Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-726
18 726. országos ülés 1917 lesz a kiegyezés? Sohasem mondta meg! (Zaj és mozgás.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! (Halljuk! Ralijuk! J Gr. Tisza István: Én tehát a dolog mai stádiumában csak azt mondhatom, hogy az igen t. ministerelnök ur álláspontjával egyetértek. Azt a körülményt azonban, hogy ez a kérdés a kormány kebelében még ki nem forrt, el nem intézett kérdés, a dologhoz fűződő nagy, országos érdekek szempontjából sajnálattal és súlyos aggodalmakkal konstatálom. (Élénk helyeslés jobb felől. Zaj és mozgás a baloldalon.) Egy hang (balfelöl) : Azzal maga ne törődjék ! (Zaj jobbfelöl. Halljuk ! Halljuk!) Gr. Tisza István: Hogy micsoda formulákat találnak majd annak idején a kormány igen t. tagjai arra, hogy ezt a nehézséget áthidalják, az meglehetősen közönyös rám nézve, azzal igazán nem törődöm. (Élénk tetszés jobbfelöl. Felkiáltások a baloldalon: Első a választójog ! Derültség és zaj jobbfelöl.) Egy hang (a baloldalon) : Ezen mulatnak ! Elnök (csenget): Kérek csendet, t. ház! Kérem Lovászy Márton képviselő urat, méltóztassék nyugton maradni. Gr. Tisza István : Mondom : azzal, hogy micsoda formulákkal esnek át ezen a kátyún a kormány t. tagjai, igazán nem törődöm. De egy dologgal nagyon is törődöm: törődöm azzal, hogy a helyzetnek ez a bizonytalansága és kétértelműsége kárt ne okozzon az ország nagy közgazdasági érdekeinek. (Zajos helyeslés és taps jobbfelöl. Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Platthy György: Ez az önök öröksége! (Zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!) Egy hang (a jobboldalon): Első a főispánság ! (Derültség jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Tisza István: Már pedig ez a bizonytalanság kárt okozhat az országnak két irányban. Az egyik — remélem kevéssé valószínű ma már, az igen t. ministerelnök ur kijelentései után — az volna t. i., hogy valamely, az ellentéteket némi claire obscure-rel elborító formuláért súlyos pénzt fizessünk Ausztriának. (TJgy van! TJgy van! jobbfelől. Halljuk! Halljuk !) A másik az, hogy félek tőle, — s ebben az aggodalmamban megerősített az, amit az igen t. vallás- és közoktatásügyi minister úrtól hallottunk — a helyzetnek ez a bizonytalansága hátrányosan fogja befolyásolni az osztrákmagyar monarchia kereskedelempolitikai akczióját abban az irányban, hogy idejekorán, a kellő pillanatban, akkor, amikor a mi érdekeinkre nézve a legelőnyösebben tehetjük, köthessük meg a gazdasági szerződést a német birodalommal. (Zajos helyeslés jobbfelöl. Élénk mozgás és zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Lovászy Márton: Majd a háború után fogunk szerződni, előbb nem! (Zaj jobbfelől. Halljuk ! Halljuk!) június 21-én, csütörtökön. Gr. Tisza István: Én azt hiszem, hogy azoknak a t. képviselőtársainknak, akik ma már felelős állásban, mint a kormány tagjai vannak jelen, ma már tudomással kell arról birniok, milyen nagy érdek fűződik ahhoz, hogy ez a monarchia teljesen akczióképes legyen közgazdasági téren abban a pillanatban, mikor a Németországgal való megegyezésnek kedvező időpontja elérkezik és hogy akkor ne mulaszsza el ezt a pillanatot. (Helyeslés jobb felöl.) És én nem figyelmeztethetem elég nyomatékkal a kormány t. tagjait arra, hogy óriási felelősséget vállalnának magukra, ha ismétlem: megint, bármicsoda formulák kedvéért azt a nagy károsítását az országnak vennék magukra, hárítanák az országra, melyet ennek a kedvező pillanatnak elmulasztása jelentene. (TJgy van! TJgy van! jobbfelől. Élénk mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) A választójogról, (Halljuk! Halljuk!) t. ház, ma nem szándékozom bővebben beszélni, (Halljuk! Halljuk!) hiszen a t. ministerelnök ur is későbbre tartotta fenn magának a részletekre vonatkozólag a nyilatkozatot. És én csak azt sajnálhatom, igazán az ügy érdekében, hogy ezzel a fenntartással nem élt nagyobb mértékben. Mert engedjen meg nekem az igen t. ministerelnök ur: az, amit ő ma már mondott: a 24 éves korhatár (Zajos félkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Nagyon helyes! Elnök csenget.) és az úgynevezett Károly-keresztesek választójoga, pláne még a 24 éves koron alól is: bocsánatot kérek, — majd lesz alkalmunk a dologról beszélni — ez valóban legalább is olyan nemzeti veszedelmet jelent, (Hosszantartó nagy zaj és élénk ellenmondások a baloldalon. Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) mint jelentett az a javaslat, amelyet az uraknak legnagyobb része — tudom, hogy nem mindannyian, hiszen ülnek a tisztelt túloldalon az általános szavazati jognak régi hivei is — de a t. túloldal túlnyomó nagy része . . . (Zaj a baloldalon.) Elnök: Méltóztassanak a képviselő urak csendben maradni, hogy a szónok ur legalább befejezhesse mondatait. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Tisza István: . . . elégnek tartott arra, hogy hazaáruló gyanánt állítson oda egy érdemekben megőszült, mindannyiunk által tisztelve becsült hős katonát . . . Héderváry Lehel: Azóta háború van! (Hoszszantartó nagy zaj. Elnök csenget.) Gr. Tisza István: ... aki dicsteljes életének legvégén, nézetem szerint nagyon téves elhatározással, de bizonyára a legönfeláldozóbb, legtisztább szándékoktól vezetve, ezt a politikát a magyar közéletbe belevitte. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) És,' t. ház, engedjenek meg nekem ezzel együtt egy kérést. Óvakodjanak attól, hogy ebben a kérdésben olyan mértékig helyezzék előtérbe 0 felsége személyét, ahogy alkotmányos szempontból nem volna helyes dolog semmiféle kontroverz kérdésben, de ahogy különösen a
