Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-735

735. országos ülés 1917 Julius 5-én, csütörtökön. 249 Holló Lajos: Csalással összehozott képviselőtestülettel ! (Nagy zaj jobb felöl. Felkiáltások : Ohó! Rendre! Rendre!) Elnök: (csenget): Holló Lajos képviselő ur jónak látta, hogy közbeszólásában egy város képviselőtestületét súlyos kifejezéssel illesse. Kénytelen vagyok a képviselő _urat ezért a kifejezésért rendre utasítani. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloHalon.) Elnök: T. ház! Ebben a házban biztosítva a szólásszabadság és tiltja van a közbeszólás; ne méltóztassék a szólásszabadságot minduntalan megakadályozni, a tilalmat pedig minduntalan átlépni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) B. Madarassy-Beck Gyula: Mondom ugyanazon Félegykázán következett be az, hogy azt a gróf Tisza Istvánt, akit egy lángoló beszédben ott megtámadtak és felelőssé tettek a háború kitöréséért, a háború hosszú tartamáért és az ország minden szenvedéseért, néhány nappal később Félegyháza díszpolgárává választotta. (Elénk éljenzés a jobboldalon. Zaj balfelöl.) Héderváry Lehel: Várjon három hónapig, milyen határozatot hoz akkor, ismerjük ezeket. (Zaj.) Elnök: Kérem Héderváry képviselő urat, ne szóljon közbe. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérem Justh János képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. B. Madarassy-Beck Gyula: De talán a hadiérdek szempontjából és épen a békekötés érdekében nem egészen közönyös az, hogy azok a beszédek, amelyek ellenségeinknek igazán kedves olvasmányul szolgálhatnak, hogy ezek a beszédek elhangozzanak Magyarországon anélkül, hogy akár a parlament, akár a magyar kormány ezekben a kérdésekben állást foglalna. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Különösen fontos az most, amikor Helfferich államtitkár épen a legutolsó napokban helyesen állapította meg azt, hogy az entente-államok ma már sem szárazföldi győzelmükben, sem a buvárhajók elleni küzdelmüknek sikerében nem biznak ós nem bizhatnak, csak egyben biznak, hogy idegzetünk nem állja ki ezt a teherpróbát és hogy belső ellenálló képességünk meginog. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Hát ebből a szempontból talán mégis helyes volna ezeknek a nyilatkozatoknak jelentőségét kellő értékükre redukálni. (Helyeslés jobbfelöl.) Második kérdésem ugyanerre a tárgyra vonatkozólag a t. ministerelnök úrhoz a következő : Minthogy Károlyi Mihály t. képviselő ur igen szoros összeköttetést tart fenn Czernin úrral, minthogy minden beszéde, amelyet az előbb jelzett tartalommal elmondott, gróf Czernin politikájának helyeslésével és igen erős dicséretével van tele ... ! Héderváry Lehel: Tisza is helyeselte Czernint! Gr. Tisza István: Csakhogy mást mondott Justh János: Mit tett azóta Czernin ? (Nagy zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. xxxvi. KÖTET. B. Madarassy-Beck Gyula: ... nem gondolja-e a t. ministerelnök ur azt, hogy épen ezen összeköttetésnél fogva azok az ententeizü előadások és a támadások Németországgal szemben alkalmasak lehetnének arra, hogy külpolitikánk határozott, egyenes és biztos irányára nézve bizonyos kételyt támaszszanakftfy?/ van! Ugy van! jobbfelöl.) és alkalmasak lehetnének arra, hogy talán csak igen halvány keretekben, de szövetségeseinknél is bizonyos idegességet keltsenek? (Zaj balfelöl.) Lovászy Márton: Nem szép dolog gyanúsítani és mérgezett fegyvereket használni. (Zaj jobbfelöl,) Gr. Tisza István: Nem szép dolog így vi selkedni! Eitner Zsigmond: De beleszokott már Tisza István gróf az ellenzékieskedésbe! B. Lévay Lajos: Maguk nem szoktak még bele a kormánypártiságba! (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! B. Madarassy-Beck Gyula: Erre vonatkozó interpellácziós kérdésemet interpelláczióm végén fogom felolvasni. Áttérek most interpelláczióm második részére, amely az osztrák helyzettel kivan foglalkozni. (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Semmi sem áll tőlem távolabb, mint hogy olyan irányban kívánnék az osztrák kérdések tárgyalásába belemenni, amely akár a kormányra, akár a magyar parlamentre nézve az osztrák belügyekbe való beavatkozást jelentené. Én az Ausztriában jelenleg lejátszódó rendkívül jelentőségteljes eseményeket tisztán abban a vonatkozásban kívánom vizsgálat tárgyává tenni, amelyben azok hazánknak a monarchiában elfoglalt helyzetére, sőt nehéz belső kérdéseire is befolyással lehetnek. Egészen röviden csak historikusán és tisztán tézisem bizonyítására jelezni kívánom azt az evolucziót, amely az osztrák politikában a legutóbbi időben lejátszódott. A háború elején természetes visszahatásaként annak a kárhozatos és teljesen megbizhatlan magatartásnak, amelyet a csehek tanúsítottak, az osztrák politika a németség szupremácziájának jegyében állt. (Ugy van! jobbfelöl.) Nyílt dolog volt, hogy mivel a Reichsrattal ez nem volt keresztülvihető, egy alkotmányváltoztatás oktroja czéloztatott, amelynek lényeges tartalma az lett volna, hogy a német nyelv államnyelvvé proklamáltatik, hogy a kerületi beosztás Csehországban a németek javára megváltoztatik, hogy a lengyelek egy lengyel autonómia megteremtésével az osztrák parlamentből kikapcsoltatnak és ezáltal német többség hozatik létre a Pteiehsratban. A Körber-Spitzmüller-féle rövid próbálkozás után a Clam-Martinitz-kormány eleinte nemzetiségi kísérletezések után, később a német ministereknek, Urbannak és Bärnreiternek a kormányba való belépésével ugyancsak ezen politikai bá32