Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-726
22 726. országos ülés 1917 június 2l-én, csütörtökön. azt az álláspontot, amelyet különben mint ellenzéki is hangoztattam itt, hogy ha szükséges, ha az ország érdekei ugy kívánják, akkor most is meg kell kötni a gazdasági kiegyezést, hogy azonban legüdvösebb volna és helyesebb volna alkotmányjogi szempontból és sok más szempontból az, hogy a végleges szót csak a következő országgyűlés mondja ki. (Élénk helyeslés a balés a szélsőhaloldalon.) Azonban ugy mint a múltban, ma is azt mondom, hogy ebben a kérdésben a legmérvadóbb tekintet a nemzet közgazdasági érdeke. Ha a nemzet közgazdasági érdeke kívánja azt, hogy a háború után nagyobb gazdasági területek jöjjenek egymással kapcsolatba, ettől elzárkózni nem akarok és tökéletesen magamévá teszem a kormány felfogását ebben a kérdésben. Felszólalásom tulajdonképeni lényegét a választói jog kérdése képezi. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Teljesen igaza van t. barátomnak, a ministerelnök urnak, hogy ez az egész helyzetnek kardinális kérdése; ezen fordul meg az egész kormány vállalkozás sikere vagy kudarcza. És, mondom, hajlandó vagyok messzebb menni, mint a múltban mentem; hajlandó vagyok ezt azért tenni, mert szentül meg vagyok győződve, hogy az ország legeminensebb érdeke kívánja azt, hogy ez a kérdés most megoldassák; megoldassák akként, hogy a najDÍrendről levehető legyen. (Derültség és mozgás a jobboldalon. Helyeslés a baloldalon.) A választójog kérdésében engem mindig két tekintet vezetett. Az egyik tekintet az, hogy a választójognak akként kell megalkottatnia, hogy az a politikai hatalmat azok kezébe tegye le vagy azoknál tartsa meg, akik a politikai hatalom gyakorlására alkalmasok. Akiknek egész lénye, érdeke, tradicziója össze van nőve azzal az állammal, amely a választójogot megalkotta. Mindig az volt álláspontom, hogy a választójog kérdésében nem az egyének joga, hanem az állam nagy közérdeke mérvadó. Azonban ugyanakkor mindig tudtam azt, hogy csak az a választójog jó, csak az a választójog számithat állandóságra és képes az állam rendjét a felforgatásoktól megóvni, amely olyan, hogy a nem választó is a képviselőházban látja a maga vezérét, a maga irányító szervét. Mihelyt tudják azt, hogy nagy rétegek ki vannak zárva, amelyek be akarnak ide jönni, amelyek nem ismerik el azt, amit a képviselőház az ő nevükben is beszél, akkor beteg az az állam test, (Ugy van! bálfelöl.) akkor annak az államnak teste ki van téve nagy rázkódtatásoknak, konvulzióknak, forradalmaknak ; ugy hogy, azon más elsőrendű kellékek mellett, amelyeket felemiitettem, ép olyan nagy fontosságú az, hogy a választói jog kielégítse a nagy tömegeket, a nemzet nagy rétegeit, hogy ne legyenek politikai öntudattal biró olyan társadalmi eleinek, amelyek magukat páriáknak tartják, mert ki vannak zárva a választói jogból és mert nincs szavuk akkor, midőn eldől a saját sorsuk és országuk sorsa. Ha ilyenek nagyobb számban vannak, ha intenzive érzik ezt a sérelmet, amely rajtuk esett, akkor, ismétlem, veszélyben forog az egész társadalmi rend. Aki a történelmet ismeri, tudja, hogy a nagy felforgatások, a nagy forradalmak nem abból eredtek, hogy egy képviselőház túlságosan radikális választójog alapján állva, túlságos radikális követeléseket támasztott, hanem a legtöbb forradalomnak eredete az volt, hogy a képviselőház mögött nem állott többé a nemzet (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) és igy elszigetelten állva, nem bírta vezetni a nemzetet, bár azt hitte, — saját szavától nem hall nemzet szavát — hogy amikor ő beszél, a nemzet is beszél. (Ugy van! a baloldalon.) Ezért aztán belevitte a nemzetet nagy vállalkozásokba, amelyeket azután nem tudott keresztül vinni, mert a nemzet nem állott mögötte. A múltból számtalan példát tudnék felhozni erre. Az 1848-iki franczia forradalom csakugyan nem okoztatott azáltal, hogy nagyon radikális választójoggal rendelkező, túlvakmerő képviselőház volt, mert akkor igen szűk választójogi! túlkonzervativ ház volt, amelynek túlkonzervativizmusa okozta a forradalmat. A nép nem volt mögötte (Mozgás a jobboldalon.) és mikor el akarta zárni a tömeg elől a kaj)ut, a választójog kapuját, akkor a nagy rétegek elvesztették türelmüket és kiütött a forradalom. (Ugy van! a baloldalon.) Legfényesebb példája azonban annak, amit állitok, az, ami most történik. Oroszországban megalakult egy duma. Ez a duma elég liberális választójoggal rendelkezett, de nem nagyon volt radikális a választójog. Az orosz kormány amikor nehézségek voltak, az hitte, hogy a legfőbb kérdés a választójog és oktrojált egy olyan választójogot, amely még ebben a házban is, a magyar Stolipineknek is elég lett volna, oly választójogot, amely valóban garantirozni látszott a konzervativizmust. Mi volt az eredmény? Minden összeomlott a forradalom lármája közepette, összeomlott azért, mert a nemzet nem volt a trón körül és amikor a czár bevitte a nemzetet egy háborúba, amely mögött a nemzet érzése nem volt, akkor a kudarczokat nem birták kiállni és összeomlott minden mint egy kártyavár. (Ugy van! balfelöl.) Pedig volt elég szűk választójog, volt elég konzervatív bástya, csak az nem volt meg, hogy felelős tényezők képesek lettek volna a nemzet tömegeit vezetni. (Ugy van! a baloldalon.) Ahol ez nincs meg, ott beteg az állam teste. Változnak az objektív föltételek is, változnak lassan, amint fejlődik a társadalom, fejlődik a tudás, a vagyonosodás halad, de ez a fejlődés lassú, fokozatos. Rohamosabb lehet a változás egyes társadalmi elemek megítélése tekintetében. (Ugy van! a baloldalon.) Ha az ember nem
