Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-737

737. országos ülés 1917 Julius 11-én, szerdán. 271 Ho.f" kiként gondolta gróf Andrássy Gyula t. képviüL^ ,__ parlament mellett az erős Ausztriát, igazán nem tudom; erről nem nyilatkozott. En megvallom, semmiképen sem tudtam elképzelni, hogy ő mit ért ezen az erős Ausztrián, amelyben parlament működik. De annál kevésbé letetett elképzelni és annál meglepőbb volt gróf Andrássy Gyula t. képviselő urnak ez az álláspontja, mert én nem emlékszem, hogy valaha egyáltalán magyar párt — akármilyen párt — ezt az álláspontot hangoztatta volna, hogy ellene nyilatkozott volna a magyar túlsúlynak a monarchiában. En azt hiszem, minden párt eddig csak örömmel vette ezt és ebből a háborúból is azt láttuk és azt gondoltuk, hogy ez hasznára van a monarchiának. (Ugy van! jobbfelöl.) Csak gróf Andrássy Gyulára várt ez a feladat, hogy felfedezze, saját maga ellenében, ezt a nézetet. Mert egy klasszikus tanura van szerencsém hivatkozni, aki egészen mást mond erről az ügyről. Gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur talán két évtizeddel ezelőtt irt egy munkát, amely gondolom akadémiai jutalomra is érdemesittetett, egy igen jeles politikai munkát az 1867-iki kiegyezésről. Ennek negyedik fejezetében a követendő politikáról találom egyebek között a következő kitételeket, amelyeket a t. ház engedelmével fel fogok olvasni. (Halljuk! Halljuk! olvassa): »A végső czél, amelyet el kell érnünk (nekünk magyaroknak), nemcsak az, hogy a kiegyezésben számunkra nyújtott pozitív jogokat gyakoroljuk, hanem az is, hogy a közös intézmények terén oly álláshoz jussunk, hogy ott a mi befolyásunk legyen a döntő. Egyenlőség a világon nincs és nem is lehet. Az egyenlőség ellenkezik a természet törvényével. Akinek nagyobb az ereje, nagyobb a képessége, mindenütt és mindenütt nagyobb szerepet visz, nagyobb hatáskört szerez magának, mint a gyengébb. A törvény megszabhatja a paritást és ehhez képest egyenlően oszolhatnak meg a jogok Ausztria és Magyarország között; mindamellett azonban soha sem lesz közöttük egyenlő az e jogokkal való élés, az intézményekben való tényleges részvétel, az erkölcsi súly, a befolyás. Ez az élő erő mennyiségétől függ, amelyet az egyes nemzetek az intézményekbe tényleg bevisznek, a bizalomtól, amelyet maguk iránt a vezető körökben gerjeszteni tudnak, a képesség fokától, amelyhez eljutottak. A befolyás mértékét nem lehet paragrafusokkal megszabni, egyenlő részekre kimérni; a túlsúlyt nem lehet paragrafusokkal megszerezni vagy biztositani. Ezt csak helyes politikával, okos magatartással, a belső súly fokozásával érhetni el. A monarchia erőviszonyai természetessé és érdekei kívánatossá teszik, hogy benne politikai tekintetben mi vigyük a vezető szerepet. Mi nagymultu, egységes államot alkotunk. Ausztria a nemzetiségeknek és tartományoknak mozaikja belső egység nélkül.« En azt találom, hogy itt egy tökéletes, megoldhatatlan, engesztelhetetlen ellentét van a két nyilatkozat között, gróf Andrássy Gyala tehát azt kívánta, hogy erős Ausztria legyen. Az a nemzetiségi és tartományi mozaik benső egység nélkül lehet erős, de hogy parlamenttel erős legyen, ezt még nem láttuk, mert az osztrák parlament csak egy izben volt egységes és Ausztriára nézve az utolsó évtizedekben erőforrása, amikor valamennyi nemzetiség a Beckkormány idejében ellenünk kezet fogott. Egyébként parlementtel kormányzott erős Ausztriáról szó sohasem lehetett. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Itt tehát egymással szemben áll ez a legújabb politikai elmélet, amelyről azt mondják némelyek, hogy mindenféle egyéb taktikai megfontolásoknak köszönheti létét és a régi elmélet, amelyet szerencsés voltam felolvasni. Vájjon melyik a helyes ? A politikában elméleti nézetek soká állhatnak egymással szemben czáfolat nélkül, mindegyik tarthatja magát, mert a politikában a kisérlet lehetősége többnyire ki van zárva. Ebben az esetben azonban oly szerencsések vagy szerencsétlenek vagyunk, hogy a kisérlet is megtörtént. Méltóztassék összehasonlítani a monarchia állapotát és poziczióját és Magyarországnak s a dinasztiának hatalmi állapotát mindaddig, mig az osztrák parlament össze nem ült és a mostani időben. (Ugy van! jobbfelöl.) Gróf Andrássy Gyula június 27-iki beszédében erre vonatkozólag azt mondja (olvassa) •. »De nézzük, igaza van-e a kritikának, baj-e az, hogy Ausztriában ma parlament van ? Nem baj, ellenkezőleg, én ritkán örültem valaminek annyira, mint, ha már ez a veszélyes tendericzia Ausztriában megvan, .. . . hogy azok a csehek leleplezték a maguk veszélyes... a maguk igazán őrületes politikájukat.« Tisztelt ház! Én ezt érteném, ha nem volna világháború, mert van abban valami jó, ha az ellenség nyíltan felfedi kártyáit. Ám most világháború közepén vagyunk és gróf Andrássy Gyula még mindig folytatja ezt az okoskodását, amikor azt mondja (Olvassa): »A baj az, hogy van e

gy oly nép, amelynek követelése direkt ellentétben áll a magyar nemzetnek nemcsak létérdekével, de történelmi jogaival, tételes jogaival és a monarchia fennállásával. Mert a monarchia nem állhat fenn, összeomlik, mint egy rossz kártyaház, abban a perczben, amint egyik tényező a másiknak joga ellen, a másiknak területe ellen támadna, abban a perczben a dinasztia alatt „összeomlik a talaj, amelfen áll. Örülök, hogy ha már van ilyen politika, hogy az levetette az álarczot, örülök, hogy nyíltan elhangzottak ezek a veszélyes teóriák. Hadd ismerjük mi, hadd ismerjék az egész világon ezeket a veszélyes és téves tendencziákat«. Lehet hogy ebben valami mélyebb államtudomány van, amelyhez én nem értek. (Zaj és felkiáltások bal felöl. Nem beszél a tárgyhoz!