Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-738

738, országos ülés 19tf uj törvény hatását, mert nagyon sok uj választónak meg kellett tanulnia a törvényt és meg kellett idejekorán tennie azokat a lépéseket, amelyek szükségesek, hogy választójogát igazolhassa. Mindenki előre gondolhatta, hogy az első évben nem fog kellőleg megvalósulni az a szaporodás, de kétségtelen, hogy ha a háború közbe nem jön, évről-évre többen éltek volna a törvényben biztosított jogaikkal. A háború természetszerűleg felzavarta a viszonyokat, amelyek, ha nem reparáljuk törvényben a dolgot, a választók számának további apasztását vonják maguk után. Erről nem tehet a törvény, erről nem tehet senki, ez egyszerűen a világháború természetes következménye. Az okok másik csoportja kapcsolatos az ipari munkások kategóriájának megállapításaval. Ismételve kijelentettem, hogy ebben a tekintetben a törvény nem vált be, ismetelten kijelentettem, hogy azt a czélt, amely szemünk előtt lebegett, hogy körülbelül 224.000 ipari munkás szavazata jöjjön be, nem értük el, hogy az ipari munkásszavazatok nem 224.000-ren, hanem csak mintegy 100.000-ren jöttek be az 1916-iki névjegyzékbe. Ezen tehát segíteni kell és pedig segíteni kell sürgősen, ugy hogy tekintetbe kell vennünk a viszonyoknak a háború által okozott eltolódását. Azok az emberek, akik három év óta hadra keltek, a törvénynek a foglalkozásra stb. vonatkozó rendelkezéseinek természetszerűleg nem tehettek eleget, tehát kimaradnak a névjegyzékből, hacsak sürgősen oly törvényes rendelkezéseket nem hozunk, amelyek tekintetbe veszik a háború okozta változásokat. Ez a másik faktor, amely megváltoztatta a számszerű eredményt, amelyen szerintem segíteni kell és amelyiken, ha segítünk, nem jövünk ellentétbe az 1913. évi törvénynyel, ellenkezőleg, azt teszszük, ami szükséges, hogy valóra váljék az a czél, amely 1913-ban szemünk előtt lebegett. A harmadik kérdés az a bizonyos 8 holdas czenzus kérdése. A t. igazságügyminister ur, aki mindig igen megörül, ha azt hiszi, hogy valamiben álláspontom módosítását bizonyíthatja rám, örömteljesen kiált fel, hogy »változtak a dogmák más irányban is«, az 1913. évi törvénynyel elvetették a választók czenzusát, most pedig proklamálom én a 8 holdhoz kötött birtokét. Ha egy kicsivel több figyelemre méltatta volna azt, amit e kérdés körül a közelmúltban mondtam, erre a téves állításra nem került volna a sor. Hiszen az eredeti törvényjavaslatban benne volt a 8 holdas czenzus. A dogma benne volt abban a törvényjavaslatba! és talán minden indiskreczió nélkül mondhatom, épen én voltam az, aki nagyon hangsúlyoztam annak a szükségét, aki rámutattam az egyoldalú adóczenzus ferde következményére és arra, hogy ha a kisbirtokososztályt nem akarjuk deposszedálni, akkor nem lehet az adóczenzusnál megállni, hanem földterület-czenzussal kell azt kiegészítenünk. Ez benne volt és amint mondtam, kihagyatott, főleg erdélyrészi t. képviselőtársaink aggályai miatt, akik meg voljulius 12-én, csütörtökön. 307 tak döbbenve az erdélyi magyarság helyzete szem pontjából. Miután azonban most egyfelől látjuk, hogy ez a deposszedálási folyamat már megkezdődött, hogy, mint az igazságügyminister ur helyesen mutat rá, bizonyos északkeleti vármegyékben csökken a választók száma, ami azt teszi, hogy a kisbirtokos választók száma még sokkal nagyobb arányban csökkent, mert a többieké szaporodott. Másfelől látjuk, t. ház, hogy a magasabb műveltségre : a hatosztályu népiskolára felépitett választójog rendkivül kedvező volt Erdélyben a nagyobb műveltséggel biró, politikailag teljesen megbizható, hazafias magyar és német elemekre. Ennélfogva minden skrupulus és nehézség nélkül visszatérhetünk az 1913-iki törvény eredeti álláspontjára : a nyolczholdas czenzus kiegészitő felvételére. Ez nem dogma változás, ez nem uj dogma, ellenkezőleg, visszatérés arra az útra, amelyről letért a ház akkor, — az én egyéni meggyőződésem szerint akkor sem helyesen, de letért — bizonyos, nagyon tiszteletreméltó aggályok következtében. Csakis egy dolog van, t. ház, amiben készséggel elismerem, hogy változtattam álláspontomon : ez a kitüntetett katonák választójoga. (Helyeslés jobbfelől.) Én nem tudom, helyes-e vagy nem helyes, de láttam, hogy ebben a tekintetben olyan áramlat indult meg, olyan erővel nyilvánult meg az a vágy, hogy a magyar nemzet azokkal szemben, akikről beigazolást nyert, hogy tényleg kiváló hősiességgel viselkedtek, ezt ilyen módon is kifejezésre juttassa — hogy össze tudtam egyeztetni lelkiismeretemmel és meggyőződésemmel azt, hogy ezzel az áramlattal számoljak. Hát igenis, ebben egy bizonyos kompromiszszum rejlik, egy bizonyos közeledés más álláspont felé. S most abban a különös helyzetben vagyok, hogy akkor, amikor gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam ismét és ismét az én rettenetes makacsságomról beszél, ugyanakkor az igazságügyminister ur a gúny összes fegyvereit szórja felém azért, mert minden lépten-nyomon változtatom álláspontomat. (Derültség és tetszés jobbfelől.) T. ház ! Nagyon régi mese a molnár és szamara meséje. Hiába, nem képes az ember mindenkinek eleget tenni. Én azt hiszem : az ebből a két sarkpontból ellenem irányzott támadás talán azt mutatja, hogy egy bizonyos fokával rendelkezem az elvhüségnek és elvszilárdságnak, de a csökönyösségét nem viszem annyira, hogy ne tudjak olyan tiszteletreméltó kívánalmakkal és aggályokkal számolni, amelyeket nagyobb veszély felidézése nélkül kielégithetünk. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Már most az igen t. igazságügyminister ur a csipkelődés tetőpontjára ér el, amidőn nagy elmeélével — amelyet nemcsak kétségbe nem vonok, de élvezek, még ha az én bőrömre megy is — kifigurázza és bonczkés alá veszi az ipari vá39*