Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-738

308 738. országos ülés 1917 Julius 12-én, csütörtökön. lasztók számának növelésére tett ajánlatomat. Én azt hiszem : nagyon komoly, nagyon megfontolandó, nagyon becsületes álláspont azt mondani, hogy a 13-iki reformban azt ígértük az ipari munkásoknak, hogy az ipari munkásság zöme választójogot kap és ennek folytán érvényesülhet a politikai életben ; de meggyőződtünk — mert hisz ebben a tekintetben ki van próbálva a törvény, nincs kipróbálva a választásra való hatása szempontjából, de az összeirás eredménye szempontjából ki van próbálva — meggyőződtünk, hogy ezt az Ígéretet, amelyet teljes jóhiszeműséggel tettünk, nem válthatjuk be, ha ezen a törvényen nem változtatunk. Én azt hiszem : nagyon becsületes, tisztességes dolog azt mondani : itt sürgős kötelesség vár a magyar törvényhozásra, az a sürgős kötelesség, hogy a törvénynek olyan módosítását eszközölje, amely ne többet adjon vagy legalább ne lényegesen többet, mint amennyit 1913-ban adni akartunk, de megadja azt, amit az 1913-iki törvényhozásban az ipari munkásoknak szántunk. (Helyeslés jobhfelől.) Ezt különbékének nevezni, ezt az ipari munkásságnak adott külön lekenyerezésnek tekinteni, bocsássanak meg a t. képviselő urak, de azt hiszem, ellentétben áll a tényekkel s az objektív bírálat próbakövét nem állja ki. (Helyeslés jobhfelől.) És hogy ez az ajánlat mennyire sürgős, arra ráutaltam már a múltkor, de ismétlem •— kiegészítve azzal, amit az imént mondtam — maga a háború még sokkal rosszabbá tette az ipari munkásság helyzetét. Hiszen ki gondolt a háborúra, amikor megállapítottuk, hogy az utolsó három évben mennyi időt kell munkában töltenie a munkásnak ! Hiszen, ha ma készül összeirás, a hadrakelt ipari munkások túlnyomó része elveszti választójogát. Bakonyi Samu : Megmondtuk és akkor a pótösszeirást is el tetszett mereven utasítani. Gr. Tisza István : Mikor, kérem ? Én proponáltam a pótösszeirást múltkori beszédemben. (ügy van! jobbjelöl.) Héderváry Lehel: Most igen, de annakidején, mikor kormányon volt, ellenezte. Gr. Tisza István : Nem tudom, mikor és miként. Méltóztassék felvilágosítani. Én most az egészre nem emlékszem. De az 1916-iki névjegyzék eredményeit feldolgozva 1917 áprilisban kaptam kézhez. Májusban tanulmányoztam és akkor jöttem arra az eredményre, hogy itt tényleg jogos panasza van a munkásságnak s ebből azonnal hajlandó voltam azt a konzekvencziát levonni, hogy ezt a sérelmet orvosolni kell. (Helyeslés jobhfelől.) Azt hiszem : a tényeknek ez teljesen megfelel. (ügy van.

1 ügy van! jobhfelől.) És már most méltóztassanak megengedni, ha ezen most sürgősen nem segítünk, a legnagyobb valószínűséggel — csináljanak a t.' képviselő urak bármit — a jövő választást nem tolhatják ki oly messze, hogy azon már teljesen az uj összeírás, az uj törvény alapján folyjanak le a választások. Hiszen vagy ennek a parlamentnek kell a nemzet legéletbevágóbb ügyeiben döntenie, vagy uj parlamentet választania a mai törvény aktján. Hát méltóztassék meggondolni, hogy nem helyes dolog oly könnyű szerrel elutasítani ezt a gondolatot, amely módot nyújtana arra, hogy elérjük a czélt, amelyet pártkülönbség nélkül mindnyájan szem előtt tartunk : hogy t. i. az ipari munkásosztály érvényesüljön a magyar politikai életben. És — méltóztassék nekem megengedni — inkább gyakorolna megnyugtató hatást az ipari munkásosztályra olyan vonatkozásokban is, amelyeket felelőssége tudatában nagyon jól fog tenni a t. kormány, hogyha szintén belevesz a maga számításába. Hanem hát az igazságügyminister ur — és itt akaratlanul fején találja a szöget — nagyon haragszik ezen különbékének a gondolatára és meg is mondja nekünk, hogy miért. Azt mondja : »ez nagyszerű terv, melynek az a czélja, hogy az általános szavazati jognak legrégibb harezosait kiszakítsa s minket otthagyjon a porondon«. En előttem igazán nem nagyon fontos, hogy ki és mi hagyja az igazságügyminister urat a porondon. De megvallom : azt hittem, a t. igazságügyminister ur előtt is a kérdés nem az, hogy egy felizgatható, elégedetlen munkásosztály vállain tovább lovagolhasson a porondon ; (Zajos helyeslés jobhfelől.) hanem a kérdés az, hogy legalább azt oldjuk meg mielőbb a munkások javára, ami sürgősen megoldható s amiben mindnyájan egyetértünk. (Helyeslés jobhfelől.) En azt hittem: mindenkire nézve, akinek szemei előtt az ügy lebeg, aki komolyan veszi a magyar ipari munkásosztály mai sérelmes helyzetét, az első kérdés az, hogy orvosoljuk ezt a sérelmet. És én hozzáteszem még azt is : rosszul ismeri s méltatlanul ítéli meg az igazságügyminister ur a magyar ipari munkásosztályt, ha azt hiszi, hogy az, amint egyszer megkapta a szavazati jogot, el fog fordulni azoktól, akik az ő szavazati joga mellett sokkal előbb, mint én és t. barátaim s elvtársaim, hosszú éveken keresztül küzdelmet folytattak. Én nem hiszem, hogy a magyar ipari munkásosztály ott hagyja az igazságügyminister urat a porondon és higyje meg a t. igazságügyminister ur, ezt a meggyanusitását a magyar ipari munkásosztálynak a magyar munkás legkevésbbé a t. igazságügyminister úrtól érdemelte meg. (ügy van ! a jobboldalon.) Most már lássuk csak egészen röviden, hogy miből áll a t. kormány választójogi álláspontja. Természetesen csak arról az egypár konkrét vonásról beszélhetek, amelyet ebbe a képbe az igen tisztelt ministerelnök ur belerajzolt. A t. ministerelnök ur kívánja a korhatár leszállítását 24 évre és kívánja a Károly-keresztesek választójogát a korhatárra való tekintet nélkül. Azután kilátásba helyez nekünk még más egyéb hasonló jókat, de egyelőre azokat nem ismerjük. Ezekután a t. ministerelnök ur azt mondja, hogy ő