodónknak inicziativájára a kormány a mi programmunk legsarkalatosabb és leglényegesebb követelményét: az általános, egyenlő, titkos választói jog megvalósítását, mint létjogosultságának alapját állapította meg programmjábun. (Felkiáltások bal felől: Ezt a kormány tette!) A király inicziativájára, képviselőtársamnak szokása mindig megakadályozni előadásomat. (Derültség.) A népjóléti intézkedések és a közegészségügyi ministerium felállítása programmunkban már az 1908. évben benne voltak és azért csak örömmel üdvözölhetjük az uj ministeriumot, hogy ennyi idő multán magáévá tette ezen igazán fontos programmot. Okulva azonban a múlton, még e reformok tekintetében is fentartjuk elhatározásunkat arra az időre, amikor a törvényjavaslatok elő fognak terjesztetni ós, t. képviselőház és t. uraim, egy kérésünk van: Azon megdönthetetlen hűség, amelylyel az egész román nép végtelen nehéz körülmények között a hazát és a trónt védelmezi az összes, arra hivatott tényezők elismerése mellett, megerősítik bennünk a hitet és a forró óhajt, hogy azon végtelen szenvedések és politikai elnyomottság, amelyek népünkre ránehezednek, végre valahára megszűnjenek. (Nagy mozgás a ház minden oldalán. Zajos félkiáltások : Rendre! Hosszantartó zaj.) Elnök (ismételten csenget): Ha a ház minden oldalán feltámadt zaj meg nem akadályozott volna engem, nyomban a képviselő urnak ezen kijelentése után, amely nézetem szerint is méltó felháborodást keltett a ház minden oldalán, (Altalános élénk helyeslés.) kötelességszerüleg figyelmeztettem volna őt, hogy a magyar nemzet képviselőházában ilyen kijelentésektől tartózkodnia kell. (Élénk helyeslés. Zaj. Foly-