Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-737

737. országos ülés 1917 Julius 11-én, szerdán. 281 tetem a súlyt, mert hiszen ezek azok a szomorú jelenségek, amelyek etikai és erkölcsi szempontból az embernek emberről való véleményét ilyen körülmények között mindig leszállítják és nem akarom azt a kifejezést használni, mely önkénytelenül nyelvemre tolul, mert hiszen én a politikai harczban a legnagyobb ellenfelemet is respektálom, én respektálom azt, aki a legvadabb meggyőződéssel követi a velem szemben való elveit, de egy dolgot tartok szomorúnak, hogy egy hatalmi változás ténye az elvek meggyőződését is képes lerontani, (Ugy van! Ugy van! jobb felöl.) Az ankét végén az igazságügyminister ur, amennyire a szövegből olvastam, azt mondotta, hogy ő sok értékes dolgot hallott, azokat fontolóra fogja venni és össze fogja egyeztetni azokkal a nagy közérdekekkel, amelyek itt szóba kerülnek. Én ezekre a nagy közérdekekre akarom az igen t. igazságügyminister ur figyelmét felhivni, nem pártszempontból, mert ez a kérdés szintén felül van a pártszempontokon. Az igazságügyminister ur bizonyára tudomásul vette azt is, hogy egyes fórumok ebben a kérdésben már igen messze mentek. Hallottunk hangokat, amelyek azt kivánják, hogy a már jogerősen elitéltek perében egy egészen uj, egészen újonnan megszerkesztett gyors revízió, e

Sy gyorsított revizionális eljárás (Derültség jobbfelöl.) legyen az, amely most az illető szegény elitélteket jogukhoz, vagyonukhoz és egyebükhöz hozzájuttatja. Hallottunk még továbbmenő hangokat. Olvastam egy szakközlönyben, hogy azt kivánják, hogy miután ma már nem a rideg hatalomnak, hanem a bölcseségnek s a méltányosságnak kora van, ez kezdje azzal,hogy az elitéltek büntetési tételeit változtassa át a régi törvény szerint ugy, hogy aki el volt Ítélve öt évre, azonban a régi törvény szerint csak két évet kapott volna, most nyomban eresztessék ki, sőt talán azokért az évekért, amelyeket igy plusz ült, kárpótoltassék. (Derültség jobbfelöl.) Én el tudok képzelni politikai téren amnesztiát, de nem tudok elkójwelni amnesztiát olyannal szemben, aki a háborún jogtalanul gazdagodott; (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) nem tudok elképzelni amnesztiát olyannal szemben, aki akkor, mikor künn véreztek, odahaza csalárd módon vagyont gyűjtött a világháborúban. (Ugy van! Úgy van! jobbfelől.) Ebbe az amnesztiába pártkülönbség nélkül sohasem fogunk belemenni, amíg ebben a házban nemcsak ellenkező pártok, hanem tisztességes emberek ülnek. (Élénk helyeslés jobbfelől.) De figyelmeztetni akarom a fontos közérdek szempontjából, amelyre az igazságügy•minister ur már czélzott az ankétet összefoglaló beszédében, — nem tudom, azt gondolta-e, amit én gondolok, — de az első közérdek az, hogy ezzel a revizionális eljárással kapcsolatban, amely — nagyon helyeslem — vegye revízió alá azokat a praktikus intézkedéseket, amelyek talán KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXVI. KÖTET. a védelemnek nagyobb szabadságát, talán a fellebbezési eljárásnak egy más fajtáját most három évi prakszis után megállapítják, magának a törvény szellemének és intenczióinak revízióját lehetetlennek tartom a legmagasabb közérdek szempontjából. (Éténh helyeslés jobbfelöl.) Ez a legmagasabb közérdek pedig a következő : A háborúban nekünk igenis számolnunk kell a hangulatokkal, főleg azokkal a hangulatokkal, amelyek a .mély és benső igazságérzésből fakadnak. Nincs közöttünk képviselő, tartozzék a legszélsőbb pártokhoz is, aki azt vallja, hogy a szabadságjogok, a politikai jogok, az egyesek jogai ne találjanak átléphetetlen falat, áthidalhatatlan ürt azon a ponton, amikor oly eljárással állunk szemben, amely a háború tartama alatt a legbensőbb erkölcsi és etikai érzésünkkel ellenkezik. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) A háborúban megtette kötelességét az egyik jobban, a másik kevésbbé jól; erről mindenki a maga lelkiismeretével számol. Egy dolog azonban feltétlenül bizonyos .és feltétlen apodiktikus igazsággal áll: az az ember, aki arra számítva, hogy most a háborúban az ellenőrzés meglazult, a lehetőségek kibővülnek, most van az idő arra, hogy vagyont szerezzen, a háborúból rossz szállítással, csalva, megrövidítve a fronton küzdő katonát, a kórházban szenvedő beteget, magának anyagi hasznot szerzett, az, tartozzék bármilyen párthoz, tartozzék bármilyen irányhoz, tartozzék bármilyen felekezethez, kivül áll a becsületes emberek közösségén. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és szélsőbaloldalon.) Nagy baj volna, ha olyan hangulat alakulhatna ki, — és én a t. kormány érdekét védem most, mikor erre felhívom a figyelmet, (Zaj bal felől.) igenis, a t. kormány érdeke az, hogy ne fejlődhessék ki ilyen hangulat, — amely azt mondja, hogy most ezen a téren egy nagyobb engedékenység bölcs korszaka fog kezdődni, hogy most azok, akik szigorú törvények alapján elitéltettek, találhatnak módokat, hogy enyhébb törvények alá kerülve, megmenekülhessenek büntetésük egy részétől. Én nem birom elképzelni, hogy ilyen intenczió legyen, nem birom elhinni, hogy ilyenre valaki legtávolabbról is gondol Én nem is vonok felelősségre senkit, mert hisz ebben az irányban felelős helyről semmi nem mondatott; az igazságügyminister ur nem mondott mást, mint hogy meg fogja fontolni a kívánságokat és azokat összhangba fogja hozni a közérdekkel. Én kérem őt, nem mint pártember, de ennek a közérdeknek nevében, hogy oszlasson itt szét minden' homályt, (Elénk helyeslés jobbfelöl.) mondja meg, mennyire akar itt menni és mit akar csinálni. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Amit jogi szempontból tenni akar, amit jogi szempontból helyesnek tart, ami a jogi korrektivumokat illeti, tegye meg azt, amit jogi 36