Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-726

726. országos ülés 1917 ju (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem! (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. A vallás- és közoktatásügyi minister ur kivan szólni. (Halljuk! Halljak! balfelöl.) Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister: Egy rövid nyilatkozat megtételére kérek szót. Talán mondanom sem szükséges, hogy politikai elveim teljes integritásával lépek be a kormányba. (Helyeslés balfelöl.) Ebből folyólag nem vállalhatok szolidaritást a kormányelnök urnak a kiegyezés kérdésében tett nyilatkozatával, hanem a jövő országgyűlésen, amelyre ennek a kérdésnek törvényhozási megoldása tartozik, fentartom teljes akcziószabadságomat Magyarország közgazdasági önállóságának érdekében. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) A kormányba most ennek daczára csak azért léphettem be, mert — amint azt a ininisterelnök ur kijelentette — a kormány nem szándékozik ezt az ügyet ezen az országgyűlésen tárgyaltatni. Ha beállanának azok a nem várt körülmények, amelyek rögtöni intézkedések szükségét idéznék elő, ugy erre az esetre fentartom magamnak ez intézkedések mérlegelését és állásfoglalásom szabadságát. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Egész erőmből azon leszek, hogy a Németországgal már régóta folyamatban levő közgazdasági tárgyalások gyakorlatilag se érintsék — aminthogy jogilag nem érinthetik — a jövő országgyűlésnek a kiegyezés tekintetében megóvandó elhatározási szabadságát. (Helyeslés balfelöl.) Teljesen átérzem, hogy szokatlan dolgot teszek, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) midőn egy kormányban vállalok tárczát, amelynek fejével és legtöbb tagjával egy ilyen fontos kérdésben nem állok ugyanazon az alapon. Megtettem mégis, mert az illetékes tényezők belépésemet a mai háborús viszonyok közt és a közvetlenül megoldandó feladatokra való tekintettel az ország érdekében lévőnek tartották (Ugy van! Ugy van! Taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) és mert ezeknek a feladatoknak tekintetében, nevezetesen a külpolitikai és szövetségi kérdésekben, a háború és béke kérdésében, a demokratikus választójognak a magyar állam létérdekeinek tekintetbevételével való létesítésében, a háború folytán kétszeresen szükségessé vált nagyarányú szocziálpolitikai reformtevékenység tekintetében, a kormány fejével és az egész kormánynyal teljes egyetértésben vagyok (Éljenzés a bal- és a szélsöbaloldalon.) és együttműködésünktől minden irányban reménylem nemzeti érdekeink <nius 21-én, csütörtökön. 15 előbbrevitelét. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kérem a t. házat, méltóztassék e kijelentéseimet tudomásul venni. (Élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: T. ház! Bégi parlamenti gyakorlat, hogy uj kormány bemutatkozása alkalmával elhangzott kormánynyilatkozathoz az egyes pártok megbízottai hozzászólnak. Gondolom, a t. képviselőház ezt a gyakorlatot most is fenn kívánja tartani. (Helyeslés.) Ebhez képest a jegyző ur fel fogja szólítani egymás után az egyes pártokhoz tartozó nyilatkozni kivánó kéjtviselő urakat. Szinyei-Nlerse Félix jegyző: Gróf Tisza István! (Hosszas élénk éljenzés jobbfelöl.) Gr. Tisza István: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Amidőn azon párt megbízásából és nevében, amelyhez tartozni szerencsém van, lehetőleg rövidre szabott nyilatkozat megtételére kérem a t. ház engedélyét, legyen szabad mindenekelőtt egészen röviden kiterjeszkednem a megelőző kormány lemondására is, mert hiszen az országgyűlés együtt nem létében akkor nem tehettem eleget annak a parlamenti szokásnak, hogy lemondásom bejelentésekor fejtsem ki a lemondás okait. (Halljuk!) Ha most ezt a bézagot be kívánom tölteni, tulajdonképen inkább csak a parlamenti formának teszek eleget, mert hiszen maga az egész kormányválság olyan egyszerű, olyan világos volt, hogy annak okára nézve mindenki tisztában lehet, az további magyarázatot nem igényel. T. ház! A megelőző kormányba választójog kérdésében előterjesztéseket n tett 0 felségének, de nem sikerült legyőzni 0 felségének azt az aggályát, (Halljuk! Halljuk!) hogy a kormány előterjesztései a magyar nemzet igényeinek s a nemzet többsége vágyainak nem felelnek meg, ezeket ki nem elégítik. Ilyen körülmények között mi sem volt természetesebb, mint az, hogy a kormány felmentését kérte, és mi sem volt természetesebb, mint hogy helyét olyan uj kormány foglalta el, amely a választójog kérdésében messzebbmenő álláspontot képvisel. A dolog igen egyszerű volna, ha normális viszonyok közt élnénk. A legrövidebb idő alatt, ugyebár mérkőznünk kellene e kérdésben, itt e képviselőházban és amennyiben ez a képviselőház a lemondott kormány mellett foglalna állást, a nemzetre kellene appellálni. Komplikálja a helyzetet az, hogy egy világháború kellős közepén állunk. (Zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk!) Nem akarok ma e kérdésnél soká immorálni, hiszen esetleg lesz rá alkalmunk és fel fog merülni annak szüksége, hogy a dologról ismét beszéljünk. Nem akarok részletesebben utalni a képviselőház mandátumát meghosszabbító 1915-iki lörvény rendelkezéseire, sem az akkori ellenzék vezérei részéről történt felszólalásokra. Egyszerűen konstatálom, hogy a nemzetet a világháború folyamata alatt kitenni