Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-738

296 738. országos ülés 1917 Julius 12-én, csütörtökön. póknak, (Derültség.) hanem preventive kell intézkedni, azokat az alkalmatosságokat, melyek megrontják a vért, az alkoholizmust, a prostitucziót kell elfojtani, ha egészséget akarnak teremteni az országban, nem pedig korhelyek és vérbajosok számára a tömegek és adózók terhére felépiteni uj szanatóriumokat, hogy az eskórosok gyógyíthassák ott magukat. A fő elv azonban a legkisebb életszükséglet! minimum megállapítása legyen és legyen felelős a ministerium azért, hogy minden ember megkapja orvosát, orvosságát és üdülő-fürdőhelyeit ingyenesen. Ha az élelmezési és egészségügyi ministerium azzal kezdik, hogy uj adóterhek rovására mindent újra akarnak felállítani, ez csak uj terheket fog jelenteni, de nem jelenti a nagy tömegeknek jólétét. Ingyen orvost, orvosságot és fürdőt mindenkinek, hogy ne legyenek a fürdők csakis szabadságolt urak számára valók, hanem minden ember számára legyenek azok ingyenesek. Ez volna fő hivatása és czélja az egészségügyi ministeriumnak, ez volna azután demokráczia, mert akkor az orvosokat és egyetemi tanárokat konzultálhatná az az ember is, akinek nincs pénze. Az volna demokráczia, ha az igazán egészséget adó és betegséget gyógyító orvosságokat nemcsak gazdag emberek fizethetnék meg, hanem megkaphatná azokat minden ember és ezenkívül a fürdőkbe is necsak mindenféle uri ember mehessen, akik ott szórakoznak, az időt lopják és ácsorognak, hanem lehetnének ott igazán a munkában megrokkant, megbetegedett munkás emberek is. Ez az igazi demokratikus irányzat, ez volna az igazi czél, ha uj kort akar teremteni a kormány s akkor hálás lesz neki a nemzet és csakugyan uj kor fog kezdődni a mostani kormánynyal az országban. Azt mondtam, hogy harmadik alapj dalomnak, a politikának egyáltalában a szó. A szó az, ami az embert tulaj donkép emberré teszi, mert az egészség és más hasonló az állattal közös tulajdonság és szó nélkül, gondolat nélkül az ember olyan állat volna, mint akár a ló, akár az ökör, akár a szamár. Az ember értelmi lény és értelmisége a szóban nyilvánul meg. A szóból van a gondolat, a természet aperczepeziója, a szellemnek projekcziója és az egész társadalomnak felépítése tulaj donkép nem egyéb, mint az értelemnek munkája, mely aperczijnálja a fiziológiai dolgokat és törvényeket. Ha az embernek nem volna szava, nem volna értelme, hiába volna fizikai és fiziológiai törvén}'' és érzés, nem tudná azt tökéletesen felfogni. Mivel a szó teszi az embert legtökéletesebben emberré, amely nélkül állat az ember a világban, legyen hát szava mindenkinek az államban, aki nem állat s ezért a szó : az általános egyenlő választójog. Enélkül az ember csak állat az államban, mert nincs szava, csak eszik, mint az állat, de nincs meg az értelem aperczepeziója, nincs meg az értelem projekeziója az állam irányításában. Épen ezért megfelel az emberiség hármas alapgondolatának, hogy szava legyen az államban, mert enélkül nincs lehetősége arra, hogy projektálja szellemét az állam szervezetében, akkor csakugyan kizsákmányolt rabszolga, aki eszik, él, dolgozik, járni tud, de nem értelmi lény. Ezért a harmadik minimum, igen helyesen, az általános egyenlő választójog. Ezen minimum által legyen azután az állatból, a tárgyakból, a fizikai és fiziológiai lényekből, — vagy fejezzük ki magunkat államilag — az adóalanyokból értelmi lény azáltal, hogy legyen szavuk az államban. Csak az a polgár, kinek szava van, lehet értelmi lény az államban, csak akkor különbözik igazán az állattól. Ennél a pontnál engedjék meg, hogy egy igen kényes és fontos kérdésben reflektáljak az itt elhangzott egyik beszédre az általános választójog tekintetében és pedig Bichter János képviselő ur beszédére. 0 t. i. a betlehemi csillagot hozta ide a parlamentbe és a szegény betlehemi Jézust féltette az általános választójogtól, aki mint szegény istállóban született kisded szerinte valószínűleg nem adta volna meg a szegény embernek a választójogot. Ilyen tónusban féltette a kereszténységet, a keresztény anyaszentegyházat az általános választójogtól, beállitva újra egy madárijesztőt, egy kéményseprőt, rámutatva Francziaországra, Angliára stb., hol állítólag az általános választójog behozatalával a keresztény és katholikus egyház viszonyai romlottak. T. ház ! En most nem foglalkozom azzal, hogy czáfoljam, vájjon igy van-e, vagy nem, vagyis nem megyek bele a tényállás megállapításába, mert az megint a dolog másik oldalára tartozik és majd az általános választójog tárgyalásánál leszek bátor mindazokkal szemben, kik itt vissza akarnak élni az Úristennel, Krisztussal az általános választójog ellen, megmondani, hogy tulaj donképen egy hamis klerikalizmus az ilyen jelszó, mely visszaélés az Úristen legszentebb nevével. Vétkezik a második parancsolat ellen, hogy ne vedd Úristened nevét hiába ajkadra, másrészt visszaél a kereszténységgel és az egyházzal, aki szembe meri állitani az Istent, Krisztust és az egyházat a nép jogával. Jobban árt magának az egyháznak és csakugyan vét a parancsolat ellen, hogy ne vedd Urad Istened nevét hiába ajkadra. Aki félti a betlehemi kisdedet a szegény nép jogától, hiszen láthatja, hogy ott sem volt jelen Heródes király, csak katonákat küldött a jászolhoz, hanem szegény emberek voltak ott az elsők. Az egész egyház mindig a szegénységen alapult és addig volt tiszta, addig volt nemes, addig volt nagy, mig nem húzták a római császárok, különönösen Konstantin császár az ő politikai rendszerének karójára, ahol megalkotta a püspökséget és a hierarchiát teljesen az ő politikai szándékai szerint. Legjobban hanyatlott az egyház akkor, mikor nagyurak, feudális grófok és bárók verekedtek egymás között, mint pápák és minden püspökséget ugy harácsoltak el. Mig szegény ember volt püspök és pápa, az egydiáz tiszta, nagy és igazán életerős volt, a hanyatlás mindig ott kezdődött, mihelyt arisztokráczia furakodott be az egyházba.