Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-730

142 730. országos ülés 1917 június 2&-án, kedden. tények megmásithatlan változatlanságában leli magyarázatát, (ügy van ! jóbbfelől.) Mindenesetre kár azonban, hogy az országot érdeklő ügyek tárgyalására szánt időnek bár jelentéktelen részét, (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jóbbfelől.) az ilyen meddő és a tényeken nem változtatható viták veszik igénybe és fogják bizonyára a jövőben is igénybe venni. Ugyanez a törekvés és igyekezet, a belső ellentétek elsimitása, kiegyeztetése adja legközelebb fekvő magyarázatát annak, hogy az uj kormány programmja, eltekintve a régi kormány előre elkészített javaslatainak és régi terveinek lemásolásától, általánosságban mozog és nem lehet ráfogni azt sem, hogy valami sokat igér. Amit az igen t. ministerelnök ur programmbeszédének élére helyezett és az uj kormány alakulásának és létjogosultságának alapjául állított oda, azt fejtegetéseim végén szándékozom birálni. Egyebekben a kormányprogramra sorrendjében óhajtok haladni, hogy kimutassam azt, hogy ami értékes és életrevaló van benne, azt a lelépő kormány programmjából vette át. (ügy van! ügy van ! jóbbfelől.) Égry Béla : Hát miért nem csinálták meg ? Deák Béla : Itt van mindjárt a népjóléti intézmények egész sorozatának bejelentése, mint tényleg minden egyéb előtt megoldandó feladat. Ezeknél maga az igen t. ministerelnök ur legnagyobb részben az eddig tett intézkedések tovább fejlesztésének álláspontjára helyezkedett programmbeszédében. Itt vannak a közszolgálati alkalmazottak helyzetének, fizetésének javitására czélzó kijelentések, amelyeknél az uj kormány első ténye a volt kormány utolsó helyes intézkedésének foganatosítása és elismerése volt. De egyebekben is a régi kormány által előirt utón halad tovább. Nem találok semmi ujat a többtermelés inaugurálása terén a kormányprogrammban olvasható gondolatokban sem és nem találok ujat a ministerelnök ur azon kijelentéseiben sem, amelyekkel a birtokpolitikának szerinte is alapvető, nagy horderejű kérdését megoldani szándékozik. Hogy ebben uj nincs, méltóztassanak megengedni, hogy az igen t. ministerelnök urnak eire vonatkozó szavait idézhessem (olvassa) : »Vitán felül áll, hogy azok, akik megvédték a hazát, kell, hogyha megvannak hozzá egyéb feltételek, könnyen és jutányosán szerezhessenek maguknak egy-egy darab földet vagy házat, melyen élve és családjaikkal együtt dolgozva, legalább némileg kárpótolva legyenek azon rettenetes szenvedésekért, amelyeket egy irtózatos háború folyamán elviselni kénytelenek voltak. Rajta leszünk, hogy olyanok kezében legyen és maradjon a föld, akik tanúságot tettek a magyar államhoz való törhetetlen hűségükről és soha Id nem alvó hazaszeretetükről. Törvényjavaslatunk biztonságot fognyujta>ni, hogy a háborús konjunktúrában beállott túlnagy eltolódások és bérletkötések nem fognak útjában állani az egészséges eszközökkel keresztülviendő demokratikus birtokpolitikának. Intézkedéseinknél számítunk a falusi élet bajait jól ismerő és azok orvoslásában oly alapos tevékenységet kifejtő szövetkezetek és gazdasági társadalmi egyesületek közreműködésére, de számítunk pártkülönbség nélkül minden hazafias magyar ember támogatására és reméljük, hogy vállvetett munkával és egységes akarattal elérjük czélunkat a közgazdaság egyéb terein is.« A közállapotoknak pénzügyi téren való konszolidálására nézve az igen t. ministerelnök ur programmbeszédéből ugyanazok a megállapítások, de aggodalmak is csendülnek Id, mint a volt kormány részéről. De ő is ugyanazokon a nyomokon keresi és fogja szerintem megtalálni a megoldás módját is, amelyeket a régi kormány kezdeményezett. Hiszen megvan a vagyoni, kereseti, háborús jövedelmi adóval foglalkozó törvényünk. Ezek a törvényhozási intézkedések mutatják az utat, amelyen továbbhaladva, hogy ismét a ministerelnök ur szavait idézzem (olvassa) : »Okosan értelmezett takarékossággal, munkásságunk lehető megfeszítésével biztosítsuk állami háztartásunk pénzügyi egyensúlyát, a pénz értékének újból való állandósulását és pótoljuk azt, amit a gazdasági javakban a háborúban elvesztettünk.« Merem állítani, hogy a t. kormány megszivlelés tárgyává fogja tenni azokat az eszméket, azokat a messze jövőbe tekintő, mélyen szántó gondolatokat, amelyeknek az igen t. pénzügyi bizottsági előadó ur búcsúszavaiban kifejezést adott és ezek helyeslését, elfogadását, megerősítését megtaláltam az igen t. pénzügyminister ur tegnapi ekszpozéjában is. Az imminens intézkedések terén sem találok ujat az ország lakosságának közellátása érdekeben bejelentett, sőt részben már életbeléptetett rendelkezésekben. A 2192. számú kormányrendelet a lelépett kormány ellenőrzése alatt működő Országos Közélelmezési Hivatal munkája, tehát szintén a régi rezsim öröksége ; épugy a régi rezsim törekvéseinek átvételét és elismerését találom az igen t. ministerelnök ur programmbeszédének azon kijelentésében, hogy »a különféle áruközpontok ügyvitelének és pénzkezelésének ellenőrzése czéljából az ellenőrzésnek szabályozására rendeletet fog kibocsátani*. Mindnyájunk élénk emlékezetében van, hogy nemrégen az Országos Közélelmezési Hivatal a Hadi Termény Részvénytársaság ügyvitelének és pénzkezelésének ellenőrzését foganatosította. (Igaz ! Ugy van ! jóbbfelől.) ígéri azután a programra még a lánczkereskedés lehető letörését és a ma improduktív munkaerőknek a nemzeti produktív munka körébe való bevonását, de ennek módját nem akarja, vagy nem tudja megmondani ; épugy az áruuzsora megakadályozására a makszimálást tartja ezidőszerint egyedül czélr a vezető eszköznek és csak, ha ez nem bizonyulna megfelelőnek, igyekszik más, megfelelőbb, de nem mondja meg, milyen intézkedésekkel, annak elejét venni. Ebből azt kell kiolvasnia minden logikusan gondolkodó embernek, hogy az igen t. kormány a meglévő állapoton nem tud vagy nem akar más módon segíteni, mint a régi