Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-738

738. országos ülés 1917 j, ulius 12-én, csütörtökön. 305 lyositani a nemzeti szempontokat, a nemzetiségi tömegek pedig a szocziálizmusnak neve alatt is a maguk legszélsőbb nemzetiségi álláspontját fogják képviselni. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ez után a külföldi kirándulás után az igen t. igazságügyminister ur történelmi visszapillantást vet a választójogi kérdés magyarországi előzményeire, és konstatálja, hogy Magyarországon nem a darabontok vetették fel a választójog eszméjét, hanem az általános választói jog a függetlenségi pártnak kezdettől fogva pro grammpont ja volt. Ez kétségtelen. De méltóztassék nekem megengedni, ha megint köztudomású tényekre hivatkozva, felvetem azt a kérdést, olyan programmpontja volt-e ez a t. függetlenségi pártnak, amelyet ő maga sürgősen megvalósítani kivánt ? Nagyon jól tudom, hogy a függetlenségi pártban jelenleg is ülnek egyes t. képviselő urak, kik politikai pályájukon keresztül tényleg mintegy nyomban megvalósítandó kérdést kezelték ezt a kérdést. Ezekhez a férfiakhoz tartozik, ha kivül állott is a függetlenségi párt keretén, a t. igazságügyminister ur is. Ezt készséggel elismerem, de állítom azt, hogy a t. függetlenségi párt túlnyomó nagy részének az általános szavazati jog jelszava oly cziráda volt, amelyet meghagytak a czégéren, gondolva, hogy úgysem kerül rá a sor, (Igaz! ügy van ! a jobboldalon. Mozgás balfelől.) de amelytől őket magukat visszatartotta magyar nemzeti érzésük és a magyar nemzet sorsát féltő hazafias aggodalom. (Zaj és ellenmondás balfelől.) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak. Gr. Tisza István : Nézzünk csak végig röviden az utolsó esztendők eseményein. Maga a t. igazságügyminister ur idézi emlékezetembe az 1903-ban történteket és azt mondja, hogy akkor a parlamenti béke és a parlament munkaképességének helyreállitása a választójogi reform kapcsán kiséreltetett meg. Hiszen akkor én voltam az, aki mint ministerehiök ezeket a tárgyalásokat a függetlenségi párt zömének élén álló férfiakkal vezettem. Létre is jött a megegyezés. Eltekintve a függetlenségi pártnak a boldogult Ugron Gábor vezetése alatt állott kisebb csoportjától, a függetlenségi párt nagy zöme egy választójogi deklaráczió révén abbahagyta az obstrukcziót. Mi volt ez a választójogi deklaráczió ? Én kijelentettem volt, hogy hajlandó vagyok a választójog olyan reformjával foglalkozni, amely orvosolja a czenzusban fennálló nagy aránytalanságokat és amely természetszerűleg a választók számának emelkedésével fog járni. Ez volt a kijelentésem, sem több, sem kevesebb ; ez volt az, amiben készséggel megnyugodott akkor az a nagy párt, amely állítólag akkor is az általános titkos választójog alapján állott. Barta Ödön : De nem mondott le a többről, csak az obstrukczióról. (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelől: De beérték!) B. Lévay Lajos: Azoknak belátásuk volt ! Azok nem voltak demagógok. (Zaj.) Gr. Tisza István: Azután menjünk tovább. KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. xxxvi. KÖTET. Jött a Fejérváry-kormány választójogi programmja. Én most nem akarom azt a kérdést vitatni, hogy tényleg mennyi része volt egyéb körülményeknek abban az ádáz gyűlöletben, amelylyel a koaliczió Kristóffy akkori belügyminiszter és választójogi programmja ellen fordult. Készséggel megengedem, hogy ebbe belejátszottak egyéb tényezők is. De ismét tényekre hivatkozom. Amint a koaliczió kezébe kapta az uralmat, a koaliczió akkori belügyministere nagyon helyesen és nagyon hazafiasán az első percztől fogva kautélákat keresett, garancziákat keresett, utakat és módokat keresett arra, hogy az inteUigenczia súlyát fokozza, nagyobbá tegye, mint aminő az általános és egyenlő szavazati jog mellett lehetséges és akkor legalább ebben a tekintetben — hiszen nemrég a legautentikusabb helyről, gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam szájából hallottuk, hogy a koaliczió bukásának nem a választójog volt az oka, tudjuk különben mi is, hanem más kérdések : — az ő pluralitásos választójogi törvénye a koaliczió részéről elfogadásra talált volna. De közbejöttek azok a bizonyos más körülmények, a koaliczió a maga választójogi törvényét nem alkothatta meg és jött egy kormány, t. barátomnak, gróf Klmen-Héderváry Károlynak vezetése alatt, amely az általános választójogot pluralitás nélkül tűzte zászlajára. Talán most jegyzem meg, hogy ne kelljen rá visszatérnem, — hisz a múltkor részletesen kifejtettem, de ismét és ismét elhomályosittatik az a tény — hogy ez annak a kormánjmak volt a ténye, de ezzel a munkapárt soha nem azonosította magát. (Zaj balfelöl. Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Egy hang (balfelöl): Ohó! (Nagy zaj! Halljuk ! Halljuk! jobbfelől.) Eitner Zsigmond : De ő adta a pénzt önöknek a választásra. Gr. Tisza István : Nem ohó, mert felolvastam itt azt a nyilatkozatot, amit tettem a munkapárt alakuló nagygyűlésén és amelylyel indokoltam azt. hogy a programmunkban a választójogról nem beszélünk. Tessék azt elolvasni és akkor ohózni, ha valami olyat mondok, ami nem felel meg a tényeknek. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) B. Lévay Lajos: Nem tud olvasni, nem szokott olvasni! Eitner Zsigmond: Khuen kijelentette, hogy van olyan hive az általános választójognak, mint Justh Gyula. Barabás Béla: A munkapárti jelöltek mind a választójogot hirdették. (Ellenmondások jobbfelől.) Beck Lajos: Azt mondta Khuen, hogy van olyan választójogos, mint Justh Gyula. (Zaj.) Gr. Tisza István : A munkapárti jelölteknek kilencztizedrésze a választójogi radikalizmus ellen nagyon határozottan állást foglalt. (Ugy van! Ugy van ! jobbfelöl.) HÓdy Gyula : Akkor hogyan lehetett a kormányt támogatni ? (Zaj.) Gr. Tisza István : Akkor már nem volt darabont kormány, nem volt KristófEy és mit láttunk ? 39