Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-738
312 738. országos ülés 1917 Érinteni nem érinthetik, módosítani nem módosíthatják, de, bocsánatot kérek, ha egy olyan párt vezére részéről, amely párt a kabinetben képviselve van, ilyen kijelentések történnek, hát ezek igenis gyengítik és igenis elhomályosítják a kormány álláspontját (Helyeslés a jobboldalon.) és a kormánynak kötelessége az ország érdekében (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) és a monarchia érdekében gondoskodni róla, hogy ha történtek is ilyen bűnös, ilyen könnyelmű nyilatkozatok a múltban, (Ugy van! Ugy van! jobbfelol.) azok a jövőben ne ismétlődjenek. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Aki ilyen nyilatkozatokat tesz, az leggonoszabb ellenségeinknek malmára hajtja a vizet . . . (Ugy van ! Ugy van! jobbfelol.) Szilágyi Lajos: Be kell csukni! Gr. Tisza István: . . . azzal, hogy a magyar nemzetet és a magyar nemzetnek egy részét azzal gyanúsítja, hogy aggressziv czélokat követett és hogy itt csak bizonyos urak és bizonyos pártok azok, akik és amelyek a békét akarják elérni. Azzal először is gyengítik a magyar nemzet poziczióját benn a monarchiában is, kifelé is, szövetségeseinkkel szemben is, ellenségeinkkel szemben is, (Ugy van! Ugy van! a jobbóldalon.) és másodszor — és ezt ne méltóztóztassék elfelejteni — kompromittálják a béke érdekét. Mert ma megérett a világ szituácziója a békére; annak ma egyedüli akadálya abban van, hogy minduntalan fordulnak elő jelenségek, amelyekből az ellenségeinknél még végső erőfeszítéseit tevő barczi párt uj meg uj fegyvert kovácsolhat, hogy elhitesse saját közvéleményével, hogy mi már ellenállási képességünk végén vagyunk, hogy összeomlunk, hogy nálunk felszínre kerekedik egy olyan irányzat, amely mindenáron, még a megalázó békére is hajlandó. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Nem azt mondom, hogy az urak ezt akarják, de gondolják meg, mielőtt bárminő czélból és bárminő okból ezt a végzetes akcziót tovább folytatják, hogy ezzel az akczióval ezt a hitet élesztik és gondolja meg a magyar nemzet, hogy azok az urak, akik a magyar nemzet bizalmába bele akarják magukat azzal lopni, hogy a béke különös prófétáinak állítják magukat . . . (Hosszas élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Szilágyi Lajos: Be kell csukni! (Mozgás és zaj balfelöl. Hullj uh! Halljuk!) Gr. Tisza István: . . . azok az urak nemcsak a magyar nemzetet kompromittálják, de kompromittálják a béke ügyét is. (Ugy van! Ugy van ! jobbfelol.) Ezeket kívántam megjegyezni, különben a javaslatot elfogadom. (Hosszantartó, meg-megujuló élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök; Az ülést öt perezre felfüggesztem. július 12-én, csütörtökön. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. T. ház! A javaslathoz általánosságban több szónok feljegyezve nincs. Kérdem a t. házat, kiván-e valaki a javaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A belügyminister ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk!) Ugron Gábor belügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Gróf Tisza István igen t. képviselő ur beszéde folyamán kapcsolatosan a közelmúltban történt sajnálatos eseményekkel megemlékezett az én eljárásomról is és igen súlyos váddal illetett. Engedje meg a t. ház, hogy ezekre a vádakra egész röviden reflektáljak. (Halljuk! Halljuk!) Röviden azért, mert ahhoz, amit az eseményeket követő napon itt a házban Teleszky János t. képviselő ur napirend előtti felszólalására mondottam, semmi hozzátenni valóm s abból semmi elvenni valóm nincs. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Hogy sorra vegyem az eseményeket, kifogásolja az igen t. képviselő ur azt, hogy én a szükséges óvintézkedéseket nem tettem meg annak daczára sem, hogy az eseményeket megelőző napon az egyes hírlapokban igen erős fenyegető támadások jelentek meg, amelyek valószínűsítették azt, hogy esetleg ilyen sajnálatos események bekövetkezhetnek. Erre csak annyit mondhatok, hogy azt hiszem, az igen t. képviselő ur sem tehetett volna mást az én helyemben,' mint hogy ezen fenyegető tenoru czikkek tudatában rendelkezett volna az illetékes közegekkel, akik hivatva vannak tudni és látni a perifériákon azokat a mozgalmakat, melyekből az események bekövetkeztek, hogy, ezen észleleteikről azután jelentést tegyenek. Én tehát arról nem tehetek és nem tudom miért vagyok én a hibás azért, hogy az illetékes közegek nem előbb, hanem csak a kérdéses nap délutáni óráiban tettek nekem jelentést arról, hogy ilyen mozgalom készül. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Akkor, mikor tudomást szereztem azon röpezédulák kiosztásáról — ujolag hangsúlyozom —, iparkodtam megakadályozni az egész tüntetés lefolyását. Arról megint nem én tehetek, hogy a rendőrkapitány ur jelentése szerint annyi rendőrlegénység a mostani viszonyok között nem állott rendelkezésére, hogy ő garancziát vállalhatott volna, hogy a perifériákról, Budapest egész környékén különböző helyeken elhelyezett gyártelepekről a bevonulást a város czentrumába megakadályozza. Én érdeklődtem a katonai erők nagysága iránt is. Megengedem, szó lehetett volna arról, hogy a tüntető felvonulást, ha a katonai erőt igénybe veszem, megakadályozom. B. Roszner Ervin: A csendőröket! Ugron Gábor belügyminister: De méltóztassék azt a helyzetet venni, amelyben voltam,
