Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-737

282 737, országos ülés 1917 Julius ll-én, szerdán. meggyőződése és jogi lelkiismerete diktál, de oszlasson el minden homályt olyan törekvések­kel és olyan hangulatokkal szemben, amelyektől bizonyára távol áll, de amelyek most talán meg akarják ragadni az alkalmat, hogy három évi elnyomatás után, a felszabadulásnak a korszaká­ban, amint ezt olvassuk, a maguk kis felszaba­dulását szintén megcsinálják. Amire három esz­tendő előtt mi mindnyájan egyetértve azt mon­dottuk, hogy minden becsületes ember közös­ségén kivül helyező valami, amire nézve akkor a mélyen t. ministerelnök ur oly messze ment, hogy azt kívánta, hogy aki ilyen bűnökben bű­nösnek találtatik, az nevét se változtathassa meg, nehogy ily módon megszabaduljon az örökös szégyentől, az abban bűnösök nehogy azt higyjék, hogy most az ő számukra szintén elérkezett az az idő, amidőn ők is méltányossággal, megértés­sel és szeretettel fognak találkozni. Én a politikai harczokban az elvek ellen­tétét a legélesebben viszem mindig keresztül, de nem birom elképzelni, hogy ebben a kérdés­ben eltérő nézet legyen itt ebben a teremben és nem birom elképzelni, hogy az a munka, amelyet a volt többség, a volt többség igazság­ügyministere az ő egész becsületes jogászi érzé­kével, az ő egész becsületes nemzeti érzésével, az ő egész becsületes igazságérzetével megalko­tott, az most egyesek kívánsága szerint, akik annyira értelmezik a rendszerváltozást, hogy az egészet fel akarják fordítani, ezeknek kedvéért megváltoztassák, alkalmat adva olyan hangula­toknak, amelyek nem egy pártnak, nem egy rendszernek, hanem az egész ország érdekének a legnagyobb ártalmára vannak. (Ugy van! Ugy van! jobbfelol.) Kérek a minister úrtól erre nézve választ. (Helyeslés jobbfelol.) Elnök: Az igazságügyminister ur kíván szólni. Vázsonyi Vilmos igazságügyminister: T. ház! Hálás vagyok igen t. képviselőtársamnak, hogy alkalmat ad nekem arra, hogy bizonyos szál­longó hírekkel és félreértésekkel szemben a ház előtt álláspontomat tisztázzam. (Halljuk! Hall­juk!) A t. képviselő urnak és t. barátomnak első kérdése az, vájjon hajlandó vagyok-e a házat azon főbb irányelvekről tájékoztatni, amelyeket a hadviselés érdeke ellen elkövetett bűncselek­mények, különösen a hadiszállítás körül elköve­tett visszaélések megtorlásáról szóló 1915. évi XIX. t.-czikk revíziójánál érvényesíteni szán­dékozom. Erre nézve rövid feleletem az, hogy egyáltalában nem szándékozom ezen törvény­czikk revízióját kezdeményezni. (Helyeslés.) A másik kérdése az, hogy vájjon a gyor­sított eljárás tervezett revíziójánál milyen elveket kívánok érvényesíteni. Ennél a pontnál első sor­ban bátor vagyok igen tisztelt barátomat azon tévedésére figyelmeztetni, hogy a gyorsított eljárás nem az 1915-ik évi XIX. t.-czikkel együtt született. A gyorsított eljárás az 1915-ik évi XIX. t.-czikket megelőzte és egyéletü magával a há­borúval. Sőt ez a hadivisszaélések megtorlására vonatkozó gyorsitott eljárás, amelyet különben garancziális gyorsitott eljárásnak is szoktak ne­vezni, — mert az első fokon ötös tanácsot sta­tuált, a második fokon pedig a királyi Curiát állította be fórumnak és semmiségi panaszt en­gedett meg, — tulajdonképen csak egy töredéke a gyorsitott eljárásnak. Ez az általános gyorsi­tott eljárás az állam ellen elkövetett deliktu­moknak egész sorára vonatkozik; nem kívánom a teljes felsorolással a t. házat untatni; ezek között van a felségsértés, a királyi ház tagjainak bán­talmazása, a király megsértése, hűtlenség, láza­dás, hatóságok, országgyűlési tagok elleni erő­szak, alkotmány, törvény, vagy hatóságok ellen való izgatás, a királyság intézményének meg­támadása és még egy egész sorozata a szaka­szoknak, amelyeknek felsorolása, azt hiszem, felesleges. Meg kell jegyeznem, hogy tulajdon­képen ezek a deliktumok azok, amelyekórt a gyorsitott eljárás nyomban a háború kezdetén bizonyos törvényszékek területére vonatkozólag életbelépett ós azután fokozatosan több törvény­szék területére lett kiterjesztve. A gyorsitott eljárásban előforduló esetek­nek összehasonlíthatatlanul nagyobb száma tulajdonképen ezekre az államellenes deliktu­mokra esik. A gyorsitott eljárás tehát nincs szoros kapcsolatban a hadi szállítások körül el­követett visszaélések megtorlásáról szóló törvény­czikkel, amint az t. képviselőtársam vélte, mert már azelőtt megvolt; a gyorsitott eljárás reví­ziója tehát nemcsak ebből a szempontból, hanem általában politikai szempontból, az állam érde­kének szempontjából, a honvédelem szempont­jából és ezzel kapcsolatban a közszabadság és a védelem szabadságának szempontjából kell, hogy elbírálás alá essék. Az anyagi jog szigorát, amint már voltam bátor említeni, semmiképen sem kívánom eny­híteni, mert semmi kifogásom az ellen nem lehet és nem volt akkor sem, mikor nem ebből a székből beszéltem, hogy a hadi szállítók részé­ről elkövetett visszaélések az anyagi jog terén minél szigorúbban toroltassanak meg. Az anyagi rendelkezések között és a bün­tető eljárás rendelkezései között azonban nem tudom azt a szoros kapcsolatot megtalálni, amelyet t. képviselőtársam. (Helyeslés.) Mert a bűnvádi eljárás mikéntje nem jelenti az anyagi törvény szigorának enyhítését. (Helyeslés.) Ha én annak, akit szigorúan elitélni kívánok, az esetre, ha bűnben találtatott, biztosítom azt a jogát, hogy kibeszélhesse magát, hogy védekez­hessék, hogy a maga védelmére felhozhasson mindent és ha nem keltem benne azt a képze­tet, hogy én őt elnyomni kívánom, hanem, ha kénytelen elismerni a legnagyobb bűnös is, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents