Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-737
274 737. országos ülés 1917 Julius 11-én, szerdán. nagyon helyesen járt el a volt igen t. ministerelnök ur akkor, amikor ezen nagyfontosságú kérdés vezetésére egy mmistert akart maga mellé állítani és nagyon sajnálatos, hogy az uj kormány e tekintetben, ugy látszik, nem akar nyomdokaiba lépni. A másik kérdés, melylyel foglalkozni kívánok, a háború után kifejlődő gazdasági viszonyok kérdése. Azt hiszem, az átmeneti gazdaság és külkereskedelmi viszonyaink között fennálló kapcsolat kézenfekvő. Az átmeneti gazdaság alakulása nagyrészt attól is függ, hogyan fognak kialakulni külkereskedelmi viszonyaink. Azért azt hiszem, a tárgyhoz tartozik, ha szólok egy-két szót a jelenleg Németországgal folyó vámkereskedelmi tárgyalásokról is. De ha ezt nem is tekintenék szorosan a tárgyhoz tartozónak, kérem a t. ház engedelmét, hogy e kérdéssel ez összefüggésben foglalkozhassam. (Halljuk! Halljuk !) Gratz Gusztáv minister ur, akkor még képviselő, 1917 februór 19-én beszédet mondott itt az átmeneti gazdaságról s többek között fejtegette jövő külkereskedelmi politikánkra vonatkozó nézeteit is. E beszédében a következő jelentős szavakat találtam (olvassa) : »A Balkánszerződések kérdése szoros összefüggésben van azzal a kérdéssel, hogy a nyugati államokkal, elsősorban Németországgal, milyen gazdasági viszonyba fogunk kerülni. Gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam utalt arra, hogy annak az elzárkózási politikának, melyet a Balkánállamokkal szemben követtünk, egyik nagy oka az volt, hogy Németország is elzárta a maga határait a mi nyersterményeink elől és kénytelenek voltunk azt a lökést, amelyet nyugatról kaptunk, kelet felé tovább adni. Ez tökéletesen ugy van. Én is abban látom a Balkánnal szemben követett elzárkózási politikánk okát. Ha azonban a Balkánnal szemben eddig folytatott és helytelennek bizonyult elzárkózási politikának Németországhoz való viszonyunk volt az oka, ugy kétségtelen előttem, hogy a javulást szintén csakis ebben a pontban kereshetjük.« Ha jól értettem e szavakat, Gratz Gusztáv minister ur gróf Batthyány jelenlegi minister ur nézetéhez csatlakozva, azt jelentette itt ki, hogy a német vámtárgyalások alkalmával bizonyos konczessziókat kell követelnünk, bizonyos kiviteli lehetőségeket kell megteremtenünk Németország felé, hogy a Balkán-államokkal való gazdasági viszonyaink a jövőben intenzivebbekké válhassanak. Ugyanezt a gondolatot Gratz t. minister ur a következő mondatban fejezte ki ugyanakkor elég világosan: » Amilyen mértékben a nyugatra irányuló kivitellel tehermentesíteni tudjuk saját fogyasztási területünket, olyan mértékben volnánk abban a helyzetben, hogy a keleti államoknak is engedményeket tegyünk.« Tehát itt az az elvi álláspont van elfoglalva, hogy az akkor küszöbön, most pedig folyamatban lévő német vámtárgyalásoknál Magyarország igyekezzék oly helyzetet teremteni, hogy a jövőben a békekötés után a Balkánállamoknak adhasson engedményeket, nyilván nem iparczikkek, hanem agrár termények behozatala tekintetében. Érdekes és feltűnő, hogy gróf Tisza István akkori ministerelnök ur egy beszédében, melyben Szterényi József képviselő urnak válaszolt, február 28-ikán ugyanerről a kérdésről Gratz Gusztáv véleményével — bár magával a beszéddel nem foglalkozott — mégis ellentétbe helyezkedett, a következőket mondván (olvassa) : »A német gabonabevitel szempontjából ránk nézve igen fontos az a kérdés, hogy árpakivitelünk Németországba lehetőleg előnyös elbánásban részesüljön. De a szoros értelemben vett gabonának, a búzának és rozsnak vámmentessége Németország felé csak másodrendű érdeke a magyar közgazdaságnak. Ezt kifejezésre kell juttatni, ezt meg kell mondani, nehogy akár odakünn, akár idebenn oly illúziók köttessenek e kérdéshez, melyek aztán csak megnehezítenék a kölcsönös megértést. A monarchiának kenyérterményekben az utóbbi időben már átlag beviteli szükséglete volt. Arpakivitelétől eltekintve, bevitelre szorult kenyérterményekben, zabban és tengeriben. Ily viszonyok között a német gabonavám nem nyomott bennünket. A német gabonavám eltörlése csak egy különös, inkább kivételes konjunktúra esetében használhatna nekünk és semmi esetre sem képezhet a német gabonavám eltörlése velünk szemben oly koncessziót, melyért máslényeges agrárius érdekeinketfeláldozhatnók.« Gróf Tisza István tehát azt az elvi álláspontot foglalta el Gratz Gusztáv t. minister ur fejtegetéseivel szemben, hogy agrár érdekeinket nem lehet feláldoznunk, hogy a Balkán-államokkal szemben elzárkózási politikát a háború előtt sem folytattunk, tehát semmiféle nagyobb konczessziókat Németországgal szemben követelni nem szükséges, nem opportunus, mert azok nekünk semmiféle hasznot nem hozhatnának. Természetes, hogy a most folyó német vámtárgyalásokról a kormány nekünk konkrét felvilágosítást nem adhat, de minthogy egy elvi jelentőségű, mezőgazdaságunkat és iparunkat a legnagyobb mérvben érdeklő nézeteltérés merült fel a házban ez összefüggésben, mindenesetre megnyugtató volna, ha a kormány véleményét e részben megismernők. Midőn már a német és balkáni kereskedelmi szerződések egymásközti viszonyáról beszélek, legyen szabad felhoznom egy kívánságot, mely a Balkán-államokkal határos vidékeken az ottani gazdasági körökben felmerült. Köztudomású, hogy a német vámháboru óta, mely a 80-as években folyt, Erdélynek és az azzal határos délvidéki vármegyéknek addig viruló ipara aláhanyatlott, mert a Balkán-államokba, különösen Bomániába többet kivinni nem tudott. Kétségtelen tehát, hogy a délvidéknek, Erdélynek ipari jövője~szorosan összefügg annak lehetősé\
