Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-738

738. országos ülés 1917 július 12-én, csütörtökön. 295 primum est vivere. Ez kell előbb, azután lehet politizálni ós háborút sem lehet viselni kenyér nélkül. Megmondtam én már a háború elején, 1914-ben, augusztus elsején, vagy másodikán és akkor rámfortyantak iszonyú lármával és dühvel. Megmondtam én, hogy kellenek majd czédulák, hadikonyhák. Ha elolvassák beszédemet, megláthatják, nagyon sajnálom, nem dicsekszem vele, de szórói-szóra beteljesedtek. És ha már az élelmezési és közgazdasági slendriánság belevitt minket az inség veszedelmébe, nézzünk szembe az igazsággal. En föidmives vagyok, tudom, hogy nincs takarmányunk, tudom, hogy nem lesz krumplink, babunk, és nem tudom, hol fogom összeszedni és a rekviráló rendeletek mily kijátszásával fogok majd hozzájutni egy kis rozshoz. (Mozgás és derültség.) Meskó Zoltán: Jó példa. Juriga Nándor: A rekvirálási rendelet miatt nem fogok éhezni, nem vagyok bolond. T. ház ! Én őszintén beszélek, ugy ahogy van, nem ugy mint az urak ; én a nép gyermeke vagyok, ami a szivemen van, az van a nyelvemen. Az élelmezési minister húzzon ki minket a sárból. (Felkiáltások jobb jelöl: Mivel ?) Nem rendelettel, hanem kenyérrel. Elsősorban állapitsa meg az életszükséglet létminimumát, azt mindenkinek rendelkezésére kell bocsátani és könyörtelenül, irgalmatlanul kell rekvirálni ott, ahol van, de nem ott keresni, ahol nincs. Különösen a városokban, a vendéglőkben a szegény ember elől elveszik a húst, megveszik a lisztet. Akinek pénze van, az jóllakhatik itt a háború alatt is. Ha ráreszkirozok 50 koronát, nem lesz semmi bajom, ha elmegyek Schullerhez. (Derültség.) Ez jellemzi ezt a háborút. A szegény embernek ott kell állania, reggel 1 órától és mégsem kap semmit. Aki czukrot, kávét cserébe ad, aki nobilisán fizet, aki ad jó borravalót, annak nem kell félni attól, hogy éhezni fog. Ennek a rendszernek kell a nyakára hágni. Én azt hiszem, senkinek a gyomra nem tanult, miért nem ehetik egyformán mindenki ? Az orvosi tudomány által megállapított mértékben az elfogyasztott anyagot pótolni kell mindenkinél, meg kell adni mindenkinek a létminimumot. Pecsenyék nem kellenek, fehér kalácsok nem kellenek, czukrászdák nem kellenek, az urak és a hölgyek ne legyenek ott, hanem igyák azt az árpakávét, amit az a szegény nép magának főz. Ez volna a demokráczia urak, ezt jegyezzék meg maguknak. Az a demokráczia, egyformán enni. Az az első demokratikus lépés, mindenkinek megadni a maga kenyerét, nem pedig jelszavakat. (Igaz ! Ugy van !) Ez fontosa bb, mint bármi más. Ha a kormány uj ministeriumokat akar felállítani, én megszavazom azokat abban a reményben, hogy élelmezési ministeriumot is fog felállitani, hogy legyen élelmezési minister, akit felelősségre fogunk húzni, (Derültség.) igenis, húzni, ha az emberek karácsony után márcziusban, áprilisban éhségtifuszban fognak meghalni. Mert akkor minden embernek halálát, elsorvasztott, kiaszott alakját a szemei elé állitjuk majd, nézd, élelmezési minister, ez te miattad halt meg, mert nem tudtál neki megfelelő élelmet szerezni, már pedig az embereket igy éhenhalni hagyni ép olyan, mint valakit pisztolylyal uri párbajban lelőni, sőt még roszszabb. Én szerény ember vagyok, nincs mögöttem semmiféle párttaktika, rokoni összeköttetés, kaszinói barátság és ismeretség, de én ismerem a nép hangulatát, magam is a nép között élek s őszintén mondom, nekem mint plébánosnak ma nincs egyetlen egy krumplim két hét óta. Elfogyott. Honnan szerezzek ? Az urak politizálásából nem lesz sem több krumpli, sem több bab, legfölebb lesz több ministeri állás, államtitkárság, főispánság. Ez olyan adtál Uram esőt, adja Isten, hogy legyen köszönet benne, de egyelőre nem látom. Leszegezem tehát, hogy elsősorban kérünk, követelünk élelmezési ministert. Majd összeszedj ük az adatokat, hány ember halt meg és felelősségre vonjuk őt. Meg kell állapítani az életszükségleti minimumot, azután rekvirálni kell alaposan ott, ahol van, de nem ott futkosni, ahol nincs, s a szegény földmivésnél keresni két kiló krumplit, egy kiló árpát, vagy egy katonától a határrendőrséggel elvétetni két kiló lisztet, hanem oda kell menni a nagy urak elé, a városokba, az uri szalonokba. Igaza volt annak a képviselő urnak, aki emiitette, hogy valahol rekvirálás alkalmával az egész szalon tele volt szafaládéval. (Elénk derültség.) Azután ott van a vagyoni arisztokráczia. Miért nem lehet az aranyat rekvirálni, hogyha krumplit lehet rekvirálni ? Talán csak többet ér az arany, mint a krumpli ? Minek azok a gyürük, minek azok az aranylánczok, minek azok a függők ? (ügy van !) Ezek az emberek nincsenek a harcztéren, nem adják oda vérüket, adják legalább aranyaikat. (Igaz! ügy van!) Ez az igazi demokráczia, melyet az élelmezési ministernek szem előtt kell tartania. Másodszor azt mondom, hogy a társadalmi életnek és a politikai életnek alapja a vér. A szentirás is mondja : omnis anima carnis in sangvine est. A testnek a lelke a vérében van. A származás, a véralkat, a temperamentum, a vér egészsége az adja meg az embernek az értékét, fejlődési képességét. Az emberek nem egyenlőknek születnek ; az egyik tisztavérü, egészséges földmivesgyerek, a másik romlott, beteges, finnyás, már a pólyában is nyafogós uri gyerek_ (Derültség.) Én ezzel csak azt akarom bizonyítani, hogy az egészség, a vér a legfőbb dolog. Ha beteg valaki, nem izlik neki a világon semmi sem. Tudjuk, hogy az egészséges ember még a jég hátán is jobban érzi magát, mint a dáriusi vagy lukullusi lakomák asztalánál ülő beteg ember. Ép ezért a másik ministeriumnak egészségügyi ministeriumnak kell lenni, mely elsősorban az egészségre, az életre vigyáz, mely, mert az egészség alapja a vér, a vérbetegségeket irtja, de nem ugy, hogy mikor valaki már beleesett, akkor a szegény, becsületes emberek költségére állitsanak szanatóriumokat a volt lum-