Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-738
288 738. országos ülés 1917 július 12-én, csütörtökön Mert hiszen a minister nemcsak pozitív, de negatív tényeiért, mulasztásaiért is felelős, amelyeket csakis akkor leket megállapítani, ha határozottan meg van állapítva az az ügykör, amelyben intézkedni, eljárni, törvényeket végrehajtani, rendeleteket kibocsájtani köteles. Épen ezért mindazok a törvények, amelyek eddig ministeri állásokat statuáltak, ministerségeket szerveztek, megjelölik ezek ügykörét is, (Ugy van! jobbfelől.) megjelölik a minister kötelességeinek körét is. (Ugy van! jobbfelől.) Ugy látom, t. képviselőtársam, Bakonyi Samu, ezt az állításomat kétségbevonja. Nem tudom, melyik törvényre gondol. Azok a törvények, amelyeket én is ismerek : az 1848 : III. t.-cz., ugyebár, 14. §-ában egyébként megnevezi azokat az, amint ott mondja, osztályokat, amelyek élére e gye gy minister állítandó ; az 1868 : XXX. t.-cz., a horvát kiegyezési törvény, amely tárczanélküli horvát-szlavon-dalmát ministerséget kreál, szintén egészen világosan megjelöli ügykörét és feladatait. Ep így az 1889. évi törvény is, amely szerint az előbbi közlekedésügyi és földmivelési, iparés kereskedelemügyi ministerium helyébe egy kereskedelmi és egy földmivelési ministerium állíttatott fel, ezek hatáskörét megállapítja és kijelenti, hogy az egyes ügycsoportokat a ministerium fogja az állami költségvetés keretén belül megállapítani. (Felkiáltások balfélől: No hát !) Kérem, itt mégis főbb vonalaiban meg van határozva az ügykör, hogy t. i. külön a kereskedelmi ügyek és külön a földmivelési ügyek részére állíttatik fel egy ministerium. Hogy azután in concreto egyes ügycsoportok melyikhez utaltatnak, ezt legtöbb esetben a dolog természete adja meg és legfeljebb egyes esetekben lehet ez vitás. Tökéletesen kielégítőnek találtam volna, ha ez a javaslat is, épugy, mint az emiitettem törvények, csak megjelölte volna azokat az ügyeket, amelyek az illető ministerek hatáskörébe utaltatnak. Alkotmányos szempontból mégis szükségesnek tartottam volna, eddigi alkotmányjogi gyakorlatunk megkívánta volna azt, hogy a ministerek ügyköre magában a törvényben, nem pedig valamely ministeri, vagy kormányrendeletben állapittassék meg. Hiszen ha már alkotmányjogi kérdésekről beszélünk, sajnálattal kell konstatálni, hogy az utóbbi időben ezen a téren bizonyos hanyatlás mutatkozik . . . Sümegi Vilmos: Ez már igaz. Okolicsányi László : .. . mintha az alkotmányosság iránt az érzék és az alkotmányosság követelményei iránti érzékenység hanyatlott és meggyengült volna. Sümegi Vilmos: Ugy van ! Tökéletesen igaz ! Okolicsányi László : ügy van, t. képviselőház és a t. túloldalon bizonyára nem fogják tagadni azt, hogy azok a jelenségek, amelyeket a legutóbbi időkben ebben a tekintetben tapasztalunk, épen nem erős alkotmányos érzékét mutatják a t. túloldalnak, (ügy van! Ugy van ! jobbfelől.) Én abban az időben az ország határain kívül tartózkodtam, mikor a hírlapokból értesültem arról, hogy itt az akkori ellenzék, a mostani kormányt támogató pártok hozzájárulásával és kívánságára olyan ministerelnök kerestetett, aki a pártokon kivül és a pártokon felül áll. Hát hogyan méltóztattak ezt az alkotmányosság, különösen a parlamenti alkotmányosság elveivel összeegyeztethetőnek tartani, holott ennek egyik alaptétele és elsőrangú követelménye az, hogy a mindenkori ministerelnök a többség kifolyása, a többség képviselője legyen ? Tehát egy pártokon kívül és pártokon felül álló ministerelnök az alkotmányos keretekbe bele nem fér. Hogyan méltóztatott elképzelni azt, hogy egy ministerelnök vezesse az ügyeket, aki a törvény értelmében állásánál fogva felelős kell hogy legyen és ministerelnökül az uralkodóháznak egy igen tisztelt, népszerű és rokonszenves tagját választották volna, aki állásánál fogva minden felelősség alól ki van véve ? (Igaz ! Ugy van! jobbfelől.) Ha ez nem bizonyítja az alkotmányos érzék gyengülését és az alkotmányosság iránti érzékenység hanyatlását, akkor nem tudom, hogy mivel lehetne azt bizonyítani. (Ugy van! Ugy van ! jobbfelől.) Ha néhány évvel előbb vetődött volna fel ilyen eszme, amennyire én a magyar közvéleményt ismerem, ezt a legnagyobb felzúdulással fogadták volna. Sümegi Vilmos: Ön másként ismerte azt pár évvel ezelőtt. Okolicsányi László : Hogy visszatérjek ahhoz a gondolatmenethez, amelyből kiindultam, igenis, a leghatározottabban annak a meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy a ministerek ügykörét és hatáskörét magában a törvényben kell megjelölni és alkotmányos szempontból nem helyeselhető, ha az ügykörnek ez a meghatározása más módon, például a ministertanácsi határozatok alapján fog történni. Felmerül már most az a kérdés, hogyha egy, a tárgyi szükségesség által indokolt és megkövetelt ministerium felállításáról nincs szó, hanem szó van négy uj ministeri áUás szervezéséről, akiknek ügykörére nézve ma még teljesen tájékozatlanok vagyunk, tulaj donképen mi indokolja ezeknek a ministeri állásoknak szervezését, szükségességét ? A törvén} 7 ]avaslat indokolása azt mondja, hogy : »A békeállapotra való átmenet a ministeriumra az eddigieknél lényegesen nagyobb munkaterhét ró s az állam kormányát összehasonlíthatatlanul nagyobb feladatok megoldása elé állítja*. Elismerem, hogy a háborúból a béke állapotába való átmenet rendkívül nagy, súlyos és fontos feladatokat ró az állam kormányára. De nem gondolom, hogy azok a feladatok nagyobbak és súlyosabbak volnának, mint amityenek voltak azok, amelyek az állam kormányára hárultak a békeállapotból a háborúra való átmenetnél és amelyek az állam kormányára hárultak a háború vitelének egész ideje alatt. Ha ezeket a nagy feladatokat eddig a kormány minden uj ministeri állás szervezése nélkül meg tudta oldani, ha meg tudott küz-
