Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-730

730. országos ülés 191 (Taps jobbfelöl.) mikor a modern kultúra teljesen cserben hagyta szegényt. Hivatkozom Molnár János prelátus t. képviselő úrra is. Azt hiszem, senki sem fogja kétségbevonni, hogy ahol az általános radikális •választói jogon épült fel a kormányhatalom, ott mindig egyszersmind egyházellenes is volt, mint pl. Erancziaországban, ahol az egyházat mindenétől megfosztotta s ahol hivatalosan 30 év óta nem szabad az Isten nevét sem kiejteni. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ettől a demokrácziától féltem én az én kultúrámat. (Taps jobbfelöl.) Attól, amely nyíltan hirdeti az ellenségeskedést a keresztény világnézettel, amely azt mondja, hogy kedvesebb neki kedvese kis ujja, mint a magyar haza, amely a trikolórt rongynak mondja, aki azt állítja, hogy buta és sötétlelkű ember hisz csak a vallásban. Ettől a radikalizmustól, amelynek szülője az általános radikális választójog, féltem én az ón diadalmas világnézetemet, amely az egész emberiséget kétezer éven át mindig boldogította. (Taps jobbfelől.) Végül még egy frázist — mi másnak nevezzem — szándékozom eloszlatni és ez az a közkeletű mondás, hogy hiába küzdünk az áradat ellen, a lavinát nem lehet többé visszatartani. A kultuszminister ur tegnap arról a bizonyos gőzösről beszélt, amely legázolta a bretagnei parasztot. Én modern gondolkozású ember vagyok és tudom, hogy bárgyúság és vakság az általános evoluczió útjába állni, de azt is vallom, hogy erkölcsi kötelesség az ugrásszerű fejlődést meggátolni, mert az nem természetes és igy veszedelmes az állami életre. (Igás! XJgy van! jobbfelol.) De aki egy ugrásszerű fejlődést vissza akar tartani, az legyen ember a talpán, kell hogy fényes tehetsége, erős akarata legyen, mert aki gerincztelen, aki olyan mint a nádszál, melyet a legkisebb fuvalom ide-oda hajlit, az nem képes erre a nagy munkára. Egy kép alakjában óhajtom ezt szemléltetni. A technikának tudvalevőleg nincsen már akadálya. Ha meggördül egy magas hegyormon egy szikla és lefordul, hogy kárt tegyen a völgy széles kultúráján, egy hatalmas ember, akinek megvan a kellő tehetsége és energiája, odatámasztja bizony a szikla elé legalább pillanatig, amig segítség jön, az ő hatalmas vállait, megállítja, visszahelyezi és azután hatalmas energiával szétzúzza azt a sziklát, tudományával épit drótkötelü pályát, vagy nem tudom mit és ugy lehozza, elaprózva a sziklákat a völgybe és még ott sem hagyja felhasználatlanul, hanem gátat emel azon folyónak, amely annyi szennyes árral rombolt már a kultúrán s feltartja annak vizét, hogy a vizbőségből elektromos erőt váltson ki. Szóval a kultúra szolgálatába hajtja a sziklát, de a folyót is. (Tetszés jobbfelöl.) KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIV. KÖTET. 169 Én, ha megköveznek is, Magyarországon csak egy embert ismerek, aki oda tud állani, oda is fog állani ezen gördülő félben levő szikla elé s meg fogja cselekedni — adja Isten, hogy igy legyen — hogy az ne kárt, hanem hasznot hajtson a magyar kultúrának. És ez az ember nem más, mint gróf Tisza István. (Elénk éljenzés jobbfelol.) Meg vagyok győződve, hogy amikor majd rá kerül a sor, amikor meg kell csinálni, amikor itt lesz a hic Bhodus, hic salta: onnan is jönnek segítségére ennek a hatalmas energiának, ennek a hatalmas magyar embernek, hogy segítsék azt a sziklát feltartani és ugy irányítani, hogy mozgása hasznot hajtson s ne kárt okozzon. Ha pedig, amit kizártnak tartok, még ez a hatalmas ember sem tudná feltartani azt a sziklát és az legördül, mert talán sok magyar ember ráül, hogy csak nehezebb legyen, sőt tolja, hogy csak hadd sülyedjen le s hozzon pusztulást a völgyre: akkor is követjük öt a Mrvánába. Mert ha gróf Tisza István megbukik, ha azon eszmék és ideálok, amelyeket ő hirdet, megbuknak, akkor meg fog bukni az ország is s akkor nem lesz érdemes már élni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Az indemnitást, daczára mélységes bizalmatlanságomnak, négy hónapra megszavazom. (Elénk éljenzés jobbfelöl. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Szepesházy Imre Jegyző: Beck Lajos! Beck Lajos: T. ház! (Zaj és mozgás jobbfelol. Halljuk.' Halljuk! bal/elöl.) Elnök: Kérek csendet, képviselő urak! Beck Lajos: T. ház! Meg fogja nekem engedni a t. ház, hogy azoknak a fejtegetéseknek útjára, melyeket az előttem szólott igen t. képviselő úrtól hallottunk, ne lépjek rá. Szigorúan ragaszkodni kívánok ahhoz a témához, amelyet kiválasztottam magamnak s amely eltérőleg az ezen vitát domináló politikai s különösen választójogi tárgytól az előttünk fekvő törvényjavaslatot s elsősorban azokat az eszméket és gondolatokat érinti, melyek a pénzügyi bizottság t. előadója bevezető beszédében elhangzottak. Valóban csodálkozással kellett tapasztalnom, t. ház, hogy a t munkapárt oly aggodalommal nézi azt a pénzügyi gazdálkodást, melyet a most kormányra lépő pártok vállalni szándékoznak. Aggodalommal nézi, mielőtt tájékozva lenne annak alapelvei s irányzata felől. Ez az aggodalom jogosult abból a szempontból, hogy ők most az ellenzéki ellenőrzés szerepét viselvén, természetesen ezt a legszigorúbban kívánják alkalmazni. Komoly ellenőrként kivannak itt állani az ország szine" előtt s megvizsgálni ennek a kormánynak minden lépését, amit pénzügyi téren tesz. Ha azonban a t. munkapárt és a pénzügyi bizottság az ellenőrzés szempontjából ilyen szigorú mértékét kivan alkalmazni a kormányra 22 június 26-án, kedden.