Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-726
16 726. országos ülés 1917 j unius 21-én, csütörtökön. egy választási harcz izgalmainak (Élénk felkiáltások balfelöl: Ahá!) ... és eldöntésre vinni akarni egy kérdést, amely a nemzetnek talán egész jövő léte felett veti el a koczkát (Elénk felkiáltások: Igaz! Ugy van! jobb felől. Zaj balfelöl. Elnök csenget.) . . . akkor, amikor azok a hősök, akiknek állítólagos érdekében (Zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk I jobbról.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Tisza István: . . . amikor azok a hősök, akiknek választójoga miatt az urak állítólag az egész választójogi kérdést felgönygyölték . . . Eitner Zsigmond: Már megint gyanúsít! (Zaj. Mozgás jobbfelöl.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak közbeszőlásaikkal a szónokot zavarni. Gr. Tisza István: Kérem, én Eitner képviselő urat csak arra figyelmeztetem, hogy amit mondok, az köztudomású tény, azt bizonyára nem fogják kétségbe vonni maguk azok az ellenzéki vezérférfiak sem . . . (Félkiáltások balfelöl : Micsoda ? Ellenzékiek ?) bocsánatot kérek, azok a volt ellenzéki vezérférfiak sem, (Derültség.) akik annak idején a választójog kérdését a világháború folyamán felszínre hozták. (Félkiáltások balfelöl: Nagyon helyesen!) Hogy helyes-e vagy nem helyes, arról most nem kívánok beszélni, de azok az urak, akik napirendre hozták ezt a kérdést, akik felszínre hozták, ezt egyenesen a hősök választójoga czimén tették. (Zaj balfelöl és félkiáltások: Hát a királyi kézirat? Annak kommentárra volt szüksége, ugy-e?) Ez tehát nem gyanúsítás, (Halljuk! Halljuk!) hanem egy most, az igen tisztelt vezérpolitikus urak által is természetesen elismert köztudomású tény. (Ugy van! balfelöl.) Mondom tehát, t. ház, méltóztassanak meggondolni, hogy mi volna az, e kérdést döntésre vinni és ebben a nemzet ítéletét provokálni egy olyan pillanatban, amikor épen ezek a hősök nem gyakorolhatják választójogukat, (Ugy van! jobbfelöl.) amikor a választásokat a választóknak itthonmaradt kisebbsége döntené el. (Ugy van! jobbfelöl.) Ebből kiindulva, t. ház, abban a meggyőződésben vagyok, hogy a legborzasztóbb felelősséget vonná magára a háznak az az oldala, legyen az a kormánypárt . . . (Halljuk! Halljuk! Hosszas nagy zaj balfelöl.) Elnök: Nagyon kérem a képviselő urakat, méltóztassanak lehetővé tenni, hogy a szónokló képviselő ur a maga fejtegetéseit nyugodtan, egyfolytában elmondhassa. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Tisza István: Ismétlem, t. ház, ebből kifolyólag abban a meggyőződésben vagyok, hogy a legborzasztóbb felelősséget vállalná magára, akár a kormány, akár az ellenzék, ha magatartásával belekényszeritené ezt az országot a háború befejezése előtt a választási küzdelmekbe. (Felkiáltások balfelöl: Na! Na!) T. ház! Ebből az álláspontból nézetein szerint a konzekvencziákat le kell vonni minden oldalon. (Helyeslés balfelöl.) Nézetem szerint a t. kormánynak is le kell vonnia abban, hogy kerül minden olyan, akár kormányzati, akár törvényhozási lépést, amely rákényszerítené a mérkőzést a parlamentre; az ellenzék részéről, a mi részünkről pedig (Halljuk! Halljuk!) fennáll az a kötelesség, hogy a háború tartama alatt a többségi elvnek érvényesülésétől eltekintsünk. (Helyeslés balfelöl. Félkiáltások jobbfelöl: Ezt szeretik hallani!) Fennáll az a kötelesség először, hogy megszavazzuk — természetesen nem a t. kormánynak, de az országnak — az állami szükségleteket; másodszor, hogy rendelkezésre bocsássuk mindazokat a segélyforrásokat és erőforrásokat, amelyekre a kormánynak a háború diadalmas befejezésére szüksége van (Helyeslés.) és végül hogy mindazokban a kérdésekben, amelyekben a t. kormány az egyetemes nemzeti érdeket van hivatva kifelé bárminő irányban képviselni, igyekezzünk mi is megadni a magyar kormánynak azt a hátteret és azt a támaszt, amely őt abba helyzetbe juttatja, hogy a magyar nemzetet a lehető legnagyobb sulylyal, erővel és presztizszsel képviselhesse. (Elénk éljenzés és taps jobbfelöl.) Ebből az álláspontunkból kifolyólag a kérdéshez fűződő nagy nemzeti érdekek nevében azzal a kéréssel fordulok a t. kormányhoz és elsősorban a t. ministerelnök úrhoz,- hogy igyekezzék ezen szándékunk keresztülvitelét lehetővé tenni: hogy minden olyan kérdésben, melynél az egységes parlament támaszára van szüksége, bennünket kellő időben tájékoztatni szíveskedjék. A kérést feltétlenül megkönnyíti ránk nézve az igen t. ministerelnök ur egyénisége is, aki eddigi pályafutásán is távol tartotta magát a szenvedélytől, (Helyeslés jobbfelöl.) és aki jelenlegi felelős állásában bizonyára az államérdek és a közérdek szempontjait igyekszik szolgálni. Daczára annak a, fájdalom, széles mesgyének, amely közöttünk van, amelyik elválaszt és szembeállít egymással bennünket, meg kell találnunk a módját annak, hogy ott, ahol szükséges, egyesítsük a magyar nemzet egész erejét az egyetemes nagy nemzeti érdekek szolgálatában. (Helyeslés és tajis jobb felöl.)* T. ház! Most már méltóztassanak megengedni, hogy egy pár rövid megjegyzést tegyek a t. ministerelnök ur által előadott programmbeszédre. Eöviden megyek át azoknak a kérdéseknek gazdag tárházán, amelyeket csak megérintett a t. ministerelnök ur; természetesen egy beszéd keretében nem meríthetett ki mindent; ezekről egyes konkrét viták alakjában kell majd annak idején ex asse beszélni. Hiszen legnagyobb részük olyan, hogy a czél tekintetében nincs, vagy alig van közöttünk eltérés, melyeknél esetleg a czélhoz vezető eszközöket kell majd megvitatni, eltérő nézeteinket kifejezésre juttatni. A jelen pillanatban csak arra vagyok bátor utalni, hogy először is azok a konkrét intézkedések, amelyeket a t. ministerelnök ur mint a
