Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-737

7S7. országos ülés 1917 Julius 11-én, szerdán. 269 a nemzetiségi kérdést borítjuk a magyar állam fejére. E konczepczió következménye az, hogy az általános választójog kérdését, mint már emiitettem, két részre kell osztani: az első részt, az 1913-iki törvény kijavítását, az ipari munkásság érdekében és a magyar ipar érdekében, megcsinálhatjuk most, a másodikat, a választójog többi részeinek módosítását, pedig későbben, amikor ez szervesen elő lesz készítve. Mert téved a t kormány, ha azt hiszi, hogy ezt mint alkalmi kérdést lehet kezelni. Ez nem alkalmi kérdés, ezzel minden összefügg a világon. Ha ebbe belemegyünk, megmozdul minden: az adóreform, a közigazgatás ós sok egyéb. Ezzel befejezem beszédemet. Ami magát a javaslatot illeti, engem nem birtak meggyőzni arról, hogy az szükséges és okos dolog. De a párt, amelyhez tartozom, s amely nagy vezérünk vezetése alatt (Zajos éljenzés jobbról.) tovább is fog küzdeni, vezéréhez napról-napra jobban ragaszkodva, azt kívánja, hogy a javaslat fogadtassák el. Minthogy azonban soha nem kívánta azt tőlem — pedig sok mindent kívánt — hogy meggyőződésem ellen szavazzak, én a magam részéről a szavazásban részt nem veszek. A választójogról előadott gondolattöredékeim elmondása talán nem volt hiba. Ismétlem, ezt a kérdést ketté kell választani: az egyik részt, az ipari munkásság választójogát el lehet intézni most, a többit a béke idejének kell fentartani. Én teljes tudatában vagyok annak, hogy a háború után kell, hogy a demokráczia jöjjön. A demokráczia természetes szellője minden csatatérnek, mert a halál és a háború a nagy egyenlőséget követeli. Ez mindig így volt és igy kell, hogy legyen ezután is. A kérdés az, hogy minket magyarokat hogy talál ez a demokráczia. Találjon ugy, hogy egyetértésben egymással válaszszuk ketté a szocziális haladást a nemzetiségi kérdéstől. Akkor megtettük ugyanazt, amit őseink tettek és mást tennünk nem lehet. Nem lehet elnyomni a demokrácziát, nem is szabad; nem szabad összevesznünk azon, hogy kinek van igaza, mig az ország széjjelzüllik. Épen azért hadd fejezzem be Arany János szavaival beszédemet, nem azért, mintha nagyon hangzatosak volnának, hanem azért, mert az ő magyarsága bizonyára hatni fog önökre is, ngy mint reám hatott. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja Arany: »Az nem lehet, hogy milliók fohásza örökké yisszaszálljon rólad Ég, És annyi vér, a szabadság kovásza posvány legyen, holott elöntetek. Támadni kell, mindig nagyobb körökben, életnek ott, hol a martir-tetem, Magát kiforrta csöndes földi rögben; légy hü s bizzál jövődben nemzetein!« (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik. Felkiáltások jobbfdől: Szünetet kérünk !) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik % Szinyei- Merse Félix jegyző: Cserny Károly ! Cserny Károly: T. képviselőház ! Nehéz helyzetben vagyok, mikor ilyen elmés fordulatokban gazdag, érdekes beszéd után fel kell szólalnom és egy száraz tárgygyal kell foglalkoznom. Nem kívánok hosszasabban reflektálni az előttem szólott t. képviselőtársam beszédére. Beszédének a tartalmával, kivéve talán a telepítési kérdésben, amelyben nagyon messze megy, úgyszólván teljesen egyetértek. A magam részéről egy aktuális kérdéssel óhajtok foglalkozni, mely a házban már régebben napirenden volt és a napokban is tárgyaltatott. Ez az osztrák alkotmányosság kérdése azokban a vonatkozásokban, amelyek bennünket különösen érdekelnek. (Felkiáltások jobb jelöl : Hol a kormány ? Nincs kormány!) Sümegi Vilmos: Annak örülnének az urak, ha nem volna ! Ültek már gyengébb legények is itt. Ábrahám Dezső: Hamar megszerették az uj kormányt! (Felkiáltások jobbjdől: Nincs minister ! Azért kell a ministerek számát szaporítani! Derültség jobbfelől.) Cserny Károly: Az 1867 : XII. t.-cz. 25. §-a tudvalévőleg általánosságban azt az elvet tartalmazza, hogy a kiegyezésnek egyik feltétele az osztrák teljes alkotmányosság. Nem tartom feladatomnak ez alkalommal, hogy foglalkozzam azokkal a magyarázatokkal, amelyeket ehhez a szakaszhoz fűznek, annál kevésbbé, mert egyéni nézetem eltér ezen magyarázatok mindegyikétől, még attól is, amely, mint a legszűkebb, hozzám legközelebb áll és ezt az egyéni nézetemet óhajtom mindenekelőtt igen röviden előadni. (Halljuk! Halljuk, ! jobbfelől.) Azt hiszem, hogy Deák Ferenczet annak idején a kiegyezési elaborátum szerkesztésénél, illetőleg a törvényhozást a kiegyezés törvénybeiktatásánál az a szempont vezette, hogy magyar érdek az, hogy Ausztriában teljes alkotmányosság legyen. Abból indult ki Deák Ferencz, illetőleg a magyar törvényhozás, hogy az osztrák népek képviseletével, alkotmányos testületével szembenállva nem fogunk szert tenni azokra a keserű tapasztalatokra, amelyekre szert tettünk az abszolutizmussal szemben. Ez a ratio legis és csak másodsorban, mikor ez az érdek már kielégítést nyert, jöhet tekintetbe az az általános elvi szempont, hogy az alkotmányos szabadságnak és a népszabadságnak általános szeretete arra indít, hogy minden népnek, tehát az osztrák népnek is, amely] yel ilyen szoros közösségben élünk, kívánjuk az alkotmányosság áldásait. Ha azonban Deák Ferencznek, illetőleg a törvényhozásnak az a reménysége, hogy a kölcsönös jogtisztelet alapján állva, egymást meg tudjuk érteni, be nem következik, vagy huzamosabb ideig