Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-737

737. országos ülés 1917 jnhus 11-én, szerdán. 273 Cserny Károly: A demokratikus fejlődés jelszava hozta meg a kívánt eredményt. Az osztrák czirkulusokat már nem zavarja Magyarország, már nem zavarja a munkapárti abszolutizmus. De ne legyünk igazságtalanok. Aki azt állította a június 27-iki ülésben, hogy milyen borzasztó az, hogy egy állam a világháborúban nem tudja törvényeit végrehajtani — mert nem volt delegáczió — és milyen kár a monarchiára és ránk nézve, hogy egy szövetséges kénytelen parlament nélkül végigélni ezt a háborút, az most, miután megszűnt ez a szörnyű állapot, most már belátja a minket fenyegető veszedelmeket. Fáradságot nem kímélve kereste és már meg is találta az orvosszereket ugy a választójog, mint az osztrák alkotmányosság kérdésében. Hozzáfogott mindkét kérdésben az orvosláshoz. Két czikket irt, amelyek — gondolom — bécsi lapokban is megjelentek. Most már kész a béke, nyugodtan alhatunk, mert ha azután a fergeteget nem tudjuk megállítani és az reánk szakad, akkor azért csak azok felelősek, akik nem fogadták meg azokat a tanácsokat, amelyeket ő osztogat czikkeiben. Egyébként a képviselő ur büszke arra, hogy megbuktatta Tisza Istvánt és büszke akcziójának arra az eredményére, amely Magyarországot rövid idő alatt egy predomináns poziczióból lecsúsztatta oda, ahol ma van, amikor már a szava semmit sem nyom és meg sem hallgatják. Amellett, hogy a képviselő ur büszke arra a ténykedésére, vesz magának bátorságot arra, hogy óva intse Magyarország intelligencziáját attól, hogy Tisza Istvánt kövesse, mert az nem látja előre a veszedelmeket, nem látja a katasztrófát. T. ház! Ezt az a gróf Andrássy G-yula mondja, akinek a tanácsán indult el annak idején a magyar nemzet a magyar vezényszó kérdésében, hogy azután megérje a képviselőháznak honvédséggel történt feloszlatását, a Széll—Körber-féle kiegyezés összeomlását, a kvóta felemelését és a végén azt az állapotot, mikor a kormány j)ártjai egy álló esztendeig egymás között voltak összeveszve, s egy lemondott kormány az ország élén, amig a végén csúfosan megbuktak. Ha ez r

nem katasztrófa, akkor nem tudom, mi az. És én épen azért, mert azt tapasztaltam, hogy Tisza István Ítélete mindig az egyedüli helyes volt, amely szövétnekként világított a nemzet előtt. (Elénk tetszés és taps a jobboldalon.) és épen azért, mert azt látom, hogy a képviselő ur mindig útvesztőbe vitte a nemzetet: bízom abban, hogy a nemzet Tisza Istvánt fogja követni. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) A javaslatot elfogadom. Elnök : Szólásra következik ? Vermes Zoltán jegyző: GHindisch Guidó! Giindisch Guidó: Igen tisztelt képviselőház! Két vonatkozásban leszek bátor a ministerek KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXVI. KÖTET. számának felemeléséről szóló törvényjavaslathoz hozzászólni. Először — és igen röviden — a törvényjavaslat szövegéhez akarok egy megjegyzést fűzni. Másodszor — és részletesebben — az átmeneti gazdaság problémáit kívánom tárgyalni, mert ugy tudom, hogy ha nincs is megállapítva, hogy milyen ministereket fog az igen tisztelt kormány kinevezni, mindenesetre az átmeneti gazdaság ügyeinek vezetésére kineveztetik egy minister. Ami a törvényjavaslat szövegét illeti, feltűnt nekem, hogy az 1. §-ban kétszer is ki van emelve — és ezáltal hangsulyoztatik — hogy a ministerek tárczanélküliek lesznek. Ha nem tévedek, a magyar törvénytárban a tárczanélküliség jogfogalma nincs szabatosan körülírva, meghatározva, ugy hogy itt azzal a helyzettel állunk szemben, hogy a törvénytárba beiktattatik egy fogalom, amelyre vonatkozólag esetleg különféle vélemények képzelhetők. Van olyan nézet a közjogi irodalomban, hogy tárczanélküli csak az a minister, akire semmiféle közigazgatási feladat nincs bizva, aki tehát csak »Spreekminister«. De az elfogadottabb felfogás az, hogy azt a ministert tekintik tárczanélkülinek, aki nem egy szerves egészet képező közigazgatási ág élén áll. Azt hiszem, ez felel meg a mi törvényhozásunk álláspontjának, mert hiszen a ministerelnököt, a horvát ministert és az 0 felsége személye körüli ministert ezen a czimen nevezték eddig is tárczanélküli ministernek. Ezt azért voltam bátor előterjeszteni, mint szerény véleményemet, mert azt hiszem, hogy legalább a törvényjavaslatnak ministeri indokolásában ki kellett volna arra terjeszkedni, hogy mit értsünk tárczanélküliség alatt, minthogy mindenesetre hátrányos az, ha a törvénybe iktatott közjogi fogalmak tekintetében a törvényhozás vitára ad alkalmat. Azt hiszem, ha az általánosan elterjedt közjogi terminológiát elfogadjuk a tárczanélküliségnél, akkor kizárt dolog, — és ez, gondolom, a kormányelnök ur nyilatkozatának is megfelel, — hogy itt egy közlekedésügyi, vagy népjóléti és közegészségügyi ministerium szerveztessék, mert igy szerves egészet képező közigazgatási ág élére állíttatnék egy minister. Minthogy azonban a törvényjavaslat indokolásából az tűnik ki, hogy a háborúval és a békére való átmenettel összefüggő közigazgatási feladatokat akar a kormány a kinevezendő ministerekre bizni, csodálkozom azon, hogy eddig nem hallottunk arról, — és a kormányhoz közelálló lapok erre vonatkozólag semmiféle útbaigazítást nem adtak — hogy az igen t. kormánynak szándékában volna egy tárczanélküli ministert megbízni azzal, hogy Erdély és más, különösen felvidéki és délvidéki, ellenség által pusztított vidékek helyreállítására, illetve helyreállítási munkálatainak vezetésére hatalmaztassék fel az egyik ilyen minister. Én azt hiszem, hogy 35