Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-735
250 735. országos ülés 1917 Julius 5-én, csütörtökön. zisra helyezkedett. (Zaj és felkiáltások balfelöl: Ismerjük! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Ezután jött az orosz forradalom és az orosz forradalommal kapcsolatban a csehek állásfoglalása, akik egyrészt nagy örömmel üdvözölték az orosz forradalmat, kijelentették, hogy Ausztria teljes alkotmányreorganizáczióját követelik a csehek javára és egyben mandátumukról való lemondással fenyegetőztek arra az esetre, ha az oktroj keresztülvitetik. Ettől a pillanattól kezdődik azután az osztrák politikának az a fordulása, amely innen kezdve állandó és folytonos folyamatban a német hatalmi túlsúly visszaszorításával, a szláv hatalmi szupremácziának lényeges emelkedésére vezetett. (Ügy van! TJgy van! jobbfelöl.) Az oktroj terve elejtetett, a német ministerek lemondtak és csak a császár intervencziójára tartották meg tárczájukat. A Reichsrat május 30-ára összehivatott, megnyittatott egy ^trónbeszéddel, amelyben az osztrák császár 0 felsége a fogadalmat az osztrák alkotmányra a háború utánra halasztotta azzal az indokolással, hogy a békekötésre és az ország reorganizácziójára a szabad kezet fenn kívánja tartani és megkezdődött a Reichsrat működése. Ez a reichsrati működés, amelyért annyi harczias támadás érte a jelenlegi kormánypárt részéről... Bakonyi Samu: Ausztria számára ilyen preczedenst teremtünk, hogy ő is foglalkozzék a mi belügyeinkkel. (Zaj jobbfelöl.) Egry Béla: Tessék figyelmeztetni, hogy ne foglalkozzék Ausztria belügyeivel. (Zaj jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Lovászy Márton: Ausztria belügyeibe miért avatkozunk? (Zaj és derültség jobbfelöl.) B. Lévay Lajos: Egész életében Ausztriát szerette! (Derültség jobbfelöl. Zaj.) Bakonyi Samu: Ha ők beavatkoznak a mi belügyeinkbe, az is helytelen. (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek mind a két oldalon! Gueth Gyula: Hozzák be a klotürt! (Nagy zaj balfelöl.) Elnök: Kérem Gueth képviselő urat, méltóztassék csendben maradni! Gueth Gyula: Most megtehetik! (Zaj.) B. Madarassy-Beck Gyula: Én Ausztria belügyeibe nem avatkozom és történelmileg csak annyit adok elő, ami érvelésemhez szükséges. Mondom, az osztrák Reichsrat megkezdte működését, amelyért annyi támadás érte Tisza, Stürgkh és Burián urakat és hogy ez a működés hogy játszódott le, azt mindannyian látjuk. Azok a csehek, akik a hazaárulás miatt halálra itélt Kramars-szal a közösséget soha meg nem tagadták . . . (Ugy van! TJgy van! jóbbfelöl.) Farkas Pál: Vezérüknek vallották! B. Madarassy-Beck Gyula: . . egy minden mértéket meghaladó merészséggel — igyekszem a parlamenti illem határain belül maradni — adták elő követeléseiket és intézték támadásaikat nemcsak az osztrák alkotmány, hanem Magyarország integritása ellen is . . . (Ugy van! Ügy van! jobbfelöl.) Molnár Viktor: Ez is belügy? B. Lévay Lajos: Hol vannak a magyar alkotmány védői? (Zaj.) Héderváry Lehel: Beléptünk vagy kiléptünk ? Molnár Viktor: Egyik sem! Az maradok, ami eddig voltam: magyar ember! B. Madarassy-Beck Gyula: ... olyan merészséggel, amely a háborúban történtek után meghalad mindent, amit a politikai fantázia eddig elképzelni tudott. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl.) Voltak olyan nyilatkozatok, amelyekre én kitérni nem akarok, de melyeknek megjelenését a czenzura nem engedte meg. Viszont Greorgi volt Landwehr-minister ur hivatalos adatok alapján mutatta be azokat a rettenetes tényeket, amelyeket a csehek a háború egész tartama alatt — ezeket mindannyian tudtuk — elkövettek. (Zaj balfelöl.) Az urakházában gróf Thun-Salm, Lobkovitz herczeg és mások könyörtelen szókimondással törtek lándzsát a csehek viselt dolgai felett; mindennajios volt a hazaárulás vádja. Akkor a lengyelek magatartásán megbukott a Clam-Martinitz-kormány és hivatalnokministerium lett kinevezve Seidlerrel az élén. Ekkor történt meg a külügyminister nevében Seidler ministerelnöknek az a nyilatkozata, amelyről gróf Tisza István igen t. képviselő ur tegnap szólott és történt meg az a szimptomatikus jelentőségénél fogva szenzácziós esemény, hogy O felsége, az osztrák császár, Kramarznak és társainak amnesztiát adott. Ez a kép tárul elénk, t. képviselőház! Nem akarok most arról a szánalmas helyzetről beszélni, amely az osztrák parlamentben mindezekből kialakult; arról sem, hogy annak hatása a külföldön milyen, arról sem, hogy milyen befolyással lehet külpolitikánknak eddig határozott és egységes irányzatára. Nem akarom felvetni azt, hogy mennyiben igazolja, vagy nem igazolja ez a tény gróf Stürgkh politikáját. Nem akarom felvetni azt a kérdést sem, hogy az a körülmény, hogy az osztrák parlament munkaképessége legalább is kétségessé vált, hogy a delegáczió összehívását most már osztrák részről sem kívánják, hanem szeptemberre, sőt esetleg messzebb kívánnák elhalasztani, ugy hogy a külügyministernek a delegácziók előtt való felelősségre vonása kérdésében, mely ma legalább oly fontos, mint Burián idejében, (Helyeslés jobbfelöl.) épen ugy állunk, mintha az osztrák parlament egyáltalában nem lett volna összehiva. Azt a kérdést sem vetem fel, hogy nem támadnak-e a mostani kormánypárton odaát olyan gondolatok, hogy a jelenlegi időkben talán jobban szeretnének magyar embert a külügyministeri székben látni, még akkor is, ha az akár az annyira támadott Burián lenne. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl.) Én csak arról akarok pillanatnyilag beszélni, hogy
