Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-738

306 738. országos ülés 1917 Julius 12-én, csütörtökön. Láttuk azt, hogy a volt koaliczió vezetőférfiainak túlnyomó nagy része osztotta azokat a hazafias aggodalmakat, amelyeket bennem is keltett az akkori kormányelnök választójogi kijelentése, résztvett abban az akczióban, amely a vigadói választójogi országos nagygyűléshez vezetett, (ügy van.' ügy van ! jóbbfelől.) amelyben gróf Károlyi Mihály t. képviselő ur . . . Egy hang (jóbbfelől) : Most ohózzon! (Zaj.) Beck Lajos: Azt mindenki tudja ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk! jóbbfelől.) Gr. Tisza István : Először is hasznos némely dolgokat ismételni . . . Beck Lajos: De nem titok. Gr. Tisza István : . .. mert nagyon gyakran ismételnek az urak dolgokat, amelyek ellentétben állanak a tényekkel, amelyeket mindenki tud, (ügy van! Ügy van! jóbbfelől.) másodszor, ezt a részletet talán a képviselő ur sem tudja. Beck Lajos: Dehogy nem, Károlyi Mihály elmondta. (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! jóbbfelől. Gr. Tisza István: Azt sem tudja, hogy mit akarok mondani. (Derültség jóbbfelől.) Ezen a vigadói gyűlésen gróf Károlyi Mihály t. képviselő ur olyan sértő és bántó hangon támadta meg azoknak hazafiságát és magyar nemzeti érzületét, akik az általános választójog mellett foglalnak állást, hogy én mondtam neki, mikor a beszéd után leült mellém, hogy engedelmet kérek, ez nem járja, együtt tartani ülést olyanokkal, akik egy pártban vannak az általános választójog híveivel és akkor ilyen módon támadni meg azoknak az uraknak magyar hazafiságát. Ugye, hogy ezt nem tudta ? (Elénk derültség jóbbfelől.) Beck Lajos: Az a fontos, hogy most mit vall. Jobb meggyőződésre jutni sohasem szégyen. (Zaj jóbbfelől) Gr. Tisza István: Gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur nem vehetett, személyesen részt a nagygyűlésen, de egy sürgőnyben jelezte csatlakozását. Méltóztassanak megengedni, hogy ebből a sürgönyből csak a következő passzust olvassam fel (Halljuk! Halljuk! jóbbfelől. Olvassa) : »Ne vezettessük félre magunkat olyan jelszavaktól, amelyeknek abszolút értékük, nincs és amelyek, még ha másutt be is válhatnának, nálunk komoly veszélyeket idézhetnének elő. Csak fokozatos haladás okos és csak ez felel meg a nemzet érdekének. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Kovácsi Kálmán : Most is azt mondja ! Gr. Tisza István: Ebben a gondolatban, amelyet teljesen magamévá teszek, ugyebár benne van az is, hogy nekünk nem muszáj mindent egész terjedelemben megcsinálni, amit más nemzetek megcsináltak. Mi azért nem leszünk sziget, mi azért bent maradunk az európai kultúrának nagy menetében, ha a magunk specziális létérdekéhez alkalmazzuk azokat az intézményeket, amelyek dönteni fognak a nemzet sorsa felett. (F^htesUs j^hielM.) Az igen t. ministerelnök ur, akinek teljes joggal — megjegyzem, hogy ő nem vett részt ezen a vigadói gyűlésen — akkor már tovább menő ideái voltak, egyáltalában bizonyos szkepszissel beszél a konzekvenczia jelentőségéről, amivel nem akarok vele polémiába bocsátkozni, de azután .olyan térre megy, amelyen nagy sajnálattal láttam, mikor Gladstonra hivatkozva, azt mondja, hogy különbséget kell tenni azon nyilatkozatok között, amelyeket az ember ellenzéken és kormánypárton tesz és hivatkozik Gladstonnak Károlyi Alajos akkori nagykövetünkhöz intézett levelére. Fájdalom, igaz, hogy nagyon sok ember jut abba a kellemetlen helyzetbe, hogy kénytelen különbséget tenni a között, amit ellenzéken mondott s a között, amit a kormány padjain mond. (ügy van ! ügy van! jóbbfelől.) De engedje meg a t. ministerelnök ur, — és ez őiá nem vonatkozik, általánosságban beszélek — senkinek sem válik becsületére, ha ebbe a helyzetbe jut és Gladstonnál, aldről az egész világ tudta, hogy minden nagy tehetsége és minden nagy államférfiúi kvalitásai mellett az ő impetuozitása, az ő pártszenvedélye számtalanszor vitte oly helyzetekbe, amelyekből kellemetlen volt a kiszabadulás vagy ahonnan csak a közérdek kárára tudott kiszabadulni, Gladstonnak ezt a bizonyos levelét Angliában senki sem fogja mint felemelő példát czitálni, mint helyes politikai elv kifolyását emliteni. Caudiumi jármon ment át Gladston, mikor ezt a levelet irta ; nem lehetett ministerelnök, mig ezt a levelet meg nem irta és egész Angliában mint annak a nagy embernek óriási megalázkodását fogták fel, hogy kénytelen volt ezt megirni. Hanem ha azt akarjuk keresni, hogy ki volt a magyar általános szavazati jog eszméjének első felvetője, ne álljunk meg Kristóffynál, de ne álljunk meg Irányi Dánielnél sem, hanem menjünk el Schäffléig. Olvassa el mindenki Schäffle memoárjait, annak a nagyeszű embernek, aki esküdt ellensége volt Magyarországnak és szláv föderácziós Ausztriát akart alapitani akkor, mikor kénytelen volt belenyugodni az 1867-iki kiegyezés által teremtett uj helyzetbe, azzal vigasztalta magát : sebaj, majd jön az általános szavazati jog, majd végez az a magyar nemzeti hóborttal! (Taps jóbbfelől.) Most már t. ház, átmegyek az igazságügyminister urnak az én álláspontommal szemben folytatott kritikájára. A t. igazságügyminister ur mindenekelőtt kifogásolja azt, hogy én az 1913-iki reformmá kapcsán a választók számának 50—60%-os emelkedéséről beszéltem és konstatálja az 1916-iki névjegyzék alapján, hogy ez az emelkedés 1914-ről 1916-ra tényleg csak 28% volt. Ebben a t. igazságügyminister urnak teljesen igaza van. Olyan értelemben, mint hogyha egy 50%-os emelkedés az 1916-iki névsorban tényleg megvalósult volna, nem is állithatom ezt. Ezt készséggel elismerem. De ennek három oka van. Az egyik a háború. Az első összeírás természetszerűleg nem hozhatta teljesen kifejezésre az