Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-737
272 737. országos ülés 1917 Julius 11-én, szerdán. Elnök csenget.) Én nem tudom megérteni, hogy a világháború közepén, sőt döntő perczeiben, mért kell annak örülni, hogy az egész világ megtudja, hogy a monarchia összeomolhatik egyik napról a másikra mint egy kártyavár. (Zaj balfelöl.) Én tudom, hogy mit tudnak a monarchiáról. Ha gróf Andrássy Gyula azonban azt mondja, hogy örül, hogy ez kipattant és minthogy ő olvassa az entente-nak szócsőveit : a Times-t és a Temps-t. Hát ezek is nagyon örültek ezen, csak abban kételkedem, hogy egy irányban örültünk volna. (Zaj bálfelöl.) Gr. Andrássy Gyula (közbeszól). Cserny Károly: A t. képviselő ur nem óhajt entente-politikát csinálni, hanem mindenféle szubjektív szempontoktól vezetve, ilyen cselekedetekre, ilyen nyilatkozatokra ragadtatja magát, mint amelyet a Reicnsrath összehívására nézve is tett, melyek következtében odajut, ahova nem akart eljutni. (TJgy van! jobbfelöl.) Sümegi Vilmos: Mégis Andrássy volt a vezére sokáig. Cserny Károly: Hát kérem, t. ház, én nem hiszem, hogy a magyar törvényhozásnak, a magyar politikának feladata lett volna és lehetne megismertetni s előtérbe helyezni ezen állapotokat, amelyekből ily előnytelen és káros következtetések vonhatók le a mi belső állapotunk szempontjából. De ezzel az eredménynyel, amelyet itt bátor voltam vázolni, még nem értünk el a kulminácziós pontra gróf Andrássy Gyula akczióinak következményeiben. Mert bekövetkezett az, hogy Ausztriában, épen a parlamentarizmusnak újra való felélesztése következtében megbukott a Clam-Martinitz-kormány ós jött egy rövid időre való megbízással kinevezett hivatalnokministerium, amelynek semmiféle politikája vagy politikai véleménye jóformán nincs. S ezalatt következett be az a momentum, amelyre kérem a t. ház figyelmét, hogy nem volt ott felelős tényező, aki felhívta 0 felségének figyelmét arra: milyen aggodalmas az, hogy az a Stanek ur, aki a cseh deklarácziót felolvasta, 0 felsége által audienczián fogadtassák. Ez a cseh vezér, aki azt a nyilatkozatot felolvasta, amely Magyarország területét is igényli, fogadtatott audienczián 0 felsége által, tolmácsolta ott az ő pártjának igényeit s az audíenczia után a sajtó képviselői előtt ugy nyilatkozott, hogy az eredménynyel nagyon meg van elégedve. Úgy látszik meg is lehetett, mert 2 vagy 3 nappal ezután jött a cseh amnesztia. (Halljuk! Halljuk! Mozgás balfelől. Felkiáltások : A tárgyra!) Sümegi Vilmos: Én csak a szegény királyt sajnálom, őt bántja! Elnök (csenget) : Méltóztassék csendben meghallgatni a szónokot! t Cserny Károly: Én nem a királyt érintem, csak azt mondom, hogy nem volt Ausztriában felelős államférfi a parlamenti akczió következtében, aki figyelmeztette volna az uralkodót ennek az audiencziának aggályos voltára. (Zaj balfelöl.) Következett a cseh és egyéb szláv vezérek amnesztiája, azon vezéreké, akiknek árulása miatt sok ezer magyar katona elvesztette vagy életét, vagy tagjainak épségét és sok ezer magyar család nyomorúságba merült. Erre azt szokták mondani, hogy ez osztrák belügy. Hát kérdem, t. ház, lehetséges-e, elképzelhető-e, hogy ha egy német árulás következtében sok ezer magyar katona, vagy egy magyar árulás következtében sok ezer német katona elveszítené életét, akkor a német, illetve magyar kormány a háború kellő közepén, amikor még a közös czélért ontják vérüket fiaink, az árulóknak megkegyelmezzen? (Ugy van! TJgy van! jobbfelöl.) Ugyebár, ez teljesen ki van zárva ? íme, idevitt bennünket az a meggondolatlan, egyéni szempontokból táplálkozó akczió, amelyet gróf Andrássy Gyula megindított. De a Pandora-szelencze, amelyet megnyitni segédkezett, tovább ontja tartalmát, tovább röpiti az égő csóvákat a mi háztetőnkre. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) A züllött állapotok talajából kinőtt, hol felelős, hol felelőtlen stallumokban ülő osztrák politikai csodadoktorok, politikai kuruzslók aranykorukat élik. A háború döntő perczeiben most volt a legalkalmasabb pillanat arra, hogy reczipéiket megcsodáltassák, mint a legmélyebben szlntó államtudomány színtiszta bölcseségét. Áldásos működésük egyik akadálya volt még nemrég Magyarország, melyet fiainak hősiessége és vezető államférfiának tüneményes képességei kimagasló helyzetbe juttattak. Nem hiába mondta azonban Deák Ferencz az alsótábla 1833. évi június 13-iki ülésén: »Sulyos átok gyanánt nyomja nemzetünket az irigy , viszálykodásnak minden közbizodalmat elfojtó indulata. Nem is külerőszak fog egykor minket elnyomni, hanem belső egyenetlenségünk.* (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Az az eset, t. ház, amely most bekövetkezett, rosszabb, mint amelyet Deák jósolt, mert akkor dühöngenek ezen irigy viszálykodásnak indulatai, mikor ellenség döngeti kapuinkat. (Ugy van! jobbfelöl.) És ebben a helyzetben, t. ház, azok az emiitett tényezők segítségül hivták ezt az indulatot és pedig sikerrel. Az entente boszorkánykonyhájában, nyilván kizárólag a mi javunkra, nemzeti integritásunk és fejlődésünk érdekében kotyvasztott világáramlat. (Nagy zaj bal felöl.) Hammersberg László: A tárgyhoz! Hódy Gyula: Nem lehet hallgatni, ha nem a tárgyhoz beszél! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Méltaztassék meghallgatni a képviselő urat. 0 megokolja szavazatát azzal, amivel jónak látja. (Helyeslés jobbfelöl. Elénk mozgás és zaj balfelöl.) Csendet kérek, t. ház!
