Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-730

730. országos ülés 191 (Taps jobbfelöl.) mikor a modern kultúra telje­sen cserben hagyta szegényt. Hivatkozom Molnár János prelátus t. kép­viselő úrra is. Azt hiszem, senki sem fogja két­ségbevonni, hogy ahol az általános radikális •választói jogon épült fel a kormányhatalom, ott mindig egyszersmind egyházellenes is volt, mint pl. Erancziaországban, ahol az egyházat min­denétől megfosztotta s ahol hivatalosan 30 év óta nem szabad az Isten nevét sem kiejteni. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ettől a demokrá­cziától féltem én az én kultúrámat. (Taps jobb­felöl.) Attól, amely nyíltan hirdeti az ellenséges­kedést a keresztény világnézettel, amely azt mondja, hogy kedvesebb neki kedvese kis ujja, mint a magyar haza, amely a trikolórt rongy­nak mondja, aki azt állítja, hogy buta és sötét­lelkű ember hisz csak a vallásban. Ettől a radikalizmustól, amelynek szülője az általános radikális választójog, féltem én az ón diadalmas világnézetemet, amely az egész emberiséget két­ezer éven át mindig boldogította. (Taps jobb­felől.) Végül még egy frázist — mi másnak ne­vezzem — szándékozom eloszlatni és ez az a közkeletű mondás, hogy hiába küzdünk az áradat ellen, a lavinát nem lehet többé visszatartani. A kultuszminister ur tegnap arról a bizonyos gőzösről beszélt, amely legázolta a bretagnei parasztot. Én modern gondolkozású ember vagyok és tudom, hogy bárgyúság és vakság az általános evoluczió útjába állni, de azt is val­lom, hogy erkölcsi kötelesség az ugrásszerű fejlődést meggátolni, mert az nem természetes és igy veszedelmes az állami életre. (Igás! XJgy van! jobbfelol.) De aki egy ugrásszerű fejlődést vissza akar tartani, az legyen ember a talpán, kell hogy fényes tehetsége, erős akarata legyen, mert aki gerincztelen, aki olyan mint a nádszál, melyet a legkisebb fuvalom ide-oda hajlit, az nem képes erre a nagy munkára. Egy kép alak­jában óhajtom ezt szemléltetni. A technikának tudvalevőleg nincsen már akadálya. Ha meggördül egy magas hegyormon egy szikla és lefordul, hogy kárt tegyen a völgy széles kultúráján, egy hatalmas ember, akinek megvan a kellő tehetsége és energiája, oda­támasztja bizony a szikla elé legalább pillana­tig, amig segítség jön, az ő hatalmas vállait, megállítja, visszahelyezi és azután hatalmas energiával szétzúzza azt a sziklát, tudományá­val épit drótkötelü pályát, vagy nem tudom mit és ugy lehozza, elaprózva a sziklákat a völgybe és még ott sem hagyja felhasználat­lanul, hanem gátat emel azon folyónak, amely annyi szennyes árral rombolt már a kultúrán s feltartja annak vizét, hogy a vizbőségből elek­tromos erőt váltson ki. Szóval a kultúra szolgá­latába hajtja a sziklát, de a folyót is. (Tetszés jobbfelöl.) KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIV. KÖTET. 169 Én, ha megköveznek is, Magyarországon csak egy embert ismerek, aki oda tud állani, oda is fog állani ezen gördülő félben levő szikla elé s meg fogja cselekedni — adja Isten, hogy igy legyen — hogy az ne kárt, hanem hasznot hajtson a magyar kultúrának. És ez az ember nem más, mint gróf Tisza István. (Elénk éljen­zés jobbfelol.) Meg vagyok győződve, hogy ami­kor majd rá kerül a sor, amikor meg kell csi­nálni, amikor itt lesz a hic Bhodus, hic salta: onnan is jönnek segítségére ennek a hatalmas energiának, ennek a hatalmas magyar embernek, hogy segítsék azt a sziklát feltartani és ugy irányítani, hogy mozgása hasznot hajtson s ne kárt okozzon. Ha pedig, amit kizártnak tartok, még ez a hatalmas ember sem tudná feltartani azt a sziklát és az legördül, mert talán sok magyar ember ráül, hogy csak nehezebb legyen, sőt tolja, hogy csak hadd sülyedjen le s hozzon pusztulást a völgyre: akkor is követjük öt a Mrvánába. Mert ha gróf Tisza István meg­bukik, ha azon eszmék és ideálok, amelyeket ő hirdet, megbuknak, akkor meg fog bukni az ország is s akkor nem lesz érdemes már élni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Az indemnitást, daczára mélységes bizal­matlanságomnak, négy hónapra megszavazom. (Elénk éljenzés jobbfelöl. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Szepesházy Imre Jegyző: Beck Lajos! Beck Lajos: T. ház! (Zaj és mozgás jobb­felol. Halljuk.' Halljuk! bal/elöl.) Elnök: Kérek csendet, képviselő urak! Beck Lajos: T. ház! Meg fogja nekem engedni a t. ház, hogy azoknak a fejtegetések­nek útjára, melyeket az előttem szólott igen t. képviselő úrtól hallottunk, ne lépjek rá. Szi­gorúan ragaszkodni kívánok ahhoz a té­mához, amelyet kiválasztottam magamnak s amely eltérőleg az ezen vitát domináló poli­tikai s különösen választójogi tárgytól az előt­tünk fekvő törvényjavaslatot s elsősorban azokat az eszméket és gondolatokat érinti, melyek a pénzügyi bizottság t. előadója bevezető beszédé­ben elhangzottak. Valóban csodálkozással kellett tapasztal­nom, t. ház, hogy a t munkapárt oly aggo­dalommal nézi azt a pénzügyi gazdálkodást, melyet a most kormányra lépő pártok vállalni szándékoznak. Aggodalommal nézi, mielőtt tájé­kozva lenne annak alapelvei s irányzata felől. Ez az aggodalom jogosult abból a szempontból, hogy ők most az ellenzéki ellenőrzés szerepét viselvén, természetesen ezt a legszigorúbban kí­vánják alkalmazni. Komoly ellenőrként kivannak itt állani az ország szine" előtt s megvizsgálni ennek a kormánynak minden lépését, amit pénz­ügyi téren tesz. Ha azonban a t. munkapárt és a pénzügyi bizottság az ellenőrzés szempontjából ilyen szi­gorú mértékét kivan alkalmazni a kormányra 22 június 26-án, kedden.

Next

/
Thumbnails
Contents