Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-738
294 738. országos ülés 1917 Julius 12-én, csütörtökön. E tekintetben egyéni ambicziója is kell hogy sarkalja arra, Hogy következetes maradjon és diadalra vigye bölcs politikával és uri stílussal azt az irányt, amelyet a demokráeziának, a népjogok uralma irányzatának nevezünk. És én hiszem, hogy annak ellenére, hogy van a kormánynak egypár tagja, akiben én bizony nem hiszek, még ha két kezüket az égre is emelik, (Derültség jobb- és balfelöl.) nem bizony; akik azt hiszem, hogy inkább azért vannak abban a kormányban, hogy csalafintasággal a demokráezia nyakát kitekerjék, (Derültség jobbfelöl.) hogy a demokratikus irányzatot s főkép az igazságügyminister urat lehetetlenné tegyék és lejárassák .az ő elveivel és az ő jogával egyetemben, hogy, mondom, ennek ellenére ő is ismeri a maga erejét, ismeri a háta mögött álló tömegek nagyságát, de érzi lelkével az uj idők szellemét és szellőjét is és nagyobb lesz ő egyedül, mint a többi együttesen, ha következetes marad, hogy a demokráczia, az általános, titkos, egyenlő községenkinti és becsületes választójogot nemcsak egyes pártokkal szemben, de esetleg még saját kormánya egyes tagjaival szemben is ki tudja, mondjuk, taktikázni és bármiféle módon létet tud adni. Igaz, hogy az urak azt hiszik, hogy talán ők fogják a dolgot más irányba terelni, de nem igy van ám; itta nép, itt; a tömeg, Vázsonyi fejét elcsavarhatják, egy Vázsonyi megtagadhatja magát, de születik száz meg száz más ebben az irányban, mert a nép olyan, mint a fü, minél jobban kaszálják, annál több nő. Nem olyan, mint az arisztokráczia nagy fái, ha egy fát kidöntenek, száz óv múlva sem nő olyan, sem tölgy, sem fenyő, kipusztul, de nem olyan a nép, a nép egy rét, amelyből újra és újra nő a fü, az ismeretlenségből uj meg uj emberek keletkeznek és nőnek és az az irányzat elátkozza az árulót. (Mozgás.) Különösen az ebben való bizalom, hogy az általános választójog meglesz és főként az, hogy a választójogi ministerium az ő kezében lesz és ő fogja tartani a czeruzát és hiába akarják majd mások irányítani a kezét, hogy irjon igy meg ugy, nem fog máskép írni, hanem azt fogja mondani, amit megírtam, megírtam, az ebben való bizalommal foglalok állást. És remélem is, hogyha ezzel az irányzattal szemben vannak is lappangó ellenségek minden pártban és a saját pártjában és a saját ministeriumában is, remélem és hiszem, hogy a jog első forrásából, az ő személyi garancziájából ki fog nőni tényleg az általános, titkos, községenkénti választójog, annál is inkább, mert a választójogi ministeriumot ő fogja kezelni és nagyon jó kezekben van, nem is biznám gróf Apponyi Albertre. (Élénk derültség a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Meskó Zoltán: Nem kell kabaréba menni este. Juriga Nándor: Nem tehetek róla, hogy magasabb nívóra nem tudsz emelkedni. (Derültség.) Meskó Zoltán : Erre a nívóra nem tudok emelkedni. Juriga Nándor: Mindenki amilyen, olyannak nézi a világot. Te ilyennek nézed a világot, kabarénak látod. (Mozgás. Elnök csenget. Halljuk I Ralijuk! a jobboldalon.) Mit zavarnak! Elnök: Kérem a képviselő urat, tessék folytatni. (Helyeslés.) Juriga Nándor: Ezek után engedjék meg, hogy a ministeriumokhoz némi kisérö gondolatokat adhassak. A javaslat azt mondja, hogy a ministeriumok hatáskörét maga a kormány fogja meghatározni. Ha a kormány észreveszi az élet alapjait, meg fogja látni, hogy mik azok a dolgok, amikhez csakugyan ministerium kell. Az életnek nagy alapvető szükségletei vannak, amikre az egész társadalom felépül, jó lesz vigyázni és megjegyezni. Elsősorban kenyér, másodszor vér, harmadszor szó. Kenyér, vér és szó, ez az a három, ez a háromszögnek a három oldala, ez az alapvető természetes szentháromság képezi az egész társadalom alapját, amely mintegy Überbau, mintegy felül való építmény. Téved pl. Marx, amikor azt mondja, csak kenyér, tévednek a naturalisták, amikor azt mondják, hogy vér és tévednek a raczionalisták és ezek alaj>ján a liberálisok, ha azt mondják, csak szó. Kenyér, vér és szó, e három egybekötve az alap. A kenyér a megélhetés ós ebben a tekintetben fontos, amit tülzólag forszíroz Marx a szocziálizmusban, igenis megvan az a fontosság, de nem egyedül üdvözítő, nem egyedüli faktor a természetben és a politikai, a társadalmi életben, de mindenesetre alajsvető tényező és épen azért az első ministeriumnak, élelmezési ministeriumnak kell lennie és ennek létalapjának, követelményének az kell hogy legyen, hogy minden embernek meglegyen a maga kenyere. Nem mondom, amit IV. Henrik, hogy minden ember minden vasárnap tyúkot főzhessen, különösen a háborúban, de legalább legyen kenyere, nemcsak hét kiló egy hónapra, hanem annyi, amennyi szükséges az életfentartáshoz. A legkisebbhez, a minimumhoz joga van minden embernek és a köznek kötelessége, hogy megadja. Hiszen meggyilkolnak, ha megtagadják az életszükségletek legkisebbjét. Minden éhenhalt emberért felelősségre kell vonni és pellengérre állítani az élelmezési ministert, mert minden éhenhalt ember égbekiáltó bűn a társadalmi uzsorával és kizsákmányolással szemben, égbekiáltó bűn, amikor vannak, akik pecsenyét esznek, kalácsot, három-négyféle huseledelt. Nem csodálom, hogy elkeserednek az emberek. Én nem tudom, mit csinálnék, ha két hétig éheznem kellene, vagy napról-napra ott kellene várnom egy falat kenyérre az utczán. Azt mondanám, hogy inkább veszszek el, pusztuljak el, semhogy igy nyomorogjak, mert,mit ér az élet, ha egy falat kenyerem nincs. Épen azért kény ér ministerium legyen az el s ő, mert
