Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-737

270 737. országos ülés 1917 Julius 11-én, szerdán. be nem következik, akkor szerintem elesik a ratio legis és ha ezt a ezélzatot, a jő viszony fentartását, az alkotmányos gépezet sima működését, a fejlődésünk útjában álló akadályok kikerülését nem tudjuk elérni, akkor szerintem, akármit mondjon a törvény szövege, lehetetlen, hogy ennek a törvénynek végrehajtását szorgalmazzuk és erőltessük, akkor előtérbe lép az a szempont, amely azt mondja : salus reipublicae suprema les esto. Mert miről van szó ? Az Ausztriához való viszony Magyarországnak egy specziális külügye és a külügyi politikába a belföldi törvényhozás elveket nagyon nehezen iktathat be, mert ezek az elvek változatlanul megmaradnak a törvényben, azonban azok a viszonyok, amelyekre vonatkoznak, változásnak vannak kitéve. Más országok külügyi vonatkozásaiban hasonló jelenségekkel találkozunk. Egy igen mösszeeső példára akarok hivatkozni, ahol azonba í egy angol államférfiunak oly kijelentéséről van szó, amelyről ugy találom, hogy vág a mi esetünkre. Talán másfél évtizede, hogy Francziaország és Anglia megegyeztek Marokkóra vonatkozólag. Egyezményt kötöttek és abban az egyezményben volt egy pont, mely szerint 30 esztendeig az open door politikáját fogja ott kereskedelmi tekintetben követni mind a két ország, illetőleg mind a két ország hasonló elbánásban fog részesülni Marokkóban. Mikor ez a szerződés szóba került az angol parlamentben, egy képviselő kifogásolta ezt a rendelkezést, azt mondván, miért nem gondoskodott a kormány arról, hogy 30 éven túl mi fog történni, hogy akkor az angol kereskedelem milyen elbánásban fog részesülni. Erre, ha jól emlékszem, lord Lansdowne angol külügyminister azt válaszolta, hogy mi lehetőleg hosszú időre kívántunk gondoskodni a kereskedelmi viszonyok szabályozásáról, de egy határnélküli szabályozást nem vettünk a szerződésbe . . . Hódy Gyula: Mi van napirenden: a szabadkereskedelem vagy a ministerek számának ideiglenes felemelése ? Cserny Károly: ... mert ilyen határnélküli időmeghatározások, vagyis ilyen törvény, amely örök időre láván intézkedni, nagyon könnyen anachronizmussá válik, a viszonyok körülötte megváltoznak, a törvény pedig változatlan marad, kirivó ellentét keletkezik az életviszonyok és a törvény között és minden törvénytisztelet mellett sem lehet a törvényt alkalmazni. Visszatérve az osztrák viszonyokra, azt hiszem, hogy a mai körülmények között Deák Ferencz sem azt a tételt iktatta volna be a törvénybe, amely az 1867. törvényben benne van, hogy egyszerűen a teljes osztrák alkotmányosságot kívánja Magyarország, hanem belevette volna talán, hogy kívánjuk, mint a közösügyek kezelésének feltételét, az egységes, az osztrák-németek vezetése alatti alkotmányosságot Ausztriában. De bármint legyen ez, általánosságban természetesen kívánjuk, hogy az alkotmányosság Ausztriában helyreálljon ; nagyon örülünk, ha működik ; de a szlávok által vezetett azon osztrák alkotmányosságnak, amely minket támad, jogainkat nem tiszteli, hanem bennök gázol, amely mellett nem találkozik elnök sem, aki a legilletlenebb, leglehetetlenebb nyilatkozatokat is megrovásban részesiti, vagy visszautasítja ennek az osztrák alkotmányosságnak, hogy örüljünk, ezt igazán nem kívánhatja tőlünk senki. A háború kezdete óta az osztrák parlament tudvalevőleg nem volt egybehiva és tudjuk, hogy az osztrák kormány azt az álláspontot foglalta el, hogy nem javasolhatja ö felségének az egybehivást, mert nem lát garaneziát a parlament nyugodt és a háborús érdekekkel megegyező működésére.- A magyar közvélemény ebbe belenyugodott. Sajnálta ugyan, hogy osztrák parlament nincs, de azt látta, hogy azt a szerepet, amely ezen állapot következtében a magyar parlamentnek jutott, ez a képviselőház, ez a parlament méltóan tölti be a nagy időhöz, amelyben élünk. Annál nagyobb csodálkozással fogadta a magyar közvélemény gróf Andrássy Gyula igen tisztelt képviselő urnak azt az akczióját, amelyet kifejtett először összejövetelekben, Bécsben, amelyekről majdnem mindannyiszor a hírlapok utján értesültünk, azután ujságczikkekben és végre egy indítványban, amelynek a beadása nyomán hosszú vita indult meg s amelynek a czélzata elsősorban a delegáczióknak egybehivása volt ugyan, de alapjában véve gróf Andrássy Gyulának ez az egész akcziója egy plaidoyer volt az osztrák alkotmányosság helyreállítása érdekében. Gróf Andrássy Gyula több ízben szólalt fel ebben a tárgyban a házban is és az érvek egész hosszú sorozatával bizonyította, mennyire káros Magyarországra nézve az, mennyire nem előnyös az a látszat, vagy az a valóság, hogy itt a monarchiában m.gyar hegemónia, magyar szupremáczia van. (Zaj.) Laeline Hugó: Szónok eltér a tárgytól! (Zaj. Elnök : Csendet kérek.) Cserny Károly : . . . hogy mennyire káros, hogy az osztrákok nem hallják saját kormányukat, hogy a világ Magyarországból, a magyar parlamentből jövő nyilatkozatokra van utalva. Mindezt nagyon ékesen, nagyon körülményesen és ismételten uj meg uj érvekkel gazdagítva fejtegetéseit, előadta gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur. Nem akarom a t. ház szives figyelmét hosszú idézetekkel igénybe venni, igy tehát csak egyetlen idézetre szorítkozom, amely, azt hiszem, kimeríti a tárgyat. Gróf Andrássy Gyulának február 26-án elmondott beszédében ezt találjuk (olvassa) : »A munkapárti imperializmus hatalma kiterjed ugylátszik Ausztriára is, azonban ebből sem fakad áldás és haszon, hanem elégedetlenség, keserűség és gyűlölség. Ez semmikép sem hasznos ránk nézve. Sokszor hallottam azt a kérkedést, hogy ez magyar előny, mert igy mi uralkodunk a monarchiában. Köszönöm, ebből az előnyből nem kérünk. Nekünk előny egy erős Magyarország mellett egy erős Ausztria.«