Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-737

284 737. országos ülés 1917 Julius 11-én, szerdán. panaszról van szó, olyan intézkedéseket tegyünk, amelyek biztosítják a védelem szabadságát s lehetővé teszik az anyagi igazság kiderülését, hogy itt senki ne mondhassa azt, hogy a szabályok dobpergésével fojtották bele a szót s nem engedték meg neki, hogy védelmét szabadon érvényesíthesse. (Helyeslés balfelöl.) Természetes, t. ház, hogy mindazokat a korlátozó intézkedéseket, amelyek a védelem szabadsága szempontjából eddig fennállanak, — pl. az, hogy a terheltnek és gyanúsítottnak vallomását is csak ügyészi engedélylyel volt szabad a védőnek megtekinteni, s előfordulhatott, hogy heteken keresztül nem jutott a védő ahhoz, hogy megtudja.- tulajdonkép mivel gyanusittatik az ő védencze — ezeket és hasonlókat magam részéről is mellőzendőnek tartom. (Helyeslés balfelöl.) Mert hiszen módjában van a nyomozó hatóságnak az iratok többi részét a közönséges bűnvádi perrend szabályai szerint is elzárni a védelem elől. Meg kell azonban jegyeznem, hogy teljesen méltánytalannak tartom igen t. képviselőtársamnak azon nyilatkozatát, melyet az ankéten résztvett egyik curiai tanácselnökkel, két táblai tanácselnökkel s a budapesti királyi büntető törvényszék elnökével szemben tett, . . . (Zaj jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Vázsonyi Vilmos igazságügyminister: ... akik a gyorsított eljárás eltörlése mellett nyilatkoztak. Nem tudom, kit méltóztatott ezek közül érteni, mert azt méltóztatott mondani, hogy a kormányváltozás ténye jobb meggyőződésre hozta őket. T. ház! En senkivel ezen magas bírói funkczionáriusok közül egyáltalán nem beszéltem, de nem is beszélhettem előzetesen senkivel arról, hogy az ankéten milyen véleménye lesz. Mikor ők az ankétre eljöttek, — teljesen szabadon, amint nem is képzelhető másként magyar bíróról, (Élénk helyeslés balfelöl.) meggyőződésük szerint mondották el véleményüket. (Helyeslés balfelöl. Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Nekem fogalmam sem lehetett, hogy mily véleményt mondanak, mert hiszen szombatról vasárnapra történt ez a meghívás. Nagyon kérném tehát képviselőtársamat, méltóztassék szavainak oly értelmet adni, hogy ezek közül a jelenvolt urak közül ezt magára egyik se vonatkoztathassa. Mert én meg vagyok győződve, hogy ők ma is csak azt mondották el, ami a meggyőződésük. T. képviselőtársam maga is belátta és előadta, hogy a három esztendő tapasztalatai más jogi meggyőződést érlelhetnek az emberben ezen kérdések felől. Itt végre is nem politikai, hanem jogi kérdésről van szó. Ha tehát a háborúnak harmadik esztendejében, a gyorsított eljárás jelenlegi stádiumában s az eddigi tapasztalatok alapján egy magas birói funkczionáríus ma esetleg mást mond, — mert nem tudom mit mondott akkor — mit mondott annak idején, ez nem azt jelenti, hogy meggyőződósét a változó kormányok szerint akarja irányítani, hanem csak azt, hogy az eddigi r tapasztalatok alapján, (Ugy van! TJgy van! Élénk helyeslés balfelöl.) a judikaturában szerzett tudomása alapján más meggyőződésre jutott s ezt a meggyőződését szabadon érvényesítette. (Helyeslés balfelöl.) T. ház! Ezekután még fel akarom használni az alkalmat arra, hogy a közvéleményben terjesztett bizonyos statisztikai adatok iránt is felvilágosítsam a t. házat. (Halljuk! Halljuk!) Sokfelé olvastam egy statisztikai táblázatot a hadiszállitási visszaélések megtorlásáról, mely szerint a következő számarányok mutatkoznak (olvassa): »Hogy mily rettenetes sok ilyen visszaélés volt, mutatja az, hogy 1915 június 11-ike óta 1916 deczember l-ig 1259 ilyen bűnügy került a bíróságok elé. S hogy komoly vádakról volt szó, mutatja az, hogy eddig a napig 1099 hadseregszállitót ítéltek el s a vádlottak közül csak 420-at mentettek fel.« T. ház! Midőn ezt a statisztikát olvastam, bátor voltam bekérni a hiteles adatokat a III. ügyosztályból s ott ezen statisztikával szemben a következő hiteles adatokat bocsátották rendelkezésemre : (Halljuk! Halljuk !) Hadiszállitási visszaélések miatt 2903 személy ellen indíttatott meg az eljárás hadiszállítók ellen 1915. évi június 17-től nem is 1916 decemberig, hanem 1917 április 30-ig. Ez 1062 ügyet jelent. Ezek közül már a királyi ügyészség megszüntetett 1157-et, a törvényszék megszüntetett 46-ot, tehát a megszüntetések száma 1203. Elitéltetett 2693 személy közül eddig 304, felmentetett 251. Ez a hiteles statisztika. Ebből szándékos deliktum volt 171, vesztegetéssel párosult szándékos deliktum 44, vesztegetés 34, gondatlanság 55, ugy hogy ha a gondatlansági eseteket ebből levonva és az igazi gonoszságot keresem, tulajdonképen 249 az elitéltek száma. Folyamatban van még 308 ügy, amelyben 814 egyén van érdekelve. Az a statisztika, amely ezren felüli számokról beszél, nem való, tévedésen alapszik, mert az elitéltek száma csak 304. Ez a 304 a 2693-hoz viszonyítva tulajdonképen még azt a sok panaszt sem teszi jogosulttá, amely a statisztika adatainak ismerete hiányában más oldalról merült fel. Kutattam már most, hogy ez a másik statisztika, amely ezren felüli elitélésekről tud, hogyan kerülhetett be a sajtóba. Ennek a tévedésnek a gyökere az, hogy egyszerűen azt vették figyelembe, hogy az 1915: XIX. t.-cz. alapján általában hány személy ellen indult eljárás. Eigyelembe vették tehát a híres 11. §-t, amely, mint méltóztatnak tudni, egy generális kulcs a büntetési tételeknek felemelésére minden olyan deliktumra vonatkozólag, mely közvetlenül hadiérdeket sért. Ez a szám tehát, amelyet kihoztak, .vonatkozik a véderő elleni