Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-726

20 726. országos ülés 1917 június 2l-én, csütörtökön. viselő ur polemikus megjegyzései szolgáltatnának nekem arra, hogy azokkal éjjen pártom állás­pontjából szembeszálljak. Elhárítom magamtól e csábító alkalmat, mert meg vagyok győződve és erről biztosithatom a t. túloldalt és a t. kép­viselő urat, hogy megfelelő alkalommal nem fogunk e padokról a válaszszal adósak maradni. (Felkiáltások jobbról: A cseheknek válaszolja­nak! Zaj.) Elnök: Csendet kérek a ház mindkét oldalán. Bakonyi Samu: E kijelentésem előrebocsá­tása után kívánok megfelelni a rámbizott fel­adatnak, mely abban áll, hogy kijelentsem, hogy mikor a magyar nemzet azt a bibliai hivatást tölti be, hogy egyik kezében karddal kell meg­védelmeznie megtámadott létét, másik kezében épitő szerszámokkal kell a jövendő ujjáalkotásán dolgoznia, ez időben a függetlenségi és 48-as párt támogatására siet annak a programmnak, melyet a mélyen tisztelt ministerelnök ur a ház előtt kifejtett. Teszi ezt e párt a maga prograinmjának változatlan fentartásával, annak minden pont­jához való törhetetlen ragaszkodással. (Elénk helyeslés balról.) De, t. ház, mikor az uj alakulás kettős czélját abban ismeri fel a függetlenségi és 48-as párt, hogy végre valahára megalkottassék a programmjának sarkalatos alaptételét és vezér­elvét képező általános, egyenlő és titkos választó­jog (Élénk helyeslés balról.) -és mikor felismeri ez alakulás másik fontos czélját, hogy az a kárhozatos rendszer, melynek szenvedéseit oly soká kellett nyögnünk, végre valahára eltemethető legyen, (Elénk helyeslés balról.) akkor e párt nem zárkózik el az e kettős szemponttól rá­rótt erkölcsi és politikai kötelességtől. Nem zárkózik el, mert követelnie kell, hogy szűnjék meg valahára a jelszavak uralma. (Elénk tetszés és derültség jobbról.) Csodálkozom e derültségen, mert hisz az önök száján nem volt egyéb mint párthatalmi jelszó az általános, egyenlő választó­jog, amelynek most, mint t. vezérük ajkairól hallottuk, ellene fordulnak. Szűnjék meg tehát a jelszavak uralma és kezdődjék minden téren az újjáteremtő munka. Kezdődjék meg az alkotó munka, hogy harczoló hőseink lássák és érezzék, hogy érdemes az olyan állam fcnmaradásáért életöket koczkáztatni, mely végre felismeri a saját fennállását biztositó leg­primitívebb feltételek megvalósításának szükségét. Az általános, egyenlő, titkos választójog, is­métlem, pártomnak mindig egyik sarkalatos ve­zérelve volt, Irányi Dánieltől elkezdve, akinek áldott nyomdokaiban e párt törhetetlenül kíván haladni. T. ház! Az osztrák állammal való gazda­sági viszonyunk rendezése tárgyában a minis­teri padokról hallott kijelentések után pártom részéről ez alakulás támogatása minden lelki­ismereti skrupulus nélkül lehetővé válik. Midőn ezt, mint elhatározásunk egyik indokát jelen­tem ki, meg kell állapitanom azt is, hogy pár­tunk katonai programmját a háború minden tanúsága a legfényesebben igazolta (ügy van! a szélsöbaloldalon.) s nem lehet kétségünk az­iránt, hogy a magyar államiság teljességének feltételei e téren is hovatovább a megvalósulás utján lényegesen előbbre fognak jutni. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Törhetlenül hiszszük ezt. Hammersberg László: Követeljük! Bakonyi Samu: Állhatatos kitartással bizunk ebben, mert íme, az annyi szent hűséggel ontott magyar vér tengeréből kiemelkedik a múltnak az a bizonysága, a jövendőnek az a biztositéka, hogy e földön a nagyhatalmi állás egyetlen szi­lárd bázisa az erős, egységes magyar állam ki­építése. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A nemzetek sorsát intéző gondviselés iránti mélységes hálával eltelve érezzük immár, hogy felséges királyunk elől jár e világrengető kor intelmeinek felismerésében, (Ugy van! bal felöl.) amikor a bemutatkozó kormányt a magyar ál­lamiság megszilárdulásának legelső feltételeit magában foglaló demokratikus átalakulás fel­adatainak a megoldására kiszemelte. Nekünk, akik a függetlenségi és 48-as párt elveit vall­juk, azt a kormányt, amely e misszió megvaló­sítására vállalkozott, támogatni erkölcsi és poli­tikai kötelességünk, mert ebben az 1848-ban megkezdett nemzeti megújhodás folytatását lát­juk. Támogatásunk annál melegebb, annál reményteljesebb lehet, mert a bemutatkozó kormánynak soraiban ott látjuk azokat a fér­fiakat, — ezek között mindenekelőtt pártunk vezérét, a magyar nemzet büszkeségét — (Élénk felkiáltások: Éljen Apponyi! Hosszas éljenzés és taps bal felől.) akiknek egyénisége, parlamenti munkálkodása, egész politikai múltja nekünk és az országnak is teljes biztosítékul szolgálhat arra, hogy e megújhodás csakugyan be fog következni. Ha a mai ígéreteket minden téren a gyors cselekvés, az erélyes megvalósitás munkája fogja követni, akkor az országban mihamarabb min­denki meg fog győződni, hogy itt uj lélek ereje árasztja áldásait és a megtisztított közélet erős oltalma örökre lehetetlenné teszi a múlt sötét bűneinek a feltámadását, (Ugy van! bal felöl, Derültség jobbról) hogy a nemzet bizhatik ab­ban, hogy az elmúlt rendszernek a rombolásait a letiport közszabadságok újra éledése, a szo­cziális gondozásnak gyógyító ereje fogja követni, hogy a földön egységes, egybeforrott magyar nemzet teljesítheti majd azt a jelzett bibliai missziót: egyik kezében a karddal, másik kezé­ben pedig az épitő munka szerszámaival. Ezért teljes bizalommal, örvendező remény­séggel üdvözlöm az uj kormányt és_ biztosítom pártomnak erőteljes támogatásáról. (Élénk éljen­zés és taps a szélsöbaloldalon.) Elnök: Szólásra ki következik? Vermes Zoltán jegyző: Gróf Pejacsevich Tivadar!

Next

/
Thumbnails
Contents