Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-738

738. országos ülés 1917 július 12-én, csütörtökön. 301 nék és a népnek nem tudom micsoda ellensége volnék. Hát, t/ház, hogy fog-e czélt érni ez a díszes törekvés, vagy nem fog, az elvégre nem tőlem függ; én nyugodtan teljesítem a magam kötelességét és ha véletlenül tényleg sikerülne egy szerencsétlen, félrevezetett elámított embert arra vinni, hogy bármiféle tettlegességre vetemedjék: hát az is meg fog történni; én az ilyenféle kérdésekkel szemben, azt hiszem a múltban is megmutattam már, hogy r meglehetős lelki nyugalommal viseltetem. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Egyről biztosíthatok mindenkit, aki nem akarja az igazságot rosszhiszemüleg elfojtani: biztosithatom, hogy senki előtt nem volna súlyosabb és nehezebb az a kötelesség, hogy a rend fenntartása végett esetleg véres beavatkozásra kerülne a sor, mint én előttem. Biztosithatok mindenkit, hogy végtelen örömömre szolgál, hogy visszagondolva kétszeri felelős állásban létem nem mindig könnyű időszakára, elmondhatom magamnak, hogy hála Istennek sikerült olykor nehéz pillanatokban is a rendet fenntartani annélkül, hogy egy csepp vérnek is kiontására került volna a sor. (Elénk helyeslés a jobbóldalon.) Hiszen ez többé-kevésbbé szerencse dolga is volt, de elsősorban érdeme volt a Budapest székesfővárosi rendőrségnek, (ügy van! Ugy van! jobbfelól.) amely kiválóan teljesíti hivatását, de talán egy bizonyos érdeme volt az akkori kormányok által kiadott, teljesen világos határozott utasításoknak is. Hát méltóztassék nekem megengedni: a rendet vérontás nélkül fentartani csak akkor lehet, hogyha tudja mindenki, hogy a rendőrség határozott utasításokkal van ellátva, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) hogyha tudja mindenki, hogy az, aki a közrendet háborítja, aki büntetendő cselekményre ragadtatja magát, ezzel nagyon komoly következményeket von magára. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha ezt nem\teszszük, akkor talán először fog folyni ártatlan békés polgárok vére, azután fog folyni rendőrök vére, akiket odaállítunk órákig kőzáporba anélkül, hogy szabad legyen nekik fellépniük a zavargókkal szemben. (Ugy van! ügy van! a jobboldalon.) és utoljára esetleg folyni fog az elámított és az ilyen utasítások által is akaratlanul félrevezetett és felbátorított rakonczátlan tömegeknek vére. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ami a jövőt illeti, abban a tekintetben a t. belügyminister ur nyilatkozata megnyugtató, mert hiszen a t. belügyminister ur nagyon határozottan kijelentette, hogy ha kell, erős eszközökkel is fentartja a közbiztonságot és a közrendet a székesfővárosban. Ebben a tekintetben tehát semmi kifogásolnivalóm a ' belügyminiszter ur állásfoglalásával szemben nincs és nem kétlem, hogy annak idején gondoskodni is fog arról, hogy ezt a kijelentését beváltsa. De már méltóztassék nekem megengedni, hogy a t. belügyminister urnak és a t. államtitkár urnak a lefolyt tüntetés alatti magatartását nem hagyhatom megjegyzés nélkül. (Halljuk ! Halljuk! balfelől.) T. ház ! A belügyminister ur azt mondta, hogy pár órával a tervezett tüntetés előtt értesült azoknak a bizonyos röpiveknek szétosztásáról és ekkor már nem volt módjában ezt a tüntetést megakadályozni. Mellesleg jegyzem meg, hogy ilyen meglepetésszerű tüntetés a legutolsó időkben kétszer kiséreltetett meg a munkások részéről még akkor, amidőn, gondolom, egyszer lemondásunk előtt, másodszor, pláne, lemondásunk után, de még mi vittük a folyó ügyeket. Mind a kétszer sikerült idejekorán megtenni az intézkedéseket; kevés óra elég volt arra, hogy a fővárosi rendőrség mindenütt olyan erővel lépjen fel, amely csirájában elfojtotta az egész mozgalmat és lehetetlenné tette a törvényellenes tüntetést. De a t. belügyminister urnak módjában is lett volna tájékozódni arról, hogy mi készül. A Népszavának csak egypár számát hoztam magammal. Amint méltóztatnak tudni, szerdai napon, szerdán este volt a tüntetés. Kedden ezt irta a Népszava (olvassa) : »A munkapárti urak túlságos biztonságban érzik magukat . . . Három napja folyik a vakmerő és provokáló izgatás a választói jogi reform ellen . . . Aki a munkások elkeseredett hangulatát észleli ... az csak csodálkozhatik azon, hogy mennyi mindent merhetnek megtorlás és megfenyités nélkül még ma is a nép ádáz ellenségei.* (Mozgás a baloldalon.) Szerdai számában a Népszava még valamivel világosabban beszél. Azt mondja, hogy »ha a kormány a politikai harcz parlamenti fegyvereivel nem tudja vagy nem akarja visszaverni a választójog ellen irányuló szemérmetlen és vakmerő izgatást* — mellesleg megjegyezve egy négynapos vitáról volt szó — »a munkásság kénytelen lesz ezzel a feladattal önmaga foglalkozni és figyelmeztetünk mindenkit arra, hogy a provokált, felizgatott és a csalódásból táplálkozó munkásság terrorja egészen másfajta, mint, amivel a kaszinói tagok egymást traktálják. Figyelmeztetünk mindenkit arra, hogy a munkapárt ma a közbékét veszélyezteti (Mozgás a jobboldalon.) és hogy, mint egyik szónoka nyíltan meg is mondta«, — igazán kíváncsi volnék tudni, ki volt ez a szónok, — »belső háborút, vagyis polgárháborút készit elő.« (Mozgás a jobboldalon.) T. Ház ! Ha ezután a felhívás után meglepte a belügyminister urat az, hogy egyszerre ilyen, a munkapárt elleni tüntetés terve merült fel, vagy ily kísérlet merült fel, azt annál is inkább csodálom, mert hiszen az utczával való fenyegetés nemcsak a Népszavában, hanem más oly lapban is merült fel, (Felkiáltások a jobboldalon : Magyarország !) amely igen közel.áll a kormány egyik tagjához. Jól van, elfogadom, a t. belügyminister ur mindezeket nem vette észre, elég hiba volt, hogy nem vette észre, de nem vette észre és akkor, amikor értesült a röpivekről, nem maradt neki más hátra, mint alkudozásba bocsátkozni a munkások