Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-738
316 738. országos ülés 1917 Julius 12-én, csütörtökön. hogy végtére Angliában 50 évvel ezelőtt fennállott perczentszámok és Magyarország mai viszonyai, illetőleg az 1913 : IV. t.-cz. között párhuzamot vonni — mégis csak 50 évi különbség mellett — azt hiszem, nem valami hálás feladat. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Viszont a t. képviselő ur is elismeri és idézi is, hogy a hatvanas években Angliában benyújtott parlamenti reformot özönvíznek tartották és azt hitték róla, hogy el fog mindent boritani. Már ez a kijelentés is világos bizonyítéka annak, hogy koronként mily különböző nézetek vannak az özönvizekről s hogy némelykor ennek az özönviznek hatása épenséggel nem olyan, mint amilyent előre megjósoltak. (Ugy van! Ugy van! balfelól.) Az osztrák viszonyokra, az osztrák általános választói jogra vonatkozó megjegyzését t. képviselőtársamnak szintén nem akarom most bővebben bonczolni. Csak azon egyszerű, világosan érthető kérdést vetem fel: vájjon a mai viszonyok között, a mai világháborúban és világesemények közepett tényleg olyan nagy érdeke volna-e akár Ausztriának, akár Magyarországnak, hogy Ausztriában se legyen megoldva e probléma ? (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) En nem hiszem, hogy a mai körülmények között e problémák megoldatlan volta akár Ausztriában, akár Magyarországon előnyére szolgálhatna azon nagy czéloknak, amelyeket el akarunk érni. (Helyeslés balfelől.) Már most áttérek azon második pontra, amelyre bevezetőleg utaltam, t. i. arra, hogy — eredeti szándékunktól eltérőleg — azt hittük, a mai rendkívüli parlamenti erőviszonyok mérlegelése mellett helyesen cselekszünk, midőn az eredetileg szándékolt végleges tárczák helyett csak ilyen időleges tárczák elfogadását kérjük a háztól. Én azt hiszem, a vitát lényegesen megnyújtotta volna az, hogyha az eredeti javaslatot terjesztjük be, a gyakorlati eredmény pedig nem lett volna több, mint amit igy elértünk. (Ugy van! Ugy van ! Helyeslés.) A legsúlyosabb kifogás, mely a javaslat ellen emeltetett, az volt, hogy annak 1. §-ában a ministertanács. illetve ministerium bizatik meg a hatáskörök megállapításával. E tekintetben — elismerem ugyan, hogy sokkal preczizebb módon és szűkebb korlátok közt, de — méltóztassék az 1889. évi XVIII. t.-cz. 2. §-át is elolvasni : (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) ott hasonlóképen a ministerium bizatik meg azzal, hogy az egyes ministerek hatáskörét szabályozza. Ismétlem s hangsúlyozom : sokkal szűkebb keretek között, mint a j elén törvényj avaslat 1. §-ában, de az analógia mégis megtalálható. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Es ha itt ezen j avaslatnál tekintetbe veszszük azt, hogy itt csak ideiglenes és rendidvüli feladatok elvégzéséről van szó, amellett, a bizottsági jelentésben, valamint a magam részéről is külön hangsúlyoztuk és újból hangsúlyozom, hogy ebből egyáltalában a törvényhozás befolyásának vagy a felelősség elvének semmiféle hátrányos magyarázatát dedukálni nem lehet, azt hiszem, kisebbítem azon aggályokat, amelyeket t. képviselőtársaim a tekintetben felhoztak. (Helyeslés a baloldalon.) Már most még csak pár szóval utalok azon igen értékes beszédre, amelyet Gündisch t. képviselő ur részéről hallottunk, aki beszédének legnagyobb részét a javaslatnak szentelte és a javaslatról, illetve az átmeneti gazdaságról beszélt. Teljesen igaza van t. képviselőtársamnak abban, hogy úgynevezett háborús átmeneti intézkedések nem szabad, hogy a közgazdaságok államosításához vezessenek. Ezt az elvet már a kormány bemutatkozásakor is voltam bátor általánosságban hangsúlyozni. Mindenesetre ennek a specziális vonatkozásokban is évényt kívánunk szerezni. (Helyeslés a baloldalon.) A magunk részéről teljes tudatában vagyunk annak, hogy az átmeneti gazdaságnál, amennyiben egyáltalán erről a fogalomról beszélni lehet, — mert hiszen azt elismerem, hogy ez is nagyon vitatható és sokfélekép értelmezhető fogalom — mondom, teljes tudatában vagyunk annak, hogy itt nemcsak a szorosan vett demobilizáczióról és az azzal kapcsolatos ténykedésekről és intézkedésekről lehet szó, hanem a közgazdasági, szocziális. esetleg valutáris intézkedéseknek és kérdéseknek egész sorozata merülhet fel, amelyek egész közgazdasági életünket ugy annak termelési, mint fogyasztási reláczióiban igen közelről érinthetik. Azt hiszem, ma és e jelen pillanatban ezen kérdések részleteibe hocsátkozni valami nagy gyakorlati eredménynyel nem járna. Ezek után vagyok bátor a t. házat a törvényjavaslat elfogadására kérni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, méltóztatik a ministerelnök törvényjavaslatát a magyar felelős ministerek számának ideiglenes felemeléséről általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) A ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás, elsősorban a czim. Szinyei-Merse Félix jegyző (olvassa a törvényjavaslat ősimét és 1—3. paragrafusait, amely eh észrevétel nélkül fogadtatnak el). Elnök: így a törvényjavaslat általánosságban és részleteiben is letárgyaltatván és elfogadtatván, annak harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során leszek bátor a t. háznak indítványt tenni. Következik a napirend második pontja: a pénzügyminister törvényjavaslata (írom. 1378, 1379) hadsegitési és népjóléti czélokra engedélyezendő nyereménykölcsönről, elsősorban annak általános tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó.
