Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-738

738. országos ülés 1917 Julius 12-én, csütörtökön 313 mikor egyik oldalról láttam, hogy felhívták a munkásokat arra, hogy bejöjjenek a város bizonyos utczájába tüntetni, más oldalról pedig meg volt bennem az iparkodás, hogy ezt megakadályozzam, azonban ki voltam téve annak, hogy ennek megakadályozása során összeütközésbe kerülnek a feltartóztatott tömegek, amelyek fel voltak izgatva, a kirendelt készültségekkel. (Nagy zaj jobbfelöl.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Ugron Gábor beliigyminister: Miután én objektív vagyok akkor is, hogyha magamról van szó, meg kell állapitanom, hogy nem én vagyok az, aki a tömeget felizgattam. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek! Ugron Gábor beliigyminister: Keresni kellett tehát módot arra, hogy a világháború harmadik esztendejében ne történjék ok nélkül összeütközés a tömeg és a katonaság közt, (Elénk helyeslés a baloldalon. Zaj jobbfelöl.) mert ha egy csepp vér folyt volna is, ha a katonaság és a nép között összeütközés történt volna, ezt mindenféle szempontból sokkal nagyobb bajnak tartottam volna, mint azt a rombolást, mely, higyje el t. képviselő ur, hogyha az én rendelkezésemet követték volna, nem következett volna be. (Mozgás a középen.) Hogy a t. képviselő ur méltóztatik-e ezt elhinni, vagy nem, erre azt jelentem ki, hogy én a színtiszta valóságot mondom itt el, ezt mondtam el múltkor is, méltóztassék megvárni előadásom végét s azt hiszem, az meg fogja változtatni véleményét. A t. képviselő ur felszólalásában kifogásolja az én intézkedésemet. Konstatálni kell azt, hogy, ugy látszik, minden intézkedést bárki részéről történt is az, az én intézkedésemnek tekinti, (Mozgás jobbfelöl.) ép azért ki kell jelentenem, hogy az én intézkedésem csak a következőkből állott: Amikor láttam, hogy csak katonai erővel lehet megakadályozni a néptömegek bevonulását, akkor a munkások vezéreivel történt megbeszélésemből kifolyólag azt az intézkedést tettem, hogy engedjék meg a tömeg bevonulását a városház udvarára. Segítsék elő, hogy ne az utczára menjenek, hanem a városház udvarán gyülekezzenek, engedjék meg hogy szónoklatokat tartsanak, de kikötöttem azt, hogy bizonyos kérdésekről, melyekről a mostani viszonyok közt felfogásom szerint a nyilvánosság előtt beszélni nem szabad, ott sem szabad beszélni, ezenkívül rendelkezésem egyedül csak annyi volt: a rendelkezésre álló rendőrséggel biztosítani a rendet azon az útvonalon, melyen a munkapárt van, (Felkiáltások jobbfelöl: Szépen sikerült!) és azok előtt a lapok előtt, amelyek szintén fenyegetve voltak. Ez volt az én intézkedésem, egy szóval sem több, egy szóval sem kevesebb. Hogyan tartották fenn ezt az intézkedést, ennek bizonyítéka a következő. A városházon tartott gyűlésen elmondott beszédről megemlékezett a múlt alkalommal Teleszky János t. képKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. xxxvi. KÖTET. viselő ur és említette azt, vájjon mit mondhattak ott, mikor a lapban a vonatkozó rész a czenzura által ki volt törölve? Érdeklődtem a dolog iránt, a vizsgálat erre is kiterjeszkedett, és a vizsgálat megállapította azt, hogy a rendőrfőkapitány ur inspekcziós tisztet erre a gyűlésre egyáltalában nem rendelt ki, senkit sem lehetett tehát felelősségre vonni, hogy ott kik beszéltek, mit beszéltek, és mi volt az, amit a czenzura törölt. (Felkiáltások balfelöl: Ez a prima főkapitány!) A Károly-körut biztosítására vonatkozólag az volt az intézkedés, hogy tessék az utvonalat biztosítani. Ennek az intézkedésnek nem végrehajtása az, amit az igen t. képviselő ur is elismert, igazolva engem, hogy még három negyed nyolczkor sem volt ott elég rendőrlegénység, (Zaj jobb felöl.) amikor pedig már délután 6 órakor folyt a gyülekezés a városháza udvarán, s ahelyett, hogy idejében megakadályozták volna a tömegnek a Károly-körútra való fölvonulását, közben az úttest elzárása fizikailag lehetetlenné vált, mert a tömeget később már nem tudták visszatartani. Azt mondja az igen t. képviselő ur, hogy ugy látszik annak, hogy akkor sem lépett közbe a rendőrség, mikor a rombolások voltak, azok az intézkedések voltak az okai, amelyeket én adtam. Ezek az intézkedések ennek okai nem lehettek, mert én olyan intézkedéseket nem tettem. Azonban a beszéde folyamán az államtitkár urnak egy felhívására hivatkozik, amely minden lapban megjelent és amelyet senki sem tagad és én igenis azért is vállalom a felelősséget, amit az államtitkár ur tett és mondott, mert senkit azért hibáztatni nem lehet, ha olyan kritikus pillanatban azt a kérést intézi a rendőrséghez, hogy iparkodjék a vérontást elkerülni. (Ugy van! Ugy van! balfelöl. Derültség jobb felöl.) Olyan rendelkezés azonban ami részünkről, hogy a rombolókkal szemben nem szabad eljárni, senki által ki nem adatott. (Ugy van! Ügy van! balfelöl.) De meg kell állapitanom, hogy az államtitkár urnak az a bizonyos és sokat firtatott kijelentése este 8 óra körül történt a Károlyköruton, a megindított vizsgálat pedig megállapította, — rendőrfőtanácsosoktól kezdve az aznap tevékenykedő utolsó rendőrlegényig kihallgattatott mindenki a nekik adott intézkedésekre vonatkozólag, hogy nem este nyqlcz órakor, nem este hét órakor, hanem jóval előbb, akkor, mikor a főkapitány ur az intézkedést kiadta, akkor, mikor az államtitkár ur még egyáltalában nem lehetett az utczán és nem adhatta ki az intézkedéseit, mindenkinek intézkedés ment ki az utolsó emberig, hogy még akkor sem szabad kardot használni, ha kődobálások fognak történni. (Nagy zaj és felkiáltások balfelöl: Hallatlan !) Bocsánatot kérek, ezt az intencziót mi nem mondottuk senkinek sem, ezt az intencziót a főkapitány ur adta ki rendeletben és e szerint az intenczió szerint járt el a legénység, 40