Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-730

730. országos ülés 1917 június 26-án, kedden. 1% politika irányelveit illetőleg sötétben nem maradhatunk. (Halljuk! a baloldalon.) Elő kell készülnünk egy erőteljesebb jövő megalapozására, ehhez pedig inicziativa, eszme, gondolat és bátorság kell. (ügy van! a baloldalon.) De mindaddig, amig nem tudunk szakitani a régi sablonokkal, amig nem értjük át, hogy az uj szocziális szellem szárnyain kell bátran és kitartóan az élő valóságot mindig szem előtt tartva tovább haladnunk, addig, amig nem látjuk be, hogy ezt az országot nagy terheinek fedezésére meg kell erősítenünk a gazdasági élet minden terén, addig nem is remélhetjük az igazi, erőteljes, lendületes előhaladást. (TJgy van! a baloldalon.) Epén azért kívánom most, mikor hat hónapra az indemnitit megszavazom, hogy pénzügyi kormányunknak legyen szive, legyen esze és energiája e politika inaugurálására. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Ki a következő szónok? Szepesházy Imre jegyző: Desbordes Ernő! Desbordes Ernő: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem tudom az évek számát, de amikor gyermekéveimben első izben grőf Apponyi Albert t. közoktatásügyi minister urat beszélni hallottam, (Halljuk!) azóta mindig bizonyos csodálattal és csaknem kivétel nélkül belső lelki megértéssel hallgattam szavait és ha gúnyolódásra alkalmas időket élnénk, akkor azt mondhatnám, hogy tegnap is csodálattal és megértéssel hallgattam szavait. Mert valóban csodálatos az, hogy a t. közoktatásügyi minister ur hosszú és változatos pályája alatt a magyar nemzet létérdekét oly mélyen érintő ezen kérdésben, a választói jog kérdésében mily könnyedséggel és amellett^ mily radikálisan és gyorsan változtatta hitét. És megértem, hogy amikor, amint ő mondja, »mi, akik nem voltunk mindig e nézeten, ez állásponton*, — t. i. ők, akik nem voltak mindig ez állásponton, akkor a t. közoktatásügyi minister ur mostani működéséhez gyermekkorának emlékeiben keres példát, a bretagnei paraszt példáját találja és nem keres példát férfikorának tapasztalataiból. (TJgy van! a jobboldalon.) Megértem azt is, t. ház, amikor ő azt mondja, hogy a választói jog kérdése olyan nagy kérdés, hogy nem törődik azzal, hogy X vagy Y mikor mit mondott, hogy 1910-ben vagy 1915-ben, vagy nem tudom mikor, erről a kérdésről mit mondott. A t. közoktatásügyi minister urnak nagy oka van arra, hogy ne törődjünk azzal, hogy ő mikor mit mondott e kérdésben. (Derültség a jobboldalon. Mozgás a báloldalon. Halljuk! Halljuk!) Kern is oly régen még az általános választói jogot nemzeti veszedelemnek méltóztatott nevezni. Nem is oly régen a titkos szavazást czédulabeadási jognak méltóztatott csúfolni. (Mozgás a baloldalon.) Olvastam egy beszédében. Nem is oly régen a választások titkosságáról azt méltóztatott mondani, hogy teljesen értéktelen, (Mozgás a baloldalon.) 1905-ben október 13-ikán vagy 15-ikén az óbudai választáson mondta, hogy a titkosság értéktelen, mert hiszen kitalálták már a módját, hogy hogyan kell biztosan megtudni, hogy ki kire szavazott.^ T. ház! Én nagyon megértem, hogy a t. közoktatásügyi minister ur azt mondja, hogy ne kutassuk ki, hogy ki mit mondott és ki mit tett e kérdésben. Mert valahányszor nálunk politikai rendszerváltozás volt, a rendszerváltozással kapcsolatban a t. közoktatásügyi minister ur e kérdésben megváltoztatta az álláspontját. Mikor a Tisza kormány ellen az 1905-iki választás megindult, akkor követelni méltóztatott az általános választói jogot. Mikor megbukott a Tisza-rendszer és jött a Fejérváry-rendszer, akkor leghevesebben méltóztatott ellenezni a választói jogot. (Mozgás a baloldalon. Felkiáltások : Megmondta miért.) Mikor megbukott a Fejérváry-rendszer és az első koalicziós rendszer jött, akkor nem tudom, mit mondjak . . . (Mozgás a baloldalon.) Hódy Gyula: Amit akar! Szilágyi Lajos: Az adjutáns! Elnök: Csendet kérek! Desbordes Ernő: Abból az időből az az akszioma maradt fenn, hirdetni, de nem követelni, akkor vállalni méltóztatott a választási jog reformjának megalkotását. Nem tudom, mit mondjak, akkor akarta, akkor követelte, vagy nem akarta, mert tényleg vállalta. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister: Akkor akartam is! Desbordes Ernő: De nem csinálta meg. Tehát akkor akarta. A t. közoktatásügyi minister ur, akinek szónoklatait mindig a legnagyobb bámulattal hallgattam egy-egy ily fulmináns beszéde keretében, mindig meg tudta indokolni, hogyha valamely elvi állásponton volt. Hiszen a szavajárása, hogy vállalja a felelősséget a történelem előtt. De azt kérdem, ha e mostani álláspontját újból cserben méltóztatik hagyni, akkor is vállalni fogja ennek az álláspontjának a következményeiért a felelősséget ? (Mozgás.) Mert ennek az álláspontjának a következményei, ha, amitől Isten óvjon, az önök vállalkozása sikerül és a magyar nemzeti egységet rombadöntik, (Mozgás és derültség a baloldalon. Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) 2j. az önök műve lesz! Vertán Endre : Győzzenek meg erről! Desbordes Ernő: Ennek a vállalkozásnak végzetes, a magyar nemzeti államot rombadöntő következményei lesznek és akkor azok, akik ma mellüket verik és vállalják a felelősséget a történelem előtt, akkor azok ugy el fognak tűnni, mint hogy eltűnnek a gyújtogatok, mikor porrá égették a várost és mikor nem mernek többé arra a vidékre menni, mert ott a lámpavas, vagy