Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-738
738. országos ülés 1917 Julius 12-én, csütörtökön. 315 sok olyan kifogást és teljesen általánosságban mozgó megjegyzést és kritikát hallottam, amely általában véve egy bemutatkozó kormány programmjánál, vagy egy indemnitási vitánál, vagy egy rendkívüli hatalomról szóló jelentés kapcsán lett volna helyénvaló. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Ennek következtében én ezen általánosságok terére nem követhetem az előttem szólott t. képviselőtársaimat, legalább azoknak legnagyobb részét, mert hiszen teljesen meddőnek tartom azt, hogy ma afelett vitatkozzunk, hogy mi volt Európának közgazdasági politikája Északafrika tekintetében még a háború előtt, (Derültség balfelül.) de meddőnek és — őszintén mondva — teljesen kilátástalannak tartom azt is, ha egyik igen t. képviselőtársamat arra akarnám ma rábírni, hogy szavazza meg ezt a törvényjavaslatot, holott ő kijelentette és hangsúlyozta, hogy még az előző kormánynak, amelynek t. vezérét rendkívül nagyra tartja és vezérének vallja ő és még ennek sem szavazta volna meg. Mondom, itt is azt hiszem, hogy a kapaczitálásnak igen szűk vagy úgyszólván semmiféle tere sincs. (Ugy van! balfelöl.) Magam részéről nem kívánok és nincs is okom élni azon kiváló alkalommal, amelyet ezen t. képviselőtársam említett, hogy a választójog tekintetében szerény politikai multammal eddig vallott politikai állásfoglalásomat megváltoztassam és hálával veszem gróf Tisza István nyilatkozatát, amelyben ő is konstatálja szemben egyes lapokban megjelent közleményekkel, hogy az 1910-iki vigadói gyűlésen részt nem vettem és amint utána néztem, a rendezők közt sem szerepeltem. Ezzel természetesen egy szóval sem kívánom mondani azt, hogy azok a t. képviselőtársaim, akik pedig azon résztvettek és most más állásponton vannak, helytelenül cselekedtek. (Helyeslés bal felöl.) 1910-ről részletekbe nem akarok bocsátkozni. Csupán bátor vagyok az akkori válaszfelirati javaslatnak egy passzusát, nem polémiaképen, csak historikum kedvéért felemlíteni 1910 Julius 5-éről, Ebben többek közt a következők foglaltatnak (olvassa) : »A belügyi reformok terén megoldásra váró nagyfontosságú választójog kérdését a szabadelvű demokratikus haladás szellemében, az általános választójog alapján, készek vagyunk megoldani, amennyiben a társadalom értelmesebb elemeinek jogos befolyása és a magyar állam egységes nemzeti jellege kellő biztosítékokkal vétetik körül. (Helyeslés balfelól. Felkiáltások jobbfelól : Ezt elfogadjuk ma is! Zaj. Elnök csenget.) Ugyancsak konkrét kifogás emeltetett a tegnapi nap folyamán ezen javaslatokkal kapcsolatosan az összeférhetlenségi törvény ellen. Erre egész röviden csak azt kívánom válaszolni, nem akarok magam is a tárgytól eltérni — hogy még e tekintetben sem élek a véleményváltoztatás nagyszerű alkalmával és teljesen fentartom e tekintetben is azt, amit az ellenzéki padokról, gondolom január havában, mondtam. Az a körülmény pedig, hogy egyes ügyek igen soká várnak tárgyalásra, nézetem szerint igen könnyen elimináIható legalább részben azáltal, hogy ha az igen t. többség erre mielőbb alkalmat nyújt. Én a magam részéről csak a legnagyobb örömmel üdvözölném ezt. Ismétlem, abszolúte nem vagyok elfogult ezen törvénynyel szemben ; teljesen belátom és átérzem ennek hibáit, különösen a mai hadigazdaság révén, azonban viszont mégis konstatálni kívánom azt, hogy ezen hibákat lehetőleg a minimumra kell, hogy szorítsuk a törvény végrehajtása és a gyakorlati életben való alkalmazás során. (Helyeslés.) Ami már most a mai nap folyamán elhangzott egyes felszólalásokat illeti, ezekre szintén csak egész röviden kívánok kiterjeszkedni. (Halljuk! Halljuk!) Elsősorban Okolicsányi László t. képviselőtársam szemrehányására és kritikájára azt vagyok bátor válaszolni, hogy amint arra később valamivel hosszasabban rá fogok térni, nekünk eredeti szándékunk, amint gróf Tisza István t. képviselőtársam is hangsúlyozta, állandó ministeriumoknak állandó hatáskörökkel való felállítása volt és ettől csak a parlamenti erőviszonyok mai állapota téritett el. Juriga t. képviselőtársam felszólalására válaszolva teljesen osztom azon álláspontot, amelyet gróf Tisza István az előbb itten kifejteni szíves volt és a magam részéről t. képviselőtársamnak azon állítására, hogy itt most bizonyos idegességgel foglalkozunk a nemzetiségi kérdés kezelésével, csak azt mondom, hogy a magyar nemzet törvényes állapotában rejlő erejének teljes tudatában követeljük meg minden más ajkú nemzetiségtől is a magyar államhoz, a magyar hazához való rendületlen hűséget és ragaszkodást. (Élénk helyeslés.) Már most, t. ház, áttérek gróf Tisza István t. képviselőtársamnak mai felszólalására, illetve ennek csak főbb pontjait kívánom egészen röviden érinteni. (Halljuk! Halljuk!) Meg vagyok győződve arról, hogy akkor, amikor bennünket felszólított, t. i. Bethlen István t. képviselőtársamat és csekélységemet, hogy lépjünk be az ő kabinetjébe, ezt ő nem pártérdekből, hanem az ország érdekéből tette. Gr. Tisza István : Hogyne ! Gr. Esterházy Móricz ministerelnök: Ezt nem polémiaként mondom. De méltóztassék ép ugy elhinni, hogy amikor mi ezt a javaslatot jelenlegi módosított formájában beterjesztettük és nem abban az alakban, amint azt eredetileg terveztük, ez sem pártérdekből, hanem az ország érdekéből történt. (Élénk helyeslés balfelől.) Ami már most azon polémiát illeti, amelyet t. képviselőtársam a külföldi példák tekintetében egyes ministertársaimmal szemben felhozott, itt is csak egész röviden azt kívánom megjegyezni s 40*
