Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-726

726. országos ülés 1917 június 21-én, csütörtökön. tartja magát csalhatatlannak és oly események között él, mint mi élünk, akkor tanulni kell és akkor egyes társadalmi elemek megbízhatóságára vonatkozó véleményét is revízió alá kell vennie. (Ugy van! a baloldalon.) Én ebben a tekintetben is haladtam. A szocziáldemokrácziának mindig akartunk és akart minden reformer e házban választójogot adni. Akart adni mindenki, de bizonyos aggodalom volt velük szemben. Most sem osztozom mindazokban, amiket a szocziáldemokraták vezérei Stokholmban mondtak. Igen távol vagyok azoktól. (Mozgás a jobboldalon.) De el kell ismernie mindenkinek, igenis kalapot kell emelnünk a tény előtt, hogy a magyar iparos-munkásosztály és a munkásosztály egyáltalán derekasan teljesítette kötelességét. (Hosszantartó éljenzés és taps a baloldalon.) Takács József: Hát a földmivesosztály nem ? Beck Lajos: Azokét nem vonták kétségbe. Gr. Andrássy Gyula: És a munkástényezők bebizonyították azt, hogy a nemzetköziség mellett nemzeti erőt, hazafias erőt, képviselnek. (ügy van! a baloldalon. Zaj.) És akkor ezt hálásan honorálni kell és a multak aggodalmait az elemek előrenyomulásával szemben föl kell adni, bizalommal bele kell vinni őket a jog bástyáiba. De rohamosan változik az a másik kelléke a jó választói jognak, az a kelléke, hogy mibe hajlandó egy nemzet megnyugodni, miket hajlandók a nemzet nagy rétegei magukra nézve megnyugtatónak tekinteni. Rohamosan tud ez változni tényleg oly időkben, mint a mostaniak. (TJgy van! a baloldalon.) Főleg ha ily világtörténelmi fontosságú perczekben ebben a kérdésben az egyik hiba a másikat követi, úgyannyira, hogy valósággal elmérgesitik a kérdést, amikor aztán megtörténhetik, hogy sokkal rövidebb idő alatt változik meg a lehető, mint máskor, pedig minden politikai haladásnak előfeltétele az, hogy lehető legyen, csak azt szabad akarni, ami keresztülvihető. A világháború következményeit ma még ember megállapítani nem tudja, de egyet tudunk mindnyájan, azt, hogy a legnagyobb demokratikus erő, amely a világtörténelemben fellépett, ez a világháború. (Ugy van! a baloldalon.) És ez természetes. Mert amikor látjuk, hogy csak az az állam tud megélni, amelynek milliói, legszélesebb rétegei, áldoznak az államnak a végletekig, amikor látjuk azt, hogy csak az az állam életképes, csak az birja magát megvédeni, csak az birja a nemzetekkel a versenyt fentartani, amelyben a széles néprétegek ki vannak elégítve, ahol az állammal azonosítani tudják magukat, akkor természetes, hogy ennek a nagy igazságnak következménye az állami élet demokratizálódása. Nemcsak a hála, nemcsak az erkölcs, de az önérzet, az önfentartási ösztön követeli, hogy minden államférfi számoljon ezzel. Én odaírnám minden államférfi asztalára, hogy ne felejtse, hogy átalakult az idő, ne felejtse, hogy ma nem lehet ugy kormányozni, nem lehet oly politikát folytatni, mint amelyet lehetett az óriási erőfeszítés előtt. (Igaz! Ugy van! Taps a baloldalon.) Hogy ez lehet következetes, lehet tiszteletreméltó, lehet hazafias, aki máskép gondolkozik, de rövidlátó. (Ugy van! Taps a baloldalon.) Lehet kitűnő férfi, de a nemzetnek nagy veszélye, mert nem lehet nem számolnunk a tényekkel, a valósággal, nem számolnunk a világtörténelem nagy jelentőségű áramlataival és azok következményeivel. És különösen nálunk volna koczkajáték, könnyelmű frivolitás ezzel nem számolni, hogyha látjuk mily szerencsétlen kézzel kezelték a választójogi kérdést az első percztől mostanig. (Mozgás a jobboldalon; felkiáltások : Pluralitás.) Beck Lajos: Ezt már mondták egyszer. Valami ujat kérünk. Gr. Andrássy Gyula: Gróf Tisza István t. képviselőtársam mai beszédében azt mondotta, hogy az ellenzék annak idejében a vitéz katonát, akinek vitézsége előtt és emléke előtt tisztelettel meghajlok, hogy azt a vitéz katonát annak idején azzal vádolták, hogy hazaáruló, azért, mert az általános választójogot hozta. Bocsánatot kérek, a t. képviselő urat az emlékező tehetsége egy kicsit elhagyta. (Ugy van! a baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Gr. Tisza István: Na!, Gr. Andrássy Gyula: Én akkor küzdöttem az általános választójog ellen. Az ellenzéknek az a része, amely temperamentumosán, talán legélesebben támadta akkor a haladó vállalkozást, nem azért tette, mintha az.általános választójog ellen foglalt volna állást. . (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Magam tanuja vagyok azoknak a vitáknak, amelyek közöttünk azokban az időkben folytak; ők ragaszkodtak az általános választói joghoz, de azt tartották, hogy az általános választói jog gondolatának kompromittálása az, ha kijátszszák a nemzeti követelésekkel szemben. (TJgy van! Ugy van! a szélsőbololdalon.) Ok azért támadták akkor élesen azt az egész rendszert, mert abban azt a kísérletet vélték felismerni, hogy a demokratikus eszméket ki akarják játszani a nemzeti gondolat ellen. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem akarok most az akkori események fölött bírálatot mondani, ma már azok a történelemé, csak kötelességemnek tartottam rámutatni arra, (Helyeslés a bal- és a szélsőbololdalon.) hogy teljesen igazságtalan az a vád, mintha az általános választói jog hívei vagy ellenségei a Fejérváry kormányt akkor azért vádolták volna hazaárulással, mert az általános választói jogot irta programmjára. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen ez a követelés akkor régen benne volt a t. függetlenségi és 48-as párt programmjában. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De ez a vállalkozás nem sike-