Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-737

280 737. országos ülés 1917 Julius 11-én, szerdán. tartani az azonosságot, interpelláltam, hogy azzal is elvegyem a látszatát annak, hogy ebbe a kérdésbe más tendencziákat bele lehessen magyarázni. Interpelláltam és interpellálok azért, mert ez a kérdés könnyen alkalmas arra, hogy felekezeti mellékvágányra terelődjék. Én, aki a magam felekezetéhez mindenkor ragaszkodom és ragaszkodni fogok, azzal az interpelláczióval adtam akkor is tanúbizonyságát annak, amint hogy adom most is, hogy ezt a kérdést amint, hogy nem lehet társadalmi, nem lehet felekezeti mellékvágányokra sem terelni, hanem ennek a kérdésnek megítélésében mindenki egyformán gondolkozik, aki tisztességesen gondolkozik. Ezen személyes beállítás után áttérek interpelláczióm tárgyi indokaira. (Halljuk! jobbfelöl.) Bizonyára emlékezik a t. ház azokra a körülményekre, amelyek az 1915. évi XIX. t.-cz.-nek és a gyorsított eljárásnak parlamenti tárgyalását és keresztülvitelét indokolttá tették. A háború első stádiumában a nagy hősiességgel, a nagy lemondással, a nagy áldozatkészséggel együtt merültek fel jelenségek, amelyek megdöbbentettek mindenkit pártkülönbség, osztálykülönbség és felekezeti különbség nélkül. Felmerültek jelenségek, hogy akkor, mikor egy tervszerüleg előkészített, végrehajtott, bennünket nemzeti létünkben megsemmisíteni akaró támadás az ország minden tisztességesen gondolkozó emberét vagy fegyverbe szólította, vagy arra bírta, hogy idehaza fokozott munkával igyekezzék az ország feladatait és érdekeit szolgálni, akkor akadtak fájdalom egyesek, kik a világháború tüzénél a maguk kis pecsenyéit akarták megsütni, kik egy nagy nemzeti katasztrófából jogosulatlan módon anyagi hasznot akartak húzni. Nem volt akkor az országban ember és nem volt a házban pártkülönbség nélkül senki, ki ezzel szemben ne találta volna meg a legélesebb szavakat, akit nem fogott volna el a legizzóbb felháborodás, amikor hallott olyan esetekről, hogy katonáink a Kárpátok közt oly bakancsokban harczoltak, amelyeknek a talpa levált, hogy a kórházakban ápolt katonák olyan élelmiszereket kaptak, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy a vállalkozó zsebét megtömve őket gyógyulási proczesszusukban visszavessék. Azok a javaslatok, amelyek akkor a ház elé kerültek, nem egy pártnak, nem a kormánynak, hanem az egész felháborodott nemzeti közvéleménynek voltak kodifikált megnyilatkozásai. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) Azok a javaslatok, melyeket az akkori igazságügyminister ur a ház elé terjesztett, ugy az anyagi, mint az eljárási törvény, nem voltak pártszempontból, nem voltak egyoldalúan megszerkesztve, hanem fakadtak abból a lángoló, toporzékoló dühből és elkeseredésből, melyeket ezek a jelenségek kiváltottak pártkülönbsóg nélkül mindenkiből. Azóta három esztendő telt el. A rendszer megváltozott. Uj t. kormány lépett a régi kormány helyébe és most méltóztassék jól apprecziálni a distinkcziót, kezdenek hangulatok támadni, amely hangulatokat külső jelenségek látszanak támogatni, amelyek azt látszanak bizonyítani, hogy annak, ami három esztendő előtt igaz volt, az igazsága ma már elhomályosult, hogy azt, amit három esztendővel ezelőtt mindnyájan jónak és helyesnek tartottunk, azt ma többé-kevésbbé megváltoztatni óhajtják. Már most a változtatás a jogalkotásnak oly belső, esszencziális lényege, hogy az elől soha ;ogalkotó nem zárkózhatik el. Ennek a gyorsított eljárásnak a rendelkezéseit a volt igazságügyminister ur maga próbálta később a prakszislioz, a felmerült kívánságokhoz és a felmerült szükséghez képest összhangba hozni a belső igazsággal. Már 1915 szeptember havában jelent meg egy kimerítő rendelet, melyben a védelem szabadsága tekintetében igen messzemenő utasítás adatott a királyi ügyészségnek. Meg vagyok győződve, hogy a volt igazságügyminister ur, Balogh Jenő, kinek humánus gondolkozását és helyes jogérzékét a túlsó oldalról sem szokták kétségbevonni, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) aki igazán a jog kedvéért és belső jogi meggyőződéséből tette mindazt, amit tett, hajlandó lett volna minden korrekturára a prakszisban felmerült kívánságok figyelembevételével, amenynyiben az az igazsággal összefügg. Xekem nincs semmi okom egyelőre feltenni azt, hogy a jelenlegi igazságügyminister ur, akinek álláspontját ebben a dologban még nem ismerem, tovább akar menni. Én csak azt láttam, hogy volt az igazságügyministeriumban egy ankét, amelyen maga az előadó nem ment nagyon messze, hanem korrekturát ajánlott a védelem szabadsága érdekében, a felebbezési eljájárás megváltoztatására. Az ankét tagjai között azonban voltak igen kiváló állásban lévő férfiak és csodálatos változás folytán olyanok is, akik ezen törvényalkotástól nem állottak távol, (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) akiket a kormányváltozás ténye egy uj jogi meggyőződésre hozott. (Derültség jobbfelöl.) Mert nincs sajátságosabb dolog, mint azok a kisérő jelenségek, melyeket egy kormány — esetleg egy rendszerváltozás a legtávolabb eső kérdések megítélésében egyesek gondolkozásában előidézni tud. (Derültség jobbfelöl.) Ugy látom, voltak ott kiváló férfiak, kik jogi meggyőződésüket revideálták, kik annak a gyorsított eljárási javaslatnak a múltban talán meleg szószólói voltak, kik talán tanácsokkal támogatták az akkori igazságügyministert s most egyszerre abban a hiszemben vannak, miután gondolatát nem találták ki helyesen, hogy a mostani igazságügyminister ur teljes felforditást akar és olyan gyökeres revíziót, melytől talán a mostani igazságügyminister ur is távol áll. Ez megtörténhetik bárkivel. Én nem ezekre a kisérő jelenségekre fek-