Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-738

300 738. országos ülés 1917 július 12-én, csütörtökön. tartom, nem lehetne-e megfelelő megoldást ta­lálni arra, hogy a kereskelemügyi ministernek az a hivatalnok- vagy hivatásszerű államtitkára, aki a vasúti ügyeket viszi, egyúttal elnökigaz­gatója legyen a magyar államvasutaknak is. Én azt gondolom, hogy egy ilyen megoldást, ha az ennek utjáhan álló nehézségeket eliminálni lehet, legjobban fogja biztosítani mindazoknak az anomáliáknak kiküszöbölését és szanálása, ame­lyek ma előállnak abból, hogy a vasúti ügyek a ministerium és az igazgatóság között vannak megosztva ós nagyon sokszor szenved az ügyek­nek megfelelő és gyors ellátása a ministerium és az igazgatóság közötti súrlódások folytán. Fokozott mértékben állanak fenn ezek az aggályok az u. n. jóléti ministeriumra nézve. Méltóztassanak a t. kormány tagjai igazán kö­zelről megvizsgálni ezt a kérdést, mielőtt ebben a tekintetben végleg döntenének. Méltóztassék nekem megengedni: én a legczélszerütlenebb dolognak tartanám az egészségügyet kiszakítani a belügyi igazgatásból. Az egészségügy a köz­ségben, a közéjjhatóságoknál és a ministerium­ban olyan szerves kapcsolatban áll a belügyi igazgatással, hogy annak külön ministeriumba való utalása nagyon súlyosan megboszulná ma­gát. De talán még fokozottabb mértékben áll ez a munkásjóléti kérdéseknek a kereskedelmi ministeriumból való kihasitására. Hiszen hogy képzeljük el, hogy a munkásügy iparpolitikai vonatkozásai a szocziálpolitikai vonatkozásoktól el választassanak ? És hogy képzeljük el pl. azt, hogy az az iparfelügyelő iparpolitikai vonatkozásokban a kereskedelemügyi ministernek, szocziálpolitikai vonatkozásokban egy más ministernek legyen a közege, vagy esetleg külön közegek állíttassanak fel, akik a munkásoknak az ügyeit és a magyar iparnak a munkáskérdéssel kapcsolatos ügyeit egymás mellett, kellő kapcsolat, kellő összhang nélkül, mindenik a maga külön, egyoldalú szem­pontjából lássák el ? Hogyan akarunk egészséges magyar iparpolitikát folytatni, hogyan akarjuk a magyar iparnak azokat a nagy érdekeit meg­óvni, amelyek a munkáskérdéssel kapcsolatosak és amelyek mélyen döntő fontossággal bele­játszanak a külfölddel való versenyképességünkbe, ha a szocziálpolitikai vonatkozásukat az ipar­és kereskedelemminister hatásköréből kivesz­szük és egészen, külön egyoldalúan, népjóléti szempontokat követő hatósági szervezet kezére bizzuk ? Ezek voltak azok a szempontok, t. kép­viselőház, amelyek arra indítottak volt egyné­hányunkat, akiknek alkalmunk volt az igen t. ministerelnök úrral e kérdésről beszélni, hogy azt a kérést intézzük hozzá, ne komplikálja ez­úttal végleges szervezési kérdésekkel a ministeri tárczák felállítását és csakis ez hoz bennünket abba a helyzetbe, hogy e javaslatot ugy amint előterjesztetett, elfogadjuk. Elfogadjuk, nem mintha helyesnek, nem mintha szükségesnek tartanok. Őszintén szólva, nem látok semmi okot rá, hogy a magyar mi­nisterek száma négygyei szaporittassék. De ha egyszer ez a kormány, amely most felelős az ügyek intézéséért, az a kormány, amelynek mű­ködése elé akadályokat gördíteni nem akarunk, a maga felelőssége tudatában ezt kívánja és szükségesnek tartja, a mai egész politikai hely­zet nézetem szerint azt vonja maga után, hogy ennek a t. kormánynak az ellenzéke, amely ez­úttal véletlenül töbségben van, ezt a többségi jogát, mint sok más kérdésben, itt se használja fel arra, hogy útját állja a kormánynak ezen elsősorban kormányzati kérdésekben. (Ugy van! jobbfelöl.) Ismétlem, a törvényjavaslatot elfogadjuk anélkül, hogy álláspontjával azonosítanék magun­kat, anélkül, hogy aláirnók, hogy valóban szük­ség volt ennek a négy ministeri tárczának a felállítására. Laehne Hugó: De kettőre szükség volt! Gr. Tisza István; Kérem, kettőre sem volt szükség. Egészen más dolog volt az. Két minis­teri állás szervezésére igenis, gondoltam akkor, amidőn ez azzal a politikai gondolattal volt kapcsolatban, hogy a háború tartamára bevo­nassanak a kormány kebelébe olyan férfiak is, akik az akkori ellenzékhez tartoztak; ez a gon­dolat tette akkor a mi szempontunkból is indo­kolttá és szükségessé a dolgot. (Mozgás balfelol.) de nem az, mintha magában véve szükségesnek tartottuk volna a ministeri állások szaporítását. Hódy Gyula: Tehát a politika köretelte! Gr. Tisza István: Ugy hiszem, az igen tisz­telt kormány nem ilyen szempontból fogja fel a dolgot, tehát ez az indok semmiesetre sem áll fenn, amely minket akkor vezetett. Most méltóztassanak nekem megengedni, — mert hiszen, gondolom, olyan javaslattal állunk szemben, amely a ministerium össze­.alkotására vonatkozván a t. kormány egész működésének bírálatára nyújt alkalmat — hogy egy kérdéssel foglalkozzam röviden, amelyet csakis azért nem teszek interpelláczió tárgyává, mert nem óhajtom ebben a kérdésben a háznak állásfoglalását provokálni. Nem óhajtom azért, mert ez az állásfoglalás az én igénytelen nézetem szerint nem lehetne egyéb, mint a t. kormány és illetőleg a t. belügyminister ur eljárásának a rosszalása, a mai pillanatban j^edig nem vállalom a felelősséget egy ilyen határozat politikai konzekvencziáiért. Ezért méltóztassanak nekem megengedni, hogy itt tegyek egy pár megjegyzést a t. belügyminister urnak az utolsó tüntetés alkalmával tanúsított magatartására és a tüntetésre vonatkozólag másnap tett nyilatkozatára. (Sálijuk! Halljuk!). Előrebocsátok egy dolgot. Bizonyos körök a tendencziózus ferdítéseknek egész rendszerével igyekeznek Budapest népével vagy Budapest népének egy részével elhitetni azt, minthogyha én, nem tudom, micsoda vérontó egyéniség vol-

Next

/
Thumbnails
Contents