Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-730

168 730. országos ülés június 26-án, kedden. — mint az újságok irják — liadiczéljai közé vette az osztrák-magyar monarchia demokratizálását. Én csak egy olyan választójogra tudok szavazni, amely teljesen megfelel Magyarország minden igényének. (Taps jobbfelől.) Áttérek most a második alappillérre és ez az én diadalmas világnézetem, a keresztény világnézet. Mennyit kall az ember demokratizmusról, radikalizmusról ! Engem ne tanitson senki demokráoziára. Én szerény polgári gyerek vagyok, mindig a démosz között mozogtam, tettekkel bizonyítva iránta való szeretetemet. Nekem nem kellett parfümös keztyiit búznom, mikor egy paraszt kezét megérintettem. Minden nap egyebet sem teszek. A demokratizmus — és ezt különösen ajánlom a magyar főúri demokraták figyelmébe — nem született bársonyban, biborban, bölcsője nem grófi vagy berezegi palotákban ringott, hanem egy egyszerű istállóban, ahol nem a világ hatalmasai, hanem az igazi Démosz, az egyszerű pásztorok jelentek meg először. De ez a demokratizmus oda állt egy Nero elé és azt mondta : az az egyszerű rabszolga olyan, mint te vagy ; behozta az igazi jogegyenlőséget az egész világon, felemelte a nőt is a rabszolgasorból arra a piedesztálra, amelyen boldogithatja az emberiséget. Az én demokratizmusom a császároknak is azt mondja : te csak sáfára vagy egy felső hatalomnak, tehát igazságosan teljesítsd kötelességedet és vigyázz a rád bizott nyájra, mert számadást kell adnod róla. Még a római pápának is odadobja koronázásakor a g}?orsan illanó égő csepüt és azt mondja : beatissime páter, sic transit glória mundi ! Ez a demokratizmus tanit bennünket a felebaráti szeretetre. Ezzel szemben az igen t. igazságügymmister ur tegnap a lapok közlése szerint azt mondta, hogy mi antiszemitabanda vagyunk. En tanújelét adtam a házban, hogy az én demokratizmusom felebaráti szeretetet hirdet és azért tiltakozom az antiszemitabanda kifejezés ellen. Mint keresztény pap, mint ember is restelkednék, ha valaki ellen azért volna gyűlölség szivemben, mert nem katholikus, hanem zsidó. (Tafs a jobboldalon.) Az én demokratizmusom ebben a világégésben még tovább megy és a háború kezdete óta folyton hirdeti a békét; ne verekedjetek, hiszen ez bűn az emberiség ellen! És mivel nincs más fegyvere, imádkozik folyton a békéért. Az én demokratizmusom ott volt mindig a szenvedő hősök közelében és a rettenetes csatatereken még akkor sem hagyta el a szegény harezost, mikor azon a modern kultúra már nem segíthetett Lehetetlen megilletődéssel nem olvasni a przemysli ostrom részletes leírását, mikor a lövészárokban már csak holttestek feküdtek, akkor is ott volt az én demokratizmusom, mert a katholikus ember kezében szorongatta a rózsafüzért, a muzsik a szentképet, a protestáns az imakönyvét, a zsidó a tórát. íme az én demokratizmusom még utolsó perczében is vigaszt tudott nyújtani a halálra szánt katonának, nézietem, amelyről Prohászka mondja, hogy ez a diadalmas világnézlet, a keresztény kultúra. Ami az első alappillért, a magyar állami raisont illeti, ezt annyira kimerítették a szónokok innen is, onnan is, hogy én csak egy, de hatalmas argumentummal szállok síkra az én igazam védelmére. Kezemben van egy könyv. Ajánlom különösen a Károlyi-párt szives figyelmébe. Nagyon érdekes dolgok vannak benne. A czime : »Deutschland und der Weltkrieg«. Ebben a könyvben a leghíresebb német és osztrák tanárok tollából le van irva a központi hatalmak és az ellenséges hatalmak belső struktúrája, belszervezete és külpolitikája is. Az osztrák-magyar monarchiáról dr. Friedrich Tezner »Der iimere Aufbau der österreichischungarischen Monarchie« czimmel irt egy nagyon figyelemreméltó czikket. Ebben ír az osztrákmagyar monarchia nemzetiségi kérdéséről és először taglalj osztrák állam belső szervezését a nemzetiségi kérdésben. T. i. hivatkozik az 1867. évi alaptörvény XIX. ezikkére, amely így szól (olvassa) : "»Alle Volksstämme des Staates sínd gleichberechtigt, mid jeder Volksstamm hat ein unverletzhches Recht auf Wahrung und Pflege seiner Nationalität mid Sprache. Die G-leichberechtigung aller landesüblichen Sprachen in Schule, Amt und öffentlichem Lében wird vom Staate anerkaniit. In den Ländern, in welchen mehrere Volkstämme wobnen, sollen die öffentlichen Lebranstalten derart eingerichtet sein, dass ohne Anwendung eines Zwanges zur Erlernung einer zweiten Landessprache jeder Volkstamm die erforderlichen Mittel zur Ausbildung in seiner Sprache erhält«. Azután átmegy a magyar nemzetiségi kérdésre és most kérem szives türelmüket. Hiszen jó mindenkinek tanulni. Legyenek szívesek és ajándékozzanak meg figyelmükkel, fel fogom olvasni, mit mond a magyar nemzetiségi kérdésről (olvassa) : »Minder günstig ist in diesem Pmikte die Reelitsentwicklung in Ungarn, wo ihr das Dogma von der nationalen Suprematie der magyarischen Rasse unleugbare Hemmnisse bereltet.« Most egy kicsit kegyes. »Nichtsdestoweniger ist ein Vergleich der Rechtsstellung der nichtmagyarischen Nationalitäten mit jener der nichtrussischen Nationen Russlands und mit jener der barbarisch unterdrückten nationalen Minoritaten m den Balkanländern schlechthin unzulassig — és most kérem szives türelmüket — und es liegen sichere Auzeichen dafür vor, dass in absehbarer Zeit das Dogma des nationalen Primates infolge der bevorstehenden Emführung des allgemeinen gleichen Wahlrechts eme weitere erhebliche Abschwächmig erfahren werde.« (Nagy zaj jobb felől.) Ehhez nincs hozzáfűzni valóm. En csak azt mondom : amikor a választójogot megreformálni akarom, nem indulhatok osztrák czentrahsták, vagy trialisták, vagy a csehek után, (Elénk helyeslés jobbfelől.) nem indulhatok Anglia után, amely