Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-730

730, országos ülés 1917 június 26-án, kedden. 167 Hélkezni arról, mi a gyűlölködés és mi a jogos kritika. Többnyire korrupt és mindig erőszakos politika ! Az én lelkiismeretem nyugodt, én ebből a házból egy rongyos reverendával fogok távozni. Én abba a bizonyos telhetetlen papzsákba elraktároztam azt a sok illúziót, azt a sok ideált, amelyet idehoztam, de most a tülekedés nagy napjaiban majdnem 99% erejéig teljesen elveszítettem, amikor láttam, hogyan lehet elveket, hogyan lehet meggyőződést feláldozni bársonyszékért, államtitkári, főispáni és egyéb jókért, állásokért. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. Zaj balfelől.J Ismétlem, nem éllel mondom ezt. Emberek vagyunk mindnyájan ; majd meglátják, mit akarok ezzel elérni, amikor alázatos kérelmemet előterjesztem. Akármit csinál a túloldal, mi vezérünket mindig hűségesen fogjuk követni, (Élénk helyeslés jobbfelől.) az ő fényes tehetsége, az ő erős akarata, az ő nagy munkabírása annyi szolgálatot tett a hazának és ez az ő viszonzása önökkel szemben, mikor azt mondotta 1912. évi június hó 11-ikén : »Szeretném meggyőzni a t. házat arról, hogy ebben az erős küzdelemben nem vezet a gyűlölség és szenvedély sem. A jó Isten kegyelméből az én lelkemben nagyon sok szeretet és nagyon kevés gyűlölet számára van hely.« (Felkiáltások balfelöl: Amikor palotaőrökkel kidobott bennünket !) Legyen nyugodt t. képviselő ur, én a folyosón majdnem vért izzadtam, mikor megtörténtek azok a spektákulumok, mikor önöket kivezették. Nem a magyar embereket dobták ki, hanem a sipolókat, dobálókat, kerej)előket, aki pedig rendetlenkedik, az rendőrkézre jut, az mmdenütt ugy van. (Derültség jobbfelől. Zaj balfelől.) Bármit is csináljanak önök, mi követjük vezérünket, mi szeretjük őt és én abban a meggyőződésben vagyok, hogy gróf Tisza István sohasem bukik meg. Megszűnik, megszűnt kétszer ministerelnök lenni, de Magyarország politikai egén mindig egy álló csillagzat lesz, amely fényes bűvkörébe fogja vonni a bolygó csillagok egész tömegét. (Élénk tetszés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Jaj a magyar parlamentnek, ha Tisza, amig az Isten élteti, letűnik a poütikai szintérről. Legyenek meggyőződve, hogy akkor közülünk, akik itt vagyunk, egy sem lesz már itt a házban, s önök fognak legjobban sirni és önök fogják visszahívni gróf Tisza Istvánt. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől. Zaj és ellenmondások balfelől.) De bármily nagy és mélységes a mi tiszteletünk és szeretetünk vezérünk irányában, nyíltan hirdetem : én mindenkor mély tisztelettel és nagyrabecsüléssel voltam az ország nagyjai iránt, akik azokon a padokon velem szemben ültek. En sirni tudtam, amikor egy gróf Apponyi Albert a nemzet kétségbeesésének nehéz napjaiban uj lelkesedést öntött szivünkbe és nagy volt az örömöm, amikor a diadal mámorában gróf Apponyi Albert felszólalt azon a széken s öregbítette örömünket. Tovább megyek. Ha leomlanak előttem a szűk pártkeretek, ha nézem az egész univerzumot, az én drága magyar hazámat minden örömével és bujával, akkor egyenesen tiltakozom az ellen, hogy valamelyik párt kisajátítsa gróf Apponyi Albertet a saját vezérének. Ö az egész ország vezére, tehát az én egyik vezérem, az univerzumot tekintve. Ezt előreboesátva előterjesztem most alázatos kérelmemet. Egy hang (balfelől) : Farizeus ! (Zaj jobbfelől.) Richter János : Csak legyen mindenki olyan farizeus, mint én ! (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Ki mondta azt ?) Előttem áll az 1905—10. évi cziklus. Akkor a t. uraknak nem volt enenzékük. Mi történt ? Talán elült az emberek között a visszavonás szelleme, a magyar politikusoknak, a magyarságnak régi átka és nagy baja ? Maguk között tört ki a gyűlölség, a visszavonás és megbuktak. Most önökkel szemben egy ellenzék van többségben. Nem bántjuk és nem gyűlölködünk most se. Nekem csak az az egy kérelmem van : hadd szálljon végre le ebbe a terembe a béke angyala, amely talán mióta ez a terem áll, nem volt jelen Magyarországon. Ha más jót nem csinál ez a kormány, — garancziájuk van saját mimsterelnökükben, aki távol állott minden szenvedélytől — ha az önök kormánya által ebbe a házba végre leszáll a béke angyala, akkor áldásos lesz az önök működése. Ezek után áttérek a mai szituáczió tengelyére, sarkpontjára ! a választójogra. A múltkor a folyosón egy ellenzéki képviselő meginterpellált engem, azt mondván : hiszen te is választójogos voltál. A válaszom az volt és most is az : igen, az voltam és az vagyok ma is. De én a választójogot nem tartom annak a csodálatos balzsamnak, amely egyformán jó a háború ellen, a szárazság ellen, talán a hajhullás ellen is ; én nem tartom a választójogot annak a bizonyos gummielasztikumnak, amelyet tetszés szerint lehet akár száz, akár nyolczvan, akár ötven czentiméterre kihúzni. Közöttem és a túloldal között a választójogi kérdésben az a különbség, hogy mig a túloldal képviselőinek — mondjuk — 98%-a általánosságban egész jóhiszemüleg hirdeti az általános választójogot, részletekben, in sich bizonyos reservatio mentalis-szal élve, ugy konstrulája magának a választójogot, hogy az sem nem általános, sem nem egyenlő, sem nem titkos, de legkevésbbó radikális, addig az én választójogom olyan, hogy amit én általánosságban hirdetek, arról én alapos és lelkiismeretes tanulmány után a részletekben is teljesen meg vagyok győződve, illetőleg ba kijövök választóim elé, megtudom nekik mondani, hogy mi az én felfogásom az utolsó jottáig. Én az én választójogi felfogásomat két hatalmas alappiüérre épitem fel. Az egyik alappillér a nemzeti raison, — mindjárt aláhúzva mondom, a magyar nemzet raison, — a másik az én világ-