Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-737
737. országos ülés 1917 Julius 11-én, szerdán. 261 Senki mást, mint engem érte a felelősség nem terhel. Magáról a javaslatról kevés a mondanivalóm ; amint, őszintén szólva, kicsinyesnek tartom a kormány javaslatát, ugy viszont kicsinyesség volna, ha az ország idejéből túlsókat szánnánk ennek a javaslatnak a tárgyalására. De röviden foglalkozom vele azért is, mert a javaslat azon a mesgyén jár, ahol a személyi kérdések érintése majdnem elkerülhetetlen és az én Ízlésem szerint az ország jelenlegi helyzetében ezt egyáltalában kerülni kell. Teszem ezt, noha azon igen rövid idő óta, amióta az ellenzékiségnek nehéz, fárasztó, ránk nézve szokatlan ellenőrző szerepét betöltjük, a mi érveinkre, aggodalmainkra és — magamról mondom — terveinkre onnan egyebet, mint személyes támadást, csufondároskodást és, amint báró Beek Gyula t. barátom beszédének fogadtatása mutatja — magam is példa vagyok erre — szavainknak mesterséges elcsavarását nem hallottuk. (Ugy van! jóbbfélöl.) De én ennek ellenére sem térek ki személyes kérdésekre, annál kevésbbé, mert hiszen az igen t. kormány is észrevehette már, hogy némely pártjai épen ezen személyes kérdések folytán nagyon rosszul harangoztak be ennek a javaslatnak. Talán méltóztatnak emlékezni arra. hogy a kormányhoz igen közel álló lapokban dőlt, cicerós betűkkel volt kinyomatva, hogy e javaslatra azért van szükség, mert a kormányt támogató pártoknak személyes garancziák kellenek. Hát erre a közönség azt mondotta, hogy magán ügyletnél csak akkor követel az ember személyi garancziát, ha tárgyi valóságában az az ügylet oly gyenge lábon áll, oly kevés biztosítékot nyújt és oly kevés vonzerőt árul el, hogy személyi garancziákra van szükség. Ismétlem tehát, jobb lett volna elhagyni, mint ahogy én elhagyom az egész személyi kérdést. Áttérek tehát magára a javaslatra és csak azt akarom megjegyezni, hogy nincsen senki, sem a pártban, sem a párton kívül, aki engem arról, hogy miért kellett e javaslatot benyújtani, miért kell ezt önöknek támogatni s miért kelljen azt nekem elfogadni, eddig meggyőződött volna. (Helyeslés jobb felől.) A helyzet a következő : Az igen tisztelt ministerelnök ur igazán szeretetreméltó egyéniségének kedves varázsával azt mondotta, hogy most kezdődik a demokráczia Magyarországon. A demokráczia megkezdésének első mintája pedig egy javaslat, amelyben van négy minister, két államtitkár és amelynek van egy indokolása, amelyhez hasonlót a közjogi kedélyesség terén még eddig nem tapasztaltunk. (Ugy van ! jobb felől. Halljuk !) Az indokolás azt mondja, hogy a kormánynak szüksége van államférfiak szerződtetésére abból a czélból, hogy a kormány parlamenti súlyát emeljék ; olyan ministerekre van szükség, — igy van az indokolásban — akik, nincs kizárva, hogy munkát is fognak kapni. (Derültség jobbfélől.) Ne méltóztassanak rossznéven venni, ha vagyunk többen, akik a demokrácziát Magyarországon egészen másképen képzeltük. (Ugy van! jobbfélől.) Másképen képzeltük annál is inkább, mert a javaslat maga ezt a problémát, hogy t. i. ilyen férfiakat szerződtessen, akként oldja meg, hogy tárczanélküli nünisterségeket kreál, és e tárczanélküli ministerek hatáskörét a törvényjavaslat nem szabályozza, ellenben a ministertanácsra bizza e szabályozást. Ez a tervezet, amint a t. előadó ur már kimutatta, az egész eddigi magyar alkotmányos jogfejlődéssel merőben ellenkezik. Az 1848-i törvénynek alapeszméje az, hogy minden felelősséget a törvényben kell szabályozni, mert másképen a parlamenti ellenőrzés merőben lehetetlen. Most ez egyszerre kifordult a sarkaiból. Lojálisán el kell ismernem, hogy csak ideiglenesen, de azt is el kell ismernem, hogy az igen tisztelt ministerelnök ur, valamint a túloldal egyik kiváló tagja, Bakonyi Samu képviselő ur a bizottságban azt a kijelentést tették, hogy nem ők tehetnek arról, hogy ez ideiglenes. Ök a háborúban állandó ministeriumokat akartak alkotni, önök tehát a háborúban állandó ministeriumokat akartak alkotni akkor, amikor, talán méltóztatnak emlékezni, a Tisza-kormány egész háborús kormányzata alatt a túloldal minden jiártjáról minden javaslatnál, nem véletlenségből, de párthatározatból felszólaltak és tiltakoztak az ellen, hogy ez a parlament, amely önmaga hosszabbította meg az életét, amely önök szerint eddig nem volt a nemzeti akarat képviselője, amely szervi hibában szenved, ez egyáltalán hozzá mer fogni más, mint folyó ügyek ellátásához. Ez volt az alap, amelyből láindultak. Erről intézték minden ostromukat a Tisza-kormány minden javaslata ellen. (Ugy van! jobbfélől.) Ez a közjogi alap teljesen eltűnt. Odaát már nem is emlékeznek rá. Négy hete csak és már senki sem tud róla. Ábrahám Ernő : A háború alatt nem is hangoztattuk soha. Elnök : Csendet kérek ! Hegedüs Lóránt: A javaslat tehát a problémát, amint bátor voltam kifejteni, nem is a törvényben szabályozva, hanem a ministerek hatáskörének megállapítását a ministertanácsra bizza. T. barátom, az előadó ur, a bizottságban mondott beszédében, amely nem igen győzött meg engem a javaslat helyességéről, azt fejtegette, hogy ámbár ez a magyar alkotmánynyal ellenkezik, a külföldi példák szerint ez lehetséges. Szerény véleményem szerint ez lehetetlenség. Lehetetlenség, mert ol} r világosan beleütközik a 48-as törvénybe, hogy ennek a konzekvencziái okvetlenül lsvonandók. Épen azért, én voltam bátor az igen tisztelt kormánynak azt a szerény javaslatot ajánlani, hogy, ha már ezt a javaslatot el kell fogadni, tegyük be a törvénybe magába az egyes ministeiiumok hatáskörét. Választ erre nem kaptam. De kaptam egy választ, amely ugy hangzott, hogy még nincsenek kialakulva az egyes ministeriumok. Hát ha ez igy van, nem tudom, miért ne várhatnék meg, amig kialakult valami.
