Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-737

266 737. országos ülés 1917 Julius 11-én, szerdán. munkában, a munkakönyvben levő állandóság legyen a jel, összekötve egyúttal az irni-olvasni tudással s mindez hivatalból állapittassék meg. S akkor nem fog bekövetkezni az a szavazatirtás, ami ellen a szoczialisták ma — elismerem : teljes joggal — tiltakoznak. Es amint mi, a magyar gyáriparosok a munkások számára követeljük az általános választójogot, viszont ép ugy követeljük a mi tisztességes gyáripari munkásaink nevében azt is, hogy a magyar gyáripar képviselői szintén itt ülhessenek a képviselőházban. Hiszen a kormány is be fogja látni: mennél nagyobb számban fordulnak majd elő a szoczialista kérdések, annál inkább szükséges, hogy a munkaadók, akik nem estek a fejük-. lágyára, szintén itt legyenek. (Helyeslés jobbfelől.) Ez pedig a mai összeférhetetlenségi törvény alapján nem lehetséges. Nem a magam érdekében állítom fel ezt a követelményt, annyi Ízlésem talán csak van, hanem a jövő fejlődés érdekében. Egyébként, habár a gyáriparosok igen gyakran hivnak fel engem szakértőül vagy döntőbírónak, annyira semmiben nem vagyok szakértő, mint az összeférhetlenségi törvényben. (Derültség.) Hiszen a t. néppárt részéről ellenem tuczatszámra adják be a följelentéseket. Amit épen ezért igen világosan tudok, az a következő: (Halljuk! Halljuk!) Ez a törvény összeegyeztethetetlen a demokratikus választójoggal. Összeegyeztethetetlen azért, mert kétféle összeférhetetlenség van. (Halljuk! Halljuk!) Egyik az egyéni összeférhetetlenség. Ha egy képviselő oly gálád, hogy képviselőségét egyéni haszonra aknázza ki, azt ki kell dobni. De nem ugy, hogy hat hónapig vigyük a keresetet. Mert a becsületet nem lehet kitenni nyolcz napig a napra száradni, hanem rögtönösen kell vele elbánni. Vagyis azt a megoldást ajánlom, hogy az egyéni összeférhetetlenség eseteiben a zsűrinek 8 nap alatt kelljen döntenie. Ellenben nem szabad összeférhetetlenséget keresni a tisztes ipari foglalkozásban. Nem szabad, hogy az állam azt mondja: rád parancsolok, hogy nekem szállíts, hogy a hazának szolgálatot tégy, de ugyanakkor kitiltalak a képviselőházból. A megoldás csak egy irányban lehetséges. Ugyebár, amikor valakit kineveznek egyetemi tanárrá, lemond mandumáról és elmegy a választóihoz, megkérdezvén, hpgy ezen minőségében újra megválasztják-e? Épen így, szerintem, aki összeférhetetlen ipari helyzetbe jut, az is vesse alá magát uj választásnak, mert kell hogy fölötte is a választók döntsenek. Mert demokráczia nem lehet az, hogy ha engem néhány ezer magyar polgár megválaszt képviselővé, akkor nyolcz vagy tiz zsűri tag ezzel szemben azt mondhassa: nem lehetsz képviselő. Ez minden demokratizmussal ellenkezik. Es ezért vagyok bátor az emiitett két pontot a t. háznak figyelmébe ajánlani. Ha pedig mindez a logika helyes; mindez az álláspont, amelyet emiitettem, jó, akkor még az a probléma mered fel előttünk, hogy a világháború micsoda változást csinálhat mindnyájunk választójogi felfogásában? Teljes őszinteséggel nyilatkozom e tekintetben is. Hogy a vitatkozást megkönnyítsem, elfogadom alapul, kiindulási alapnak, az általam különösen igen tisztelt gróf Apponyi Albert kultuszminister ur azon hasonlatát, melyet az indemnitási vitában hallottunk tőle, hogy a választójog egy európai tünemény: egy lokomotív, amely jön felénk, Nem tehetünk ugy mint a bretagnei paraszt és nem mehetünk neki doronggal. En elfogadom ezt a hasonlatot. De azt állítom, hogy a között a kettő között, hogy megengedjük ennek a lokomotivnak, hogy elinduljon, nekieresztjük az országnak, hadd menjen és taposson össze mindent, amit akar, vagy hogy durva doronggal nekimenjünk, e kettő között van még egy harmadik megoldás: hogy először alagutakat kell repesztenünk, hidakat kell építenünk, meg kell készítenünk az utat, ahol menjen ez a nagy motor, amelyet általános választójognak nevezünk. A teendő tehát röviden mi volna, ami nélkül az általános választójogot, mint szerves reformot nem lehet megcsinálni ? Hogy megkönnyítsem önöknek a vitatkozást, itt is megmondom, milyen feltételek mellett, milyen kautelák mellett vagyok hajlandó ebbe a dologba belemenni, az általános választójogot megszavazni. És ne higyjék, hogy oly előfeltételeket szabok, amelyeket nem lehet teljesíteni, vagy — ami egyre megy — amelyeket az általános választójog hívei el nem fogadhatnak. (Halljuk! Halljuk!) Szerintem négy ilyen előfeltétel van, melyek közül hármat a magyar törvényhozás bármikor teljesíthet, a negyedik pedig olyan, hogy azt mindnyájan, mentől hamarabb óhajtva várjuk. Tehát nem fogom azt az ismeretes politikai trükköt elkövetni, hogy másról beszéljek, mint amibe belekezdtem és az egyik reformmal agyoncsapjam a másikat. Nem teszek ugy, mint az a bűvész, aki elkér a közönség köréből egy órát, egy másikat összetör és ezt felmutatja azzal, hogy micsoda művész ő. Én maradok amellett, vájjon mik lehetnek az általános választójog megvalósításának akadályai, amelyek elhárítása esetén, azt hiszem, önöknek is, nekünk is egészen más a helyzetünk. Nagyon kérem a t. kormányt, hogy általálános szólamok hangoztatása helyett vegye elő a statisztikát és gondolja meg akkor egy sokat gyötrődött ember tanácsait, aki még tárcza nélküli ministerséget sem kíván magának. (Derültség a jobboldalon.) Amint előrebocsátottam, négy olyan feltétel van, amelyet a magam részéről az általános választójog megvalósításához hozzáfűznék. Az első feltétel a közigazgatás államosítása. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Az igen t. ministerelnök ur tavaly megtisztelt azzal, hogy akkor megjelent munkámat többször idézte a