Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-726

726. országos ülés 1917 június 21-én, csütörtökön. 19 legnagyobb mértékben aggasztó ebben a kér­désben, (Zaj.) amelylyel szemben a legsúlyosabb aggodalmakat táplálja a magyar nemzetnek leg­alább is igen nagy része. (Nagy zaj.) Justh Gyula: Maradi felfogás! Gr. Tisza István: Én hiszem és remélem, hogy amint az Úristen ezer esztendőn át meg­védte ezt az országot, meg fogja védeni ezután is, és hiszem és remélem, hogy az a reform megvalósulni nem fog. (Zaj halról.) De ha meg­valósulna . . . Egy hang (a baloldalon): Megsemmisül a munkapárt! Gr. Tisza István: . . . kevés idő múlva a közvélemény nagy részének legsúlyosabb elité­lése fogja azokat érni, akik ezért felelősek. (Zaj.) Tisztelt ház! 0 felsége alkotmányos ural­kodói hivatását gyakorolta, amikor kifejezést adott aggályainak az előző kormány választó­jogi álláspontjával szemben és azzal, hogy azt a kormányt egy másikkal cserélte fel. 0 felsége ezzel kifejezést adott azon aggályának, hogy vájjon a magyar nemzet nem kiván-e kiterjed­tebb választói jogot. De azt a kérdést, hogy minő legyen az a választójog, azt a nemzetnek kell eldöntenie. (Ugy van! a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Ezt a kérdést nekünk — felfelé és lefelé felelős férfiaknak — kell képviselnünk, mint a magunk meggyőződését, mint a magunk ügyét és nem szabad ebbe 0 felségének a pár­tok felett álló szentséges személyét belerántani. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Nagy Vincze: Kommentái-ral meghamisítot­ták a királyi kéziratot! (Zaj.) Elnök: Kérem Nagy Vincze képviselő urat, maradjon csendben. Általában legyen szabad a ház minden tagjához azt a kérést intéznem, szíves­kedjenek nyugodtan maradni, mert sem ez a mos­tani nagy idő, sem ennek a mai napnak jelentősége, de egyáltalában a magyar parlament méltósága nem engedi meg, hogy ilyen jeleneteket rögtönöz­zenek egyes képviselő urak és a szónokokat foly­ton zavarják. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés.) Héderváry Lehel: Voltak csúnyább jelene­tek is! Hol volt akkor ? (Zaj.) Elnök: Héderváry Lehel képviselő urat rendreutasítom! Héderváry Lehel: Most már nem imponál! Elnök: Héderváry Lehel képviselő urat másodszor is rendreutasítom! (Zaj.) Gr. Tisza István: T. ház! Most már csak egy-két szót kell szólnom egy olyan kérdésről, amelyikről a t. ministerelnök ur sajnálatomra meg nem emlékezett. Ertem az Ausztriában fel­merült jelenségeket. (Igaz! Ugy van! a jobb­óldalon ! Élénk félkiáltások : Halljuk! Halljuk! Félkiáltások a baloldalon: Itt nincsenek csehek!) Ha valaki, én foglaltam el következetesen mindig azt az álláspontot, hogy sem Ausztriának Ma­gyarország belügyeibe, sem Magyarországnak Ausztria belügyeibe beleavatkoznia nem szabad. Ezzel az álláspontommal nem fogok ellentétbe kerülni most sem. De azok a tünetek, amelyek a legutolsó hetekben Ausztria parlamenti életé­ben felmerültek . . . (Zaj a baloldalon.) Andrics Tivadar: Ebben nem tartanak velünk ? Gr. Tisza István :... messze tulmennek azon a határon, hogy ezt a magyar államélet ille­tékes tényezőinek tétlenül legyen szabad elhall­gatniuk. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, hogy az osztrák parlamentben nap-nap után a legvakmerőbb támadások intéz­tessenek a fennálló törvényes rend ellen, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon,) Magyarországnak a monarchiában elfoglalt dualisztikus és paritásos állása ellen, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) ugy, hogy egy, elismerem, korrekt, de meglehető­sen színtelen mondaton kívül, amelyet az igen t. osztrák ministerelnök ur ajkairól hallottunk, sem a kormány részéről, sem az elnökség részéről, sem a Reichsrath más pártjai részéről megfelelő megtorlásban ne részesüljenek (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon) — bocsánatot kérek, ez olyan helyzet, amelylyel szemben nekünk mindannyi­unknak pártkülönbség nélkül fel kell szavunkat emelnünk (Általános élénk helyeslés! Felkiáltá­sok a baloldalon : Egyetértünk!) és hands off-ot kell kiáltanunk mindenkivel szemben, aki a magyar állam területi integritását vagy a magyar államnak a monarchiában elfoglalt dualisztikus és paritásos állását megtámadja. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon. Zaj a bal­oldalon. Mnök csenget.) Sajnálom, hogy a t. ministerelnök ur nyi­latkozatának ezt a hézagát nekem kellett ezekről a padokról kitöltenem és csak azt a reményemet akarom kifejezni, hogy a ministerelnök ur cse­lekedeteivel fogja pótolni azt, amit mai nyilat­kozatában e téren elmulasztott. Ezeket kívántam megjegyezni. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem, (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra ki következik? Szinyei-Merse Félix jegyző: Bakonyi Samu ! Bakonyi Samu: T. ház! Mikor most, ebben a történelmi órában, mikor a ministerelnök ur programm-nyilatkozatából az uj idők lehellete árad szét e teremben . . . (Zaj jóbbfelöl.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szívesked­jenek csendben maradni! Bakonyi Samu: . . . Mondom, mikor e tör­ténelmi órában a ministerelnök ur programm­jából uj idők lehellete árad szét e teremben, pártom, az egyesült függetlenségi és 48-as párt megbízásából e kormánynyilatkozatokkal szem­ben állást akarok foglalni és erre a t. ház szives türelmét kérem : elhárítom magamtól azt a csá­bító alkalmat, melyet gróf Tisza István kép­3*

Next

/
Thumbnails
Contents